Úgy tűnik, Lisszabonban véget ért a “tél”. 15-20 fok van napközben, s állítólag rosszabb már nem is lesz. Nem mintha eddig nagyon sokat fáztunk volna kint, de végre a lakásban is kellemesebb a hőmérséklet. Ettől függetlenül nem ücsörgünk sokat itthon, igyekszünk minél több új dolgot felfedezni a városban.
A Facebookon láttuk, hogy vannak vezetett arte urbana (street art) séták a Padre Cruz negyedben. Kíváncsiak lettünk, így a hétvégén el is mentünk az egyikre. Ez a negyed (portugálul bairro) Lisszabon északi szélén van. A Pontinha metrómegállónál szálltunk le, ahonnan kb. 10 perc séta volt a találkozó pontig. Egy parkolón, majd egy nádassal és gerillakertekkel teli mezőn vitt az utunk, a lakótelep szélére érve pedig ez a látvány fogadott minket:
Nyilvánvaló, hogy nem a legfelkapottabb negyede ez a fővárosnak, a helyi szervezetek (élükön a Boutique da Cultura, aki szervezi a sétákat) viszont próbálnak a városképen és a környék megítélésén is javítani. Egyik nagy kezdeményezésük 2015-2016-ban a street art ”meghonosítása” volt. A Bairro Padre Cruz mára Európa egyik legnagyobb köztéri művészeti galériája lett, közel 100 alkotás látható a házak falán. Számos külföldi grafikus is részt vett a projektben, ráadásul mindenki honorárium nélkül vállalta a felkérést, az anyag- illetve szállítási költségeket az egyesület, illetve támogatók állták. Az alkotások nemcsak a negyed lakótelepi épületein láthatok, hanem a régi városrész házfalain is. A focipálya mellett pedig színesre festett betongömbök hevernek a fűben.
A sétán elmeséltek egy-két történetet is arról, hogy az ott élők hogyan viszonyulnak az alkotásokhoz. Az egyik - valóban nem túl jól sikerült - festmény kapcsán egy, a házban élő néni megkérdezte, hogy akkor ez most így marad-e. Merthogy az ő unokája ugyan csak két éves, de ennél szebbet rajzol... A mikiegeres-babás kép készítésekor pedig lefestették az egyik fürdőszoba-ablakot. Amikor megkérdezték a tulajdonost, hogy nem zavarja-e, azt mondta, nem, ha besüt a nap, olyan, mintha diszkóban lenne. Nyilván nem mindegyik alkotás tetszik az ott lakóknak, de mégis büszkék a negyedükre, annyira, hogy senki sem firkálja át a falakon lévő képeket.
S akkor nézegessétek a fotókat:
