A korábban készített kooperációs társas listámban olyan játékokat hagytam benne, ami teljesen és 100%-ban együttműködésen alapulnak. Miközben írtam ötlött fel bennem, hogy szenteljek egy listát a félig vagy ki tudja mennyire kooperatív játékoknak is, melyekben működik az együttműködés - és van valaki aki a többiek ellen játszik. Ezek a játékok nagyon egyedi és különleges hangulatot teremtenek, melynek erős fűszere a bizalmatlanság, hiszen senkiről sem tudhatjuk, hogy mi az egyéni célja. Az alábbi listán szereplő társasokban két dolog közös: kisebb-nagyobb mértékben mindegyik nyelvfüggő és szerepelnek bennük árulók.

1. Betrayal at House on the Hill:

Egy kalandvágyó csapattal nekivágtok a borzalmak és veszélyek házának. A hely alapból parajelenségekkel zsúfolt, és egy ponton – ami minden játékban máskor jön el – az egyik játékos a többiek ellen fordul. Rossz Ómen… Különleges vadászat veszi kezdetét, melynek a célja lehet a kijutás, vagy a szörnyek kiirtása (minden játékban más). Az árulónak (általában) egyetlen célja van: a többieknek vesznie kell. Ebben játékban a szerencsének és a kalandoknak jut igen nagy szerep. Szinte végtelen újrajátszhatósággal dolgozó partyjáték, melyben az erős angolosok előnyben vannak, illetve minél többen játsszátok, annál jobb.

2. Dead of Winter:

Ebben a játékban fagyos lesz a hangulat. A zombiapokalipszis kellős közepén találjátok magatokat, ahol csak egymásra támaszkodhattok. ÉS! Mindenkinek van egy titkos egyéni célja, ami nem biztos hogy segíti a többieket, ráadásul egyvalaki árulóként van vagy lehet(!) jelen a csapatban. (Itt a 'lehet' szón van a hangsúly, mert nincs kőbe vésve, hogy kell lennie árulónak és talán ez a bizonytalanság a legőrjítőbb ebben a túlélőhorror-játékban.) Ilyenkor indul be az együtt- és a morálcsökkentő együtt-nem-működés. Könnyen lehet, hogy valaki nem áruló, túléli a játékot, és mégsem teljesíti a saját célját, így bukja a játékot miközben a csapat győz. Kemény menetnek néznek elé a játékosok.

3. Shadows over Camelot:

Arthur király lovagjainak nehéz napjai vannak. Pláne, mert lehet, hogy van köztük valaki, aki nem segít. A játék áruló nélkül is igen nehéz. Ha van áruló, sok esetben elég annyit csinálnia, hogy nem nagyon kooperál – persze nem túl látványosan –, csak szépen hátradőlve nézi végig, ahogy minden tönkremegy. Ebben az esetben jó eséllyel bajok lesznek. Sokkal könnyedebb játék, mint a lista többi tagja. A hangulata sokkal családiasabb, lehet áruló nélkül és biztos árulóval is játszani – a játék sava-borsát az egymásra figyelés és következtetések adják. Kissé öregecske társas, de ha valaki szereti az Arthur mondakört, mindenképpen érdemese vele tenni egy próbát.

4. Specter Ops:

Alapból félkooperatív a helyzet. Egy csapat próbál lefülelni egy ellenséget, akiről mindenki tudja kicsoda. Ez eddig nem lenne túl érdekes. Igen ám, de a jófiúk között valaki segít a rosszfiúnak. Hogy ki az, azt a játék legelején a rosszban sántikáló, robbantásokra készülő játékos választja ki – ő dönti el, hogy ki fog neki titkon segíteni. A gonosz a játék során láthatatlan és ha a segítője 'látná' a táblán, akkor is láthatatlan marad – erősen megnehezítve a nyomozás menetét és igen izgalmas fejtörést okozva a különleges egyéni képességekkel is megáldott hősöknek. Készüljetek hosszú partykra, ha nekivágtok ennek a kalandnak!

5. BattleStar Galactica:

Ebben a játékban – mely az azonos című tévésorozat feldolgozása (Csillagközi romboló 2004-2009) – a játékosok túlélőket alakítanak, az emberiség utolsó mentsvárát, akik a Battlestar űrhajón szelve az űrt keresnek egy új hazát, ahol van lehetősége az emberiségnek az újrakezdésre. A helyzet problémás, mert állandóan zaklatják őket külső és belső támadások. A Cylonokkal (robotok, akik megszólalásig hasonlíthatnak az emberekre) vívott elmeharc igazán drámai pillanatokat tartogat. A játékmenet során valaki az elejétől kezdve áruló, de előfordulhat, hogy félúton is lesznek meglepetések.

6. Mansion of Madness (második kiadás):

Az egyik legszebb és leghangulatosabb játék, amihez valaha szerencsém volt. Egy kisebb vagyon beruházni rá és a társaság is tud szűk keresztmetszet lenni – nem mindenkinek jön be az erősen nyelvfüggő horrormaraton. Ez esetben egy applikáció fogja a játékosok kezét és vezeti végig egy birtokon, ahol vérfagyasztó lények kószálnak és az őrület leselkedik minden sarkon. Az egyik játszmánk során az egyik játékos karaktere ’megőrült’, húzott egy olyan tébolykártyát, ami ellenünk fordította. A szép az egészben, hogy mi valójában nem tudtuk, hogy milyen kártyát húzott. Az amúgy is trükkös és nehéz játék drámai véget ért…

7. The Resistance: Avalon:

Ismét Arthur király legendakör. A Szent Grál felkutatása körül zajlanak az események. Most biztosan van áruló – nem is egy –, akik körről körre szabotálják a lovagok kalandozásait. Az árulók ismerik egymást, Merlin tudja a kilétüket, Percival pedig tudja ki Merlin. A cél lefülelni a gonoszokat úgy, hogy ők ne tudják meg, kicsoda Merlin. Bonyolultnak hangzik? Így elsőre lehet, de nem az. Igazán gördülékeny és parádésan megalkotott partyjáték, 5-10 fő számára. Jósolható, hogy lesznek komoly vádaskodások és késhegyre menő beszélgetések, s bár szerintem túl sokszor nyernek az árulók, garantált a jó, füllentésekkel megfűszerezett hangulat.

Jó játékot!

Képek: biblestudy1.com, boardgamegeek.com