Rettenetes műhelytitkot szeretnék feltárni mindazok előtt, akik nem járnak rendszeresen valamilyen edzőterembe. Egy olyan jelenségről lesz szó, melybe gyengébb idegzetűek jobb, ha nem gondolnak bele. 

Ha úgy vesszük, a szóban forgó jelenség valahol kimeríti a környezetszennyezés fogalmát. Embertársaid érdekében remélem, te nem tartozol azon edzőterem látogatók közé akik...

Akik rendszeresen hanyagolják a zuhanyzó használatát edzés után. 

Most tekintsünk el azoktól az elszigetelt esetektől, amikor tényleg van felmentés a tusolás alól. Mert mondjuk két perce laksz és otthon letusolsz. Vagy messzebb laksz, de a teremből egyenesen a kocsiba szállsz, onnan meg egyenesen hazamész. Vagy mondjuk mert... Nem, más nemigen jut eszembe (mondjuk én pont 3 perc alatt érek haza a teremből, mégsem hagyom ki soha a zuhanyt, de biztos én vagyok túl piperkőc...)

Mondjuk ki: ha nem zuhanyzol le edzés után, és utána emberek közé mész, netán egész nap munkában, suliban pácolod tovább magad, vagy mondjuk elmész moziba délutáni edzés után és mindössze pár spricc dezodorral rendezed le a "fürdést", az két dolgot jelenthet:

1) Nem izzadtál meg egyáltalán, így nem jelentesz különösebb veszélyt a környezetedre edzés után - ez esetben van rá esély, hogy tinglitangli edzést nyomsz.

2) Egyszerűen igénytelen vagy magadra és a környezetedre egyaránt. Biztos vannak férfiak, akik szerint ez tökös dolog, de igazából nem az. Ettől nem tökös, hanem egyszerűen büdös leszel.

Elárulok egy titkot: az izzadt testre fújt dezodor NEM semlegesíti a testszagot. Lehet, hogy te nem érzed, de ha megizzadtál, akkor utána dezodor ide vagy oda, igenis árulkodik rólad a mosdatlanság, ami nem lenne baj, csakhogy ezzel másoknak okozol kellemetlen perceket. Pláne most, hogy jön a nyár.

A legriasztóbb a dologban az, a zuhanyzó hanyagolása egyáltalán nem csak a férfi öltözőkben fellelhető jelenség. Én nemigen fordulok meg a női öltözőkben, de a híreket azért hallom, és ma pl mikor délelőtt 11-kor végeztünk az edzéssel (és 8-tól már nyitva volt a terem), a női öltözőben csontszáraz volt a zuhanyzó, a szerelmem volt az első vendég, aki használta azt (pedig rajta kívül volt vagy féltucat hölgy a teremben, amikor mi odaértünk). Számomra nehezen feldolgozható, hogy a nők mindenféle zuhanyzás nélkül (persze, tisztelet a kivételnek) feldobnak edzés után egy kis sminket, egy kis hajtupír, egy kis dezodor, kis szépítkezés, és indulhat a nap... Brrr... Hölgyeim... Erre nemigen van mentség, hacsak nem a fent említett, "teremből ki, egyenesen haza" verzió lép életbe edzés után. De nekem nem életszerű, hogy az esetek többségében ez lenne a helyzet.

Az a durva, hogy ez nem teremspecifikus. Nem lehet mondani, hogy egy eldugottabb, "underground" teremben jellemző, de az elit termek azok mások lennének. Nem basszus, ez MINDENHOL így megy. Csak azt nem értem, hogy ha valaki rendesen edz, megizzad, az hogy a picsába képes utána kényelmesen létezni az elméletileg tiszta ruhájában egész nap, és hogy nem gondol bele, hogy ez tulajdonképpen színtiszta igénytelenség, semmi más. Ennyire macerás lenne a zuhanyzó használata? Ennyire félünk a lábgombától? Ennyire szégyenlősek vagyunk? Komolyan nem értem, mi akadálya van a 21. században, békeidőben, egy nagyjából civilizált országban, civilizált edzőtermekben annak, hogy az ember lemossa magáról a mocskot. 

Update: a párom a cikk megírását követő napon jól megkapta a magáét a női öltözőben, hogy hogy mer ott zuhanyozni (egy tiszta, rendezett edzőteremről beszélünk), mert ez maga a fertő - a végén még ő érezte magát szarul, pedig a két másik hölgy némi kis törülközős dörgölődzést követően indult neki a napjának, ami szerintem sokkal gázosabb történet... Oké, biztos hajlam kérdése is, hogy ki kap akárhol lábgombát. De azon nem értem, miért kell szörnyülködni, hogy valaki nem akarja a napját büdösen tölteni. Ja, ma extra páratartalom és hőmérséklet volt a teremben, szóval igazán nem értem, hogy lehetett egyáltalán kibírni zuhany nélkül edzés után.

Túlreagálom? Lehet. Engem tulajdonképpen amióta nem BKV-zom, nemigen zavar az ilyesmi, mert nem kerülök közel ehhez. Mondhatnám, hogy tőlem aztán az lesz büdös, aki csak akar. Én egyszerűen csak nem értem a dolgot. Legrosszabb esetben megint elküldenek egy páran az anyámba :))))

Ezt már csak az tudja tetézni, amikor valaki MÁR büdösen érkezik a terembe, de az már egy teljesen más téma....

Gyakori dilemma, és sok vitára is precedenst teremt a kérdés, hogy melyik sportot érdemes választanunk, ha szeretnénk fogyni/izmosodni/erősödni/állóképességet növelni, vagy egyszerűen fittebbnek lenni. Volt idő, hogy magam is beszálltam ezzel kapcsolatos, vérre menő vitákba. Lássuk, mi az igazság!

Nem szeretném túlzottan tudományos köntösbe bújtatni a témát, egyrészt azért, mert az a kutyát nem fogja érdekelni úgy istenigazából, másrészt azért, mert ebben az "iparágban" minden tudományos kutatásra találni lehet egy afféle "ellenkutatást", ami az egyik kutatásban igazoltakat cáfolja. Nyilván ez kissé túlzó állítás, de nagy vonalakban igaz, akár sportról, akár táplálkozásról legyen szó. Vannak törvényszerűségek, melyekkel kár vitatkozni, ugyanakkor vannak emberi tényezők, melyeket megint csak hiba lenne figyelmen kívül hagyni. 

Divathullámok

Lássuk be, időről időre berobban a köztudatba néhány új fitnesz-irányzat, melyről kiderül, hogy sokkal jobb, hatékonyabb minden korábbi mozgásformánál. Ezt persze igyekeznek mindenféle tudományos, bár gyakran inkább áltudományos kutatásokkal bizonyítani. Azonban ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, végső soron minden sportnak ugyanaz a lényege. Ha a fogyást tekintjük célnak, akkor extra kalóriafelhasználás megteremtése, mely egy megfelelő étrenddel kombinálva fogyást eredményez. Ha valaki izmosabb szeretne lenni, akkor extra izommunka, mely megfelelő tápanyagok bevitelével kombinálva izmosodást fog eredményezni. 

Természetesen vannak sportok, melyek egyik, vagy másik cél elérése szempontjából előnyösebbek, mint a többi. Ez a szakmai oldal. Hiba lenne tagadni, hogy aki izmosodni szeretne, annak a leggyorsabb megoldást a súlyzós edzés hozza. A zsírégetés már nehezebb dió, mert ott elképesztő sok tévinformáció mérgezi az embereket, de nagy általánosságban a kardió edzés és súlyzós edzés megfelelő kombinációja tekinthető a legelőnyösebbnek.

Korábban tűzzel-vassal álltam ki a fenti állítások mellett, hiszen szakmai szempontból ezek tekinthetők a legjobb választásnak. Úgy voltam vele, hogy aki ezen nyafog, az ne izmosodjon, vagy ne fogyjon le, ez itt nem hiszti kérdése. 

De, és ez egy hatalmas DE... Ne vegyük ki a képből az emberi oldalt sem. 

A 40-es, vagy e feletti kortársaimat figyelve rá kell jönnöm, hogy sokkal komolyabb mentális gátakat kell átütni itt annál, minthogy elvesszünk az efféle részletekben. Ugyanis fájdalmasan kevesen mozognak egyáltalán bármit is a környezetemben. Nincs idő, nincs energia, nincs kedv, nincs motiváció... Ilyenkor hiába jövök azzal, hogy "a célod eléréséhez ez és ez a mozgásforma legjobb választás, ha igazán komolyan akarod csinálni, akkor márpedig bevállalod, blabla...." Ez a picit Csernusos tempó (ami egyébként közelebb áll hozzám) sajnos kevés akkor, amikor szó szerint évtizedes mozgásszegény életmódot akarunk felülírni.

Az első kérdés tehát nem az, hogy mi a cél, és hogy ehhez mi a legjobb mozgásforma.... Az első, és legfontosabb kérdés, ha le akarod váltani az ülő életmódot:

Mit sportolnál szívesen?

Indulj ki ebből! Felszabadító érzés lesz. Tudod miért? Mert nem kell "gurut" választanod, aki elmondja, hogy neked a funkcionális edzés a legjobb, vagy csakis a súlyzós edzés a király, vagy hogy futnod kell, és még sorolhatnám... Nem kell cikkeket bújnod, a fogyás, vagy izmosodás, vagy fitt testalkat titkát kutatva. Ezeket mind elegánsan figyelmen kívül hagyhatod. Inkább azon gondolkozz el, hogy mi az a sport, amit egyáltalán el tudsz képzelni magadnak. Mi az a sport, amit élvezettel lennél képes művelni hetente több alkalommal. Mi az a sport - vagy nem is sport, nevezzük inkább testmozgásnak -, amit nem utálattal, kötelességből űzöl. Hiszem, hogy mindenkinek van ilyen testmozgás, maximum még nem tud róla, Ha neked minden sport nyűg, az a nehezebb eset, de akkor marad a szakmai választás a fentebb írtak szerint, hiszen neked úgyis mindegy :)

Tapasztalatból tudom, hogy ha te olyan testmozgást választasz, amit utálsz, akkor abból ugyan csinálhatsz szokást, kitartással el tudod érni azt is, hogy rendszeresen űzd, sőt, még eredményeket is el tudsz benne érni, azonban nem leszel tőle boldog, hiába lettél egészségesebb, vagy fittebb. Ha mázlid van, akkor a sikerélmény kárpótol, de ha nem, akkor csak nyűgnek fogod érezni, és idővel garantáltan abba fogod hagyni. Lehet itt papolni akaraterőről, kitartásról, meg elhivatottságról, de őszintén: az életben van épp elég kötelezettségünk, mi értelme van még a szabadidődben is kötöttségek közé szorítani magad? 

Ne hagyd, hogy ebbe bárki beleokoskodjon.
Ne hagyd, hogy eltántorítsanak azzal, hogy "ezzel a mozgással nem fogsz célt érni".
Ne hagyd, hogy elkötelezzenek valami olyasmi mellett, amitől nem érzed jól magad.
Ne hagyd, hogy bármi, vagy bárki kedvedet szegje. Egyszerűen csináld, amit szeretsz csinálni!

Legyen a mozgás számodra élvezet! Ha már a mindennapjaid részévé vált a mozgás - nem azért, hogy izmosabb, vagy soványabb legyél, hanem azért, mert élvezed, mert kikapcsol - majd akkor ráérsz gondolkodni azon, hogy ez mennyire felel meg a céljaidnak. De elsőre legyen elég annyi, hogy évezed, amit csinálsz, és legyen benne rendszer - minden egyéb tényező az első időszakban teljesen másodlagos.

Már korábban is többször szembe jött velem az aputest, mint fogalom. Gondoltam egy merészet, és  számolva azzal a következménnyel, hogy esetlegesen felidegesítenek az olvasottak, belenéztem a témába. 

Ezzel egyébként nem is lenne komoly baj. Számos cikkemben, melyet még a Builderre írtam, hangoztattam, hogy egyáltalán nem kell mindenkinek kockahasú, kemény seggű, feszes izomzatú fitnesz-embernek lennie. 

Ugyanakkor hamar ki is szúrtam, amin lehet bosszankodni - bár egyébként ez már nem jellemző rám. Megint a testképzavar verte ki nálam a biztosítékot. Az aputest-jelenség ugyanis - mint megtudtam - azért jó, mert a férfiak testképzavarát segít eloszlatni, és a kockahasú fitnesz ideál helyett visszahozza a köztudatba a "természetes" kinézetet. 

Ízlelgessük ezt. Ha nem tűnik fel, hol sántít ez a hozzáállás, de rettenetesen, akkor majd én....

Tagadhatatlan, hogy az izmos test hajszolása igenis okozhat frusztrációt, és testképzavart. Én is elszenvedtem ezt a magam módján korábban. Ugyanakkor elképesztő, hogy a világ olyan irányba kezd elferdülni, hogy a puhos testet állítjuk be természetesként, pláne követendőként. Értem én, hogy a jelenségnek azonnali felszabadító hatása van. Értem én, hogy akinek jó az aputest, az este hat után is ehet pacalt, és nem kell rágörcsölnie semmire sem. Nem kell folyton edzenie, vagy sportolnia, csak úgy élheti az életét. És tényleg semmi baj azzal, ha valakinek így a jó. 

Szegény Chris Prattet is példaként hozták fel az aputestre, de szerintem a jobb oldalon kellemesebb ránézni.... 

Csakhogy... Mutass nekem az állatvilágból példát puhos testre (nem ér fókát mutatni, akinél a zsírnak fontos szerepe van :D). Na majd akkor elhiszem, hogy ez "természetes". Ez nem természetes. A puhos test - és ezt most csűrheted-csavarhatod ezerféleképpen - civilizációs betegség. Mert ha rendesen ennénk, és mozognánk, akkor SENKI nem lenne puhos (messze nem kigyúrt testekről van szó). És nem azért, mert mindenki rá lenne feszülve, hogy csak salátalevelet rágjon egész nap, hanem azért, mert ha nem az ipari szemetet zabálnánk, és ülnénk az irodában egész nap, akkor ennek egy MELLÉKHATÁSA lenne az aputest eltűnése. 

Nincs azzal, baj, ha valakinek elég az aputest, és azzal sincsen baj, ha nőként valakinek ez tetszik. De akkor tessék beleállni a dologba, és kimondani, hogy szarsz az egészre, neked jó a puhosság. Nem kell a testképzavaros maszlag, meg hogy ez a természetes, mert ez NEM a természetes. Még a végén követendő lesz, hogy ne sportoljunk és együnk szart. 

Picit végigpörgettem egy-két tucat képet, és azt láttam, hogy az aputest igazolására ráadásul olyan élvonalbeli hálivúdi sztárokat használnak, akik pont kb 5 hét alatt teszik rendbe magukat egy szerepért, és ráadásul egyáltalán nem olyan vészes a kinézetük. A baj ott van, hogy aki ezeket önigazolásra használja, az jó eséllyel messze túl van ezen az egyébként átlagosnak mondható testalkaton (tisztelet a kivételnek).

De a még jobb hír, hogy van azért fény az alagút végén. Az Instagramon a #dadbod hashtegre keresve már sokkal inkább pont olyan képek jöttek, melyek azt támasztják alá, hogy sokan beintenek az "aputest mozgalomnak", és megmutatják, hogy az aputestnél talán mégis jobb a "sportosaputest".

Gondolom lesz még ezer próbálkozás a tunyaság deklarálására, de bízom benne, hogy ezek az aputesthez hasonlóan kudarcra ítélt próbálkozások lesznek!

Szép dolog, pont egy ilyen bejegyzéssel nyitni. Pedig itt áll az adminfelületen egy félig megírt, tökös, "dejóisedzeni" poszt. Csakhogy a mai napom nem erről szól. 

Ma nem megyek edzeni. Ízlelgetem még így írás közben is. Ma... Nem... Megyek... Edzeni... Pedig terveztem. Úgy volt, hogy ez a hét is úgy indul, mint a többi, egy jó kis mell-kar edzéssel. De a 40 feletti életnek megvan az a sajátossága, hogy már nem az edzés van az első helyen. Biztos sokaknak fiatalabb korukban is csak valahol a második-harmadik-sokadik helyen van, én azonban eléggé megszállott voltam. Vagy inkább a szokásaim rabja? Nehéz eldönteni. 

De ma nem megyek edzeni. Egyre könnyebb leírni. Nem olyan nagy para. Ráadásul az edzésidőben egy halom fontos dolgot már most elintéztem, ami már régóta nyomta a vállamat. A saját vállalkozás nagy csapdája az időbeosztás... Alkalmazottként nagyon jól tudtam gazdálkodni az időmmel, de ez az otthonról dolgozás picit olyan, mint otthon edzeni. Nehezebb megtalálni benne a ritmust, legalábbis nekem. Biztos van, akinek meg ez könnyebben megy. 

Ma nem mentem edzeni, mert fontosabb dolgom volt. Úristen, ilyet 5-6 éve le sem tudtam volna írni. Olyannyira elvakított a "ha neked ez fontos, akkor fontos és nincs pardon" hozzáállás, hogy észre sem vettem, mennyire rátelepedett az életemre ez az egész. Hogy mennyire rá voltam görcsölve egy csomó dologra. Utólag visszanézve elképesztő, milyen szinten rendezte át az életemet az edzés. Persze akkor, ott célom volt ezzel - még ha nem is dobogóra törő, nagyívű célok, csak olyan saját magamnak állított mérföldkövek. 

Félreértés ne essék: nem mondom, hogy rossz az, ha az ember életében a sport, és az ezzel összefüggő dolgok fontos helyet foglalnak el. Egyszerűen annyit mondok, hogy ennyi év távlatából fura ezt látnom. Ugyanakkor ma nem tudnék úgy edzeni, és nem lennék amolyan "jól karbantartott negyvenes", ha ezt a melót nem teszem bele korábban ebbe az egészbe.

Hogy megérte-e? Nos, semmi olyanról nem kellett elmondanom, ami igazán fájna. A családomtól soha nem vettem el időt - mindig korán jártam edzeni, vagy mikor már kirepültek oviba vagy suliba. Az, hogy korábban kellett kelnem, nem egy nagy történet. Az hogy mennyit szarakodtam a kajával - hát, ez már elgondolkodtató, mert elképesztő mennyiségeket megettem erőből, úgy, hogy nem esett jól, a tömegnövelés jegyében - de közben kitanultam az egészséges táplálkozás csínját-bínját, és még egy videós főzőblog is kerekedett ebből a Builderen. Vicces, hogy pont a sokak által gyűlölt "bármit ehet úgy is kockás hasa van" alkat vagyok még most is, de ennek ellenére sok éven keresztül úgy kajáltam, hogy rossz érzésem volt ha bármiféle "szemét kaja" lecsúszott a torkomon. Mára ez megváltozott, és kiélvezem az anyagcserém nyújtotta lehetőségeket, amíg csak lehet :)))

Úgyhogy ma nem megyek edzeni, és még egy marcipános csokit is berágtam az előbb. Viszont tudom, hogy holnap nemhogy lemegyek, de egy kisebb halált is fogok halni az edzőteremben - mert ha már ott vagyok, akkor minek finomkodni?

Neked jelen van a sport az életedben? A fontossági listán hol szerepel?

Tök egyszerű volna leírni, hogy azért edzem, mert szeretem, és végső soron ez a lényeg, de azért szeretném kibontani ezt a témát egy picit, mielőtt belecsapok a lecsóba. 

Hogy miért kezdtem el anno edzeni, az külön poszt témája lesz, mint ahogy az is, hogy mennyire bele lehet az edzésbe csavarodni. De most azt írnám inkább le, hogy pillanatnyilag miért edzem. 

Az a fajta friss negyvenes pasi vagyok, aki még nem felejtett el adni a fizikumára. No offense, nem akarok én piszkálni senkit azért, mert nem sportol (de azért emeljétek már fel a seggeteket a fotelből, és legyetek végre férfiak!), egyszerűen nekem ez már a mindennapjaim részévé vált. Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem nem az a nyűg, ha le kell mennem az edzőterembe. Nekem az a stressz, amikor huzamosabb ideig (értsd: 2-3 napig :)) ) nem jutok el oda. Nekem ez stresszmentesítés, kikapcsolódás, és persze edzés, mégpedig a javából.

Nem szeretem a tinglitanglit. Ha edzés végén nem érzem, hogy kifingtam, akkor az nem volt egy jó edzés számomra. Már rég túl vagyok a „hány kiló vagyok” és a „mennyit nyomok fekve” bűvkörén, hála a magasságos istennek.... az egy szörnyen kocka világ volt, amikor ez töltötte ki a mindennapjaimat. De befeszülök, ha azt érzem, hogy punnyadok, és kifejezetten nyűgös leszek, ha akadályoztatva vagyok abban, hogy a szokásos kis reggeli edzésemet letoljam. Biztos a korral jár, de ugyanilyen nyűgös vagyok, amikor az edzés utáni szaunám marad el – itt szoktam meditálni, és valamiért minél extrémebb meleg van odabent, annál jobban megy.

Nekem az edzőterem az a hely, ahol nem kell semmivel sem foglalkoznom, csakis magammal. Az izmos fizikum mára mellékhatás csupán (bahh, a régi szememmel tudod mikor láttam volna magam izmosnak...). A lényeg az, ami odabent történik. Csak a súlyok és én. Csak a teljesítményem, csak a koncentrációm, csak az izmaim megfeszülése és elernyedése, nyúlása és összehúzódása, csak az égő fájdalom és a jóleső pihenés két sorozat között, csak a pulzusom dübörgése a fülemben, és a vértől befeszülő, bedurranó izmok (a végén úgy beleélem magam, hogy azt hiszitek, valami Arnold ír itt, pedig azért közel sem...).

Sokan mondják, hogy becsülik, hogy én ilyen lelkesen járok a terembe a mai napig. Hát, szerintem ez nem érdem, mert én ezt perverz módon szeretem. Nem az az érdem, amikor úgy jársz le rendszeresen, hogy szereted ami ott bent vár, hanem az, amikor utálod, de célod van, és ha a fene fenét eszik is, elmászol a kurva terembe, és tolod az edzést, akkor is, ha hánysz az egésztől. Na AZ akaraterő. Persze, sokkal jobb, előnyösebb eset, ha megtalálod azt az edzésformát, ami neked élvezetet okoz, de nem mindenki ilyen szerencsés.

Szóval én nem vagyok valami faszagyerek azért, mert edzem, egyszerűen csak imádom ami ott bent vár.

És mit tagadjam? Élvezem, ahogy karban vagyok tartva. Élvezem, ahogy kinézek, még akkor is, ha jelenleg ez nem cél, hanem, mint írtam, mellékhatás, és egyébként baromi messze van a valaha volt csúcsformámtól. Az ember már csak ilyen – már persze ha egy picit is hiú. Nekem ez számít. Biztos nem emelkedtem még kellő spiri magasságokba, hogy tudatosuljon, hogy a testünk csak egy burok, és a lényeg az, ami ott belül van... Ami igaz, de közben a testünkre jó, ha vigyázunk, amíg idelent tevékenykedünk, mint ahogy a kocsidra is vigyázol (jó esetben) amíg a feneked alatt van. És az egómat sem sikerült még olyan mélységekbe bontani, hogy ne érezzem magam picit faszább gyereknek azoknál, mint akik punnyadnak. De én legalább bevallom.

Azért edzem tehát, mert szeretem ezt az egészet. Mindenestül.