Hogyan jutottunk el száz országba?

Hogyan jutottunk el száz országba?

Finnország gasztronómiája

2024. január 06. - szaz orszag

A tipikusan észak-európai, finn gasztronómia sok hasonlóságot mutat a szomszédos svéddel és orosszal. A zord időjárás miatt a finneknek igazán kreatívaknak kellett lenniük, hiszen nemcsak, hogy kevés alapanyag áll rendelkezésükre, de meg kellett tanulniuk tartósítani az ételeiket is. A halászaton és vadászaton alapuló nomád életmód folytán mindig is sok halat és húst fogyasztottak. A mai napig a hús a legfontosabb alapanyag. Napjainkban rénszarvas-, jávorszarvas-, sertés- és marhahúst esznek leggyakrabban. Ezeket gyakran fogyasztják kolbász formájában és hurkaként.

 

Ezek mellett ételeik sok zöldséget tartalmaznak, leginkább fehérrépát, sárgarépát, babot, borsót, káposztát és burgonyát. Emellett az erdőben nagy mennyiségben található gomba is a finn étrend szerves részét képezi. Szintén elmaradhatatlanok az erdei bogyók (vörös áfonya, tőzegáfonya és a mocsári hamvas szeder). Ezekből gyakran készítenek lekvárt, melyeket mártásként, illetve a desszertekhez esznek. Ezeken kívül fontos szerepet kapnak a gabonafélék (rozs és árpa). A finn kenyerek igazán változatos alakúak és megjelenésűek, a reggeli elmaradhatatlan eleme a kása. A tejtermékek szintén fontos szerepet kapnak

 

A finnek egyik legtipikusabb étele a sült törpemaréna, melyet leginkább a finn tóvidékeken fogyasztanak, de annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan finn ember, aki ne evett volna valaha életében. A lazac szintén igen nagy népszerűségnek örvend, gyakran készítenek belőle levest, de rakott tészta formájában is nagy előszeretettel eszik, lohikiusaus néven találhatjuk meg.

 

Ezeken kívül több svéd étel finn verzióval is találkozhatunk. Például a barna szószos svéd húsgolyó krumplipürével, illetve az apróra vágott maradékból készült pytt i panna itteni megfelelője, a pyttipannu. Az orosz hatást pedig a pirog helyi változata erősíti. Ez egy kis hajó rozslisztből, melyet különböző töltelékkellel készítenek el.

 

A finn desszertek, hasonlóan a nem túl erős fűszerezésű főételekhez, nem igazán édesek, ezért igen jól esik hozzá az áfonyalekvár. Gyakran esznek kalácsokat, fánkokat. Itt is igen nagy népszerűségnek örvend a skandináv gyömbéres keksz, melyet Finnországban piparkakut néven lehet kapni.

 

Érdemes beszélni a finn italokról is. A finnek sok teát és kávét fogyasztanak, ami nem meglepő a viszontagságos időjárás miatt, illetve a hosszú, sötét tél miatt, amikor gyakorlatilag bizonyos helyeken hetekig nem látni napfényt. Azonban alkoholt is nagy mennyiségben fogyasztanak, a paletta igazán széles. Első helyen a helyi sörök állnak (Karhu, Lapin Kulta). Fontos még megemlíteni a finn vodkákat, melyek közül a Finlandia a legismertebb., de hasonlóan népszerú a Minttu nevű mentalikőr, melynek jelentés gyógynövény.

 

img_20240106_130040_1.jpg 

 

A helyiek ezen kívül még készítenek gint. A leghíresebb a Kyrö, amely teljes mértékben rozsból készül. Illetve érdemes még megkóstolni a glöggit is, amely tulajdonképpen a skandináv fűszerezésű forralt bor. A polcokon megtalálunk többféle hard seltzer italt is, amely csak most kezd nagyobb népszerűségnek örvendeni. Ez tulajdonképpen szódavíz hozzáadásával készült, 3-5%-os, vodka vagy más alkohol alapú ital. Végül pedig igazi különlegesség a homoktövis-bogyóból készült brandy, mely Tryni néven található meg.

img_20240106_130101_1.jpg

Szaúd-Arábia gasztronómiája

A muszlim vallású Szaúd-Arábia konyhája szigorú szabályokat követ mind a hozzávalók, mind pedig az elkészítési módok szempontjából. Az Arab félszigeten a sivatagos területek mellett legelők, oázisok és pálmaligetek is találhatóak. Ennek következtében étrendjük a búzára, a datolyára és a tejtermékekre épül, illetve sok vadhúst és halat fogyasztanak. Ám az ország gasztronómiáját legjobban a különleges, helyi fűszerek használata jellemzi. A nagy kiterjedésű országban jelentős eltérések vannak a különböző régiók között, ezért érdemes az országnak minél több részére eljutni, hogy teljes képet kaphassunk az ország gasztronómiájáról.

 

Az országban járva sok tradicionális éttermet találtunk, ahol a földön ülve, párnák között ülve étkezhetünk. Érdekesség, hogy a helyiek gyakran egy nagy tányérból étkeznek közösen, gyakran evőeszközök használata nélkül, leginkább kenyérdarabokkal kanalazzák ki az ételt. A tál alá egy nagy méretű fonott alátétet tesznek.

 

Az ország nemzeti étele a kabsa, melynek több változata létezik. Ez tulajdonképpen egyfajta rizseshús, melyet basmati rizsből és csirkehúsból vagy rákból főznek különböző zöldségek és magok, illetve szárított gyümölcsök hozzáadásával. A rizs lehet sárga színű, amennyiben sáfrány hozzáadásával készítik, vagy pedig sima fehér rizs. A bors, kardamom, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg és babérlevél igazán különleges ízt ad az ételnek, melyet mazsolával, mogyoróval és fenyőmaggal szórnak meg. Ezt mindenképpen kóstoljuk meg, ha Szaúd-Arábiaba utazunk. Ehhez igen hasonló étel a bukhari rizses csirke, melynek neve az üzbég Bukhara városára utal, ahonnan a szaúdiak egykor vásárolták a jó minőségű rizst, melyből a finom ételt készítették.

 

img_20231030_175912.jpg

 

A Vörös-tenger partján fekvő városokban mindenképpen kóstoljuk meg a frissen fogott halakból készített ételeket. Mi tengeri sünhalat ettünk grillezve, és homárt csípős szósszal. A halakhoz két féle rizst adnak, sima fehér rizst, illetve fekete rizst. Ezen kívül két szósz is jár hozzájuk: a jól ismert szezámmagból készült, sűrű állagú tahini szósz, illetve egy citromos szószt.

 

img_20231030_175859.jpg

 

Igazi különlegesség a goursan nevű étel, amely különböző zöldségek és hús összefőzéséből készül, melybe galuskát és vékony kenyérdarabokat szórnak, hogy felszívja a felesleges szószt, egy sűrű ételt készítve. Ezen kívül megkóstoltam még a fakhar nevű ételt is, mely birkahúsból készült, és személyes kedvencem volt a szaúd-arábiai utazásom során. Ezt egy kis agyagedényben szolgálták fel, papírvékony lapos kenyeret mellékelve hozzá.

 

Szaúd-Arábiában igazán nagy hagyománya van a teázásnak és a kávézásnak, az italokat pedig különleges kancsókból (dallah) szolgálják fel. Az arab kávé egyáltalán nem olyan, mint amihez hozzá vagyunk szokva, inkább egy sárga színű, sűrű teára emlékeztet. Mivel kardamom hozzáadásával készül, így íze igazán jellegzetes. Érdekesség, hogy az arab kávé az UNESCO szellemi kultúrális örökségi listájára is felkerült. A tea szintén elmaradhatatlan, legjobb az étkezéseket egy finom csésze teával zárni. A teák különleges ízvilággal rendelkeznek. Ihatunk például gyömbéres és sáfrányos teát, vagy éppen mentás-sáfrányos teát is. Még ennél is izgalmasabbak a tej hozzáadásával készült teák (adni vagy adeni tea), illetve a kadak tea, melyek szintén kardamom és gyömbérből készülnek.

Libanon gasztronómiája

Libanon konyhája pont olyan híres, mint a kis ország történelme, hiszen a fogások ízletesek, változatosak és egészségesek. Tipikus közel-keleti, mediterrán konyháról beszélünk, melyre igen nagy hatással volt az afrikai, az arab és az európai konyhaművészet is. A török hódoltság és a franciák fennhatósága a mai napig érezteti a nyomát az ország fogásain.

 

A libanoniak sok olíva olajat használnak, sokszor ezen grillezik a húsokat és a zöldségeket. A nyers zöldségek szintén nélkülözhetetlenek a fogásokhoz, alkalmanként párolják vagy savanyítják őket. Tejtermékeket igen keveset fogyasztanak, ezalól kivételt képez az ország legkedveltebb sajtja a halloumi. A szezámmag és a hüvelyesek (csicseriborsó) azonban elmaradhatatlan hozzávaló, ahogy a gabonafélék, hiszen ételeikhez szinte mindig fogyasztanak valamifajta pita kenyeret. A húsok közül szárnyasokat, bárányt és kecskehúst esznek, de halételekkel is találkozhatunk időnként.

 

Az egyik legtipikusabb libanoni étel a tabbouleh saláta, ami nem hiányozhat egyetlen tipikus étterem kínálatából sem. A hagyományos levantei saláta bulgurból, paradicsomból, petrezselyemból, mentalevélből és hagymából készül, amit olívaolajjal és citromlével öntenek le. Igen karakteres íze van!

 

screenshot_2023-10-12-19-59-24-817_com_miui_gallery-edit.jpg

 

A húsételek közül igazi különlegesség a makanek, ami egy marha- és bárányhúsból készült sült kolbászt. Fahéjjal, köménymaggal és szerecsendióval fűszerezik, ecettel öntik le, esetenként pedig borban főzik meg. De a legkülönlegesebb, hogy gránátalma magokkal szolgálják fel.

 

screenshot_2023-10-12-19-58-14-174_com_miui_mediaeditor-edit.jpg

 

Ezen kívül megkóstoltuk még a mulukhiyah nevű ételt, melyet rizsből, csirkéből és fehér juta levélből készült szószból főznek, melynek íze leginkább az okráéra emlékeztet. Maradék lapos, száraz lepénykenyérdarabokkal (khubz) szórják meg, és úgy eszik, hogy a hozzávalók egyszerre kerüljenek a szájukba. Ha mégis inkább maradnánk a hagyományosabb ízeknél, a falafel, a shwarma és a hummusz szintén kötelező fogás a libanoni étlapokon.

 

A libanoni alkoholmentes italok annyira édesek, hogy inkább tűnnek desszertnek, mint frissítőknek. A ward rózsavízből és szirupból készül, és mandulát szórnak bele. A jallab pedig a szentjánoskenyérfa gyümölcséből, datolyából, szőlőmelaszból és rózsavízből. Ebben pedig szárított gyümölcsöket találunk.

 

A sörök közül érdemes megkóstolni a helyi Almaza vagy Beirut sört. Borokból azonban még nagyobb a választék, ugyanis földrajzi fekvésének köszönhetően Libanon kiváló szőlőtermő terület. Már a föníciaiak is készítettek borokat, és szállították ezeket hajóikon az ókorban. Ennél erősebb ital a 40% körüli alkoholtartalmú arak, mely szőlőből és ánizsmagból készül. A helyiek víz és jég hozzáadával fogyaszják, és érdekes módon ilyenkor a színe tejfehérré változik.

 

A desszertek közül mi a muhallebi nevű tejes, búzadara hozzáadásával készült rizspudingot kóstoltuk meg, illetve a meghlit, ami szintén rizspuding, de ánizs, magvak és mazsola hozzáadásával készül. A libanoni fagyi különlegessége pedig az, hogy ellentétben az európai fagylalttal, sokkal lassabban olvad, állaga pedig inkább emlékeztet egy nyúlós rágógumira. Ez igen praktikus a nagy melegben. Ízvilágában inkább a keleti édességek és gyümölcsök ízei dominálnak.

Kanada gasztronómiája

Kanada gasztronómiája

 

Nem könnyű feladat Kanada gasztronómiájáról röviden írni, hiszen egy hatalmas méretű országról beszélünk, amely régióinak a konyhái között jelentős eltéréseket találunk. A kanadai őslakosoknak konyhája az ide települt európai (főleg angol és francia) étkezési szokásokkal keveredett, újabban pedig a világ különböző pontjairól ide érkező bevándorlók következtében lett igazán multikulturális. Igazából tipikus “kanadai” éttermet nem is találunk sokat az országban, sokkal inkább fúziós konyhájúakat.

 

Kanada északi fekvéséből adódik, hogy éghajlata igen hűvös, a helyiek pedig a nehezebb, táplálóbb ételeket kedvelik. Sok húst fogyasztanak, igen híres az Alberta steak. A sertés és a marha hús mellett gyakran esznek vadhúsokat is. Az óceánparti területeken előtérbe kerülnek a halételek (különösen a lazac, a hering, a tőkehal, a tonhal és a homár). Kanadában is gyakran eszik a híres fish and chips-et. Az ország nagy kiterjedése következtében fontos szerepet kap a mezőgazdaság; sok gabonaféléből illetve burgonyából készült ételük van. Ha Kanadáról beszélünk, mindenkinek a juharszirup jut az eszébe, melyet szintén sokat fogyasztanak. Kanada a világ legnagyobb juharszirup termelő országa. Ezeken kívül sok tejterméket fogyasztanak. A kanadai tej kiváló minőségű.

 

A kanadaiak nem használnak sok fűszert ételeikhez, kedvelik azonban a salátákat és a nyers zöldségeket. A gyümölcsök közül az almát és a különböző bogyós gyümölcsöket fogyasztanak leginkább. Ezeket gyakran használják a sütemények, piték töltelékeként is.

 

Kanada első és legfontosabb nemzeti étele a poutine, amely a 20. század közepén terjedt el az országból, Québec régiójából indult hódítóútjára. A furcsa kinézetű étel alapja sült krumpli, melyet egy sűrű, barna színű, húsalapléből készített szósszal öntenek le, illetve szórnak a tetejére sajtdarabokat. Néhány verziója húst vagy szalonnát is tartalmaz. Ezt nemzeti ételt minden régióban nagyon szívesen fogyasztják, így nem lesz nehéz dolgunk, ha meg akarjuk kóstolni.

 

kanadai.jpg

 

Kanadában igen sok péksüteményt fogyasztanak, és igen népszerűek a kávéházak is, így, ha Kanadába látogatunk, mindenképpen kávézzunk meg az ország nemzeti étteremláncának a Tim Hortonsnak az egyik kávéházában, mely méltán híres hatalmas méretű, és finom kávéjáról. A láncot egyébként egy hivatásos jégkorongozó alapította a 60-as években. Érdekes módon a kanadaiak kenyér helyett inkább bagelt (karika alakú zsemle) esznek, így szendvicseiket is ezekből készítik. Szintén sok helyen beleütközhetünk a híres kanadai, teljes kiőrlésű búzalisztből készült sült fánkba, melyet különböző feltétekkel kaphatunk. Természetesen a juharszirupos a legnépszerűbb. Mivel az alakja egy hód farkára emlékeztet, innen ered az elnevezése. Ne hagyjuk ki az eredeti kanadai palacsintát sem!

 

kanadai_2.jpg

 

Már említettem a kávét, de a kanadaiak sok teát is isznak. Ezen kívül meg kell említeni az ország nevét viselő világhírű gyömbérsört, a Canada Dry-t, melyet egy ontarioi kémikus talált fel. Ezen kívül számos édes, szénsavas üdítőitallal találkozhatunk az országban járva. A kanadaiak nagyon szívesen isznak alkoholos italokat is. Fontos megjegyezni, hogy Kanadában alkoholt csak a nemzeti boltokban lehet vásárolni, illetve bárokban és éttermekben fogyaszthatunk. A kanadaiak leginkább sört fogyasztanak (leghíresebb talán a Moosehead). Annak ellenére, hogy az országban több bortermelő régió is található, az ország borai nem igazán híresek. Nem úgy, mint a kanadai whisky! Kanada a világ egyik legfontosabb whisky-készítő országa. Érdemes tehát megkóstolni a híres Canadian Club whiskyt!

Kazahsztán gasztronómiája

A tradícionális kazah konyhaművészet alapja a nomád életvitel, melyet az emberek hosszú évszázadokig folytattak. Ekkoriban a legfontosabb alapanyagok, az állattartás következtében a hús és a tej volt, hiszen a kietlen sztyeppéken nem igen találtak más hozzávalókat. A gabona és a zöldségek tehát teljesen hiányoztak gasztronómiájukból. A legfontosabb hús a lóhús és a bárányhús volt, tejet pedig kancáiktól, tevéiktől és teheneiktől nyertek.

 

A nem túl változatos étkezésnek a letelepedés vetett véget, mikor már több lehetőségük adódott ételeik elkészítési módjainak váltogatására, illetve az alapanyagok hosszabb tartósítására. A letelepedéssel együtt a szomszédos népek is nagy hatással voltak a kazah konyhaművészetre. A kazahok sokmindent vettek át, többek között az oroszoktól, a tatároktól, az ukránoktól, az üzbégektől és az ujguroktól. 

 

A kazahok a mai napig tartják a hús- és tej dominálta étkezésüket. Sok a főtthús és tészta alapú fogás ételeik között. Továbbra is leggyakrabban birkahúst esznek, sok belsőséget is fogyasztanak. A tejtermékek közül sok vajat, tejfölt, sajtot és túrót is fogyasztanak. Érdemes megkóstolni a savanyított tejből készült, szárított, kis golyó alakú sajtot is, amely kurt néven ismert.

 

Ezeken kívül fontos szerepet kap a kényer is, illetve a különböző töltött vagy töltetlen, olajban sült péksütemények. A baursak kis méretű, gyémánt alakú, lisztből és élesztőből készített, olajban kisütött fánk, melyet magában, tea mellé, és a főfogások mellé is gyakran fogyasztanak. A töltött verzió a samsa, mely lehet húsos vagy zöldséges. Az ételek mellé pedig tipikus közép-ázsiai laposkenyeret fogasztanak, melynek több verziója is létezik, de talán a legnépszerűbb a vékony shelpek.

 

Elmaradhatatlan ital a kefír, illetve más erjesztett, tejből készült italok, mint például a tehéntejből készített ayran, a kancatejből készített kumisz vagy a tevetejből erjesztett subat. Emellett igen népszerű ital a fekete tea is, ami szintén a kazah étkezés elmaradhatatlan eleme. A fekete tea Kínából a Selyemúton keresztül jutott el a kazakokhoz, és az ország a világ egyik legnagyobb teafogyasztója napjainkban. A teát és a tejes italokat mindig helyes kis díszes, piros kerámiatálkában szolgálják fel (chini), ami összetéveszthetetlenül kazah.

 

20170922_192640.jpg

 

A legtipikusabb kazah főétel a beshbarmak, amely tulajdonképpen egész Közép-Ázsia nemzeti étele. Az étel apróra vágott húsból és tésztából készül, és hagyományosan egy nagy tálban szolgálták fel, melyből az egész családnak jutott egy tányérral. A kuurdak szintén hagyományos kazah étel, amely egy bárány-, birka- vagy lóhúsból készült pörkölt sok hagyma és burgonya hozzáadásával. A qazi nevű lóhúsból készült kolbászra is igen büszkék a kazahok.

 

20170922_193757.jpg

 

Ha már beszéltem a szomszédos népek befolyásárol, a kazahok kedvencévé vált a plov vagy pilaf nevű rizs alapú étel, melynek eredete vitatott, de manapság nem hiányozhat egy kazah étterem étlapjáról sem. A kazahok egyébként kevés levest esznek, kivétlet a shorpa nevű, valószínűleg perzsa eredetű húsleves és az orosz káposztaleves jelent. A kahaz desszertek egyszerűek, könnyen elkészíthetőek, gyakran egy nagy üstben, olajban sütik ki őket. A kazahok leginkább különleges alkalmakkor esznek csak édességeket.

Üzbegisztán gasztronómiája

Üzbegisztán gasztronómiája tipikus közép-ázsiainak mondható, melyre nagyban hatott a török konyha, illetve a közeli afgán, perzsa és kazah népek étkezési szokásai. A szomszédos országok konyhájához hasonlóan sok tésztaételt és húst fogyasztanak, leginkább birkát, báranyt, marhát és borjút, ritkán szárnyasokat is.

 

A hagyományos üzbég ételekből teljesen hiányzik a burgonya. Az ország éghajlata kedvez a zöldség- és gyümölcstermesztésnek. Leggyakrabban szőlőt, sárgadinnyét és görögdinnyét fogyasztanak. Emellett fontos még a rizstermesztés, a rizs az üzbég konyha fontos alkotóeleme.

 

Az üzbégek sok fűszert használnak, ételeik igen ízletesek. A leggyakrabban pirospaprikával, borssal, pisztáciaval, babérlevéllel, korianderrel és kakukkfűvel ízesítik ételeiket. Gyakran használnak fokhagymát, vöröshagymát, petrezselymet, kaport, zellert és paradicsomot is az ételek elkészítéséhez.

 

Üzbegisztán nemzeti étele a plov, amely nem hiányozhat egyetlen étterem kínálatából. Az ételt sok más ország is a magáénak vallja, ám a legenda szerint Nagy Sándor honosította meg Samarkandban, hiszen ez az étel volt a tökéletes elegy a katonái erőnlétének fenntartásara. A plovot gyakran egy hatalmas kondérban készítik nyílt tűz felett. A hagyományos verzió sárgarépából, bárányhúsból, szőlőből és természetesen rizsből áll, ám a mi általunk kóstolt plov lókolbászt és tojást is tartalmazott.

 

img_20220929_090852.jpg

 

Az üzbégek gyakran fogyasztanak levest, a levesek közül a legtipikusabb a shurpa, amely nagy darab húsokat (általában bárányhúst) és zöldségeket tartalmaz. A chuchvara nevű kicsi, töltött gombócokat szintén leves mellé fogyasztják, ebben is főzik meg. A chuchvara darált húst tartalmaz, mérete akkora, mint egy töltött ravioli. A manty, amely jól ismert a szomszédos országokban is, jóval nagyobb méretű. 

 

img_20220929_090904.jpg

 

Az említett, meleg tészta-ételek mellett több hideg saláta-szerűt is találunk, mely igazán jól tud esni nyáron a nagy melegben! A húsételek közül pedig a nyárson sült bárányhús, amit hagymával és kenyérrel fogyasztanak. Ezeket faszénen sütik meg, gyakran az út szélén, az éttermek előtt, a vendégek szeme láttára.

 

Az üzbég étkezés elmaradhatatlan eleme a kenyér. A non kicsit vastagabb, mint a többi lapos, kör alakú közép-ázsiai kenyér, a közepe pedig igen díszes. A tésztát vízből, lisztből, sóból és élesztőből készítik. Minden régiónak megvan a saját receptje. A kenyér mellett igen népszerű (több szomszédos országhoz hasonlóan) a samsa, a hússal, sajttal vagy zöldségekkel töltött, sült lepény, melyet szivesen fogyasztanak a nap bármelyik szakában.

 

Az italok közül Üzbegisztánban az első helyen a zöldtea áll, ez az ország nemzeti itala is. Fekete teát leginkább Táskentben isznak, mindkettőt szigorúan cukor nélkül. Teát nem csak az étkezésekhez, de a vendégeknek érkezéskor is gyakran szolgálnak fel. Emellett ayrant is isznak a melegebb napokon, a joghurtitalt néha uborkával is ízesítik. Az üzbégek nem igazán fogyasztanak alkoholt, azonban egyes üzbég borok igen népszerűek külföldön. Az országban 14 borrégió is található. Emellett vodkát is készítenek.

Kirgizisztán gasztronómiája

A kirgiz konyhát egyfelől a nomád életmód, másfelől pedig a szomszédos népek hatása hozta létre. A nomád életmód és a szűkös rendelkezésre álló alapanyag miatt a legfontosabb kérdés az ételek konzerválása volt. Ez megmutatkozik az ételek elkészítési módjában is, hiszen a legfontosabb az volt, hogy minél tovább fogyaszthatóak legyenek az alapanyagok. 

 

A hozzávalók tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb étel kevés alapanyagból készült, nem sok zöldseget fogyasztanak. A legtöbb fogás tészta vagy galuskaalapú, viszont sok hús és tejterméket (sajtokat, vajat, kefírt) esznek. A kirgizek kevés fűszert használnak, ételeik egyszerűek, de igen jellegzetesek. A legtöbb étel meleg és tápláló, hogy jobban bírjak az emberek a zord időjárást. 

 

A másik hatás a szomszédos népeké, így Közép-Ázsiában járva azt tapasztalhatjuk, hogy hasonlóak a fogások, csupán a fűszerezésben térnek el. A kirgiz konyhára jelentősen hatott többek között a török, a kazah és az üzbég konyhaművészet. Fontos megemlíteni a kisebb népcsoportok, az ujgurok vagy a dunganok befolyását is, hiszen sok az ország keleti részében számos nemzetiségi éttermet találunk. 

 

A kirgizek asztaláról nem hiányozhatnak a tipikus közép-ázsia kerek laposkenyerek (naan), melyeket szénnel fűtött kemencékben sütnek ki. A kenyereket vajjal vagy lekvárral fogyasztják, de a főételek mellé is jól illenek.

 

A kirgizek kedvelik a húsos ételeket, gyakran fogyasztanak bárány- és marhahúst. A legtradícionálisabb kirgiz élet a beshbarmak, melynek neve annyit jelent, hogy öt ujj, ami valószínűleg arra utal, hogy az élet egykor kézzel ették. Ez az étel egyfajta gazdag húsleves sok tésztával és hússal, melyet a kirgizek ünnepi alkalmakkor szoktak fogyasztani. A hús lehet lóhús vagy bárány, esetleg marhahús.

 

img_20220924_140954.jpg

 

A másik kihagyhatatlan kirgiz étel a manty, a hússla töltött kis batyu. A lisztből készített tésztában darálthús és hagyma található. A manty nem csupán a kirgiz konyha elmaradhatatlan eleme, a szomszédos Kazakhsztánban és Üzbegisztánban is megtalálható szinte mindegyik étteremben.

 

Már említettem a dungan konyhát, melynek legfontosabb fogása a lagman, melyet a legtöbb kirgiz étterem felvett már az étlapjára. Ez is egy tésztaalapú étel, ami annyira bő szósszal van elkészítve, hogy már-már inkább levesnek tűnhet. Az étel különlegessége a kézzel sodort vastag tésztája, a gazdagon fűszerezett, enyhén csípős feltét pedig összetéveszthetetlenné teszi. Érdemes megkóstolni!

 

Az italok közül első helyen a tea áll, kávét csak elvétve fogyasztanak. Kérhetünk zöld- vagy fekete teát, ezt mindig hatalmas teáskannákban szolgálják fel. Náluk a teázás külön program. A forró tea igen jól eshet a hosszú, hideg télen. A tea mellé lekváros kenyeret vagy kekszet ropogtatnak.

 

Nyáron azonban egész sor hűvös italból válogathatunk, melyet minden sarkon kínálgatnak az utcai arusok: kvasz, chalap és maksym. A kvasz erjesztett gabonaital vízzel felengedve , a chalap a török ayran joghurtital helyi pikáns verziója szénsavval, a maksym pedig fermentált malátából és más gabonából készült hideg ital.

 

img_20220924_141008.jpg

A Seychelle-szigetek gasztronómiája

A Seychelle-szigetek gasztronómiájnak alapját a kreol konyha jelenti. A szigetek az Afrika és Ázsia közötti kereskedelmi útvonalon helyezkednek el, így nem meglepő, hogy az ország konyháját is erős afrikai, indiai és kínai behatások érték. A Seychelle-szigetek volt egykoron brit és francia gyarmat is, így konyhaművészete európai vonásokat is mutat. Szigetek lévén a legfontosabb alapanyagokat a halászat biztosítja.

 

A halak, rákok, kagylók és más tenger gyümölcsei számos formában megjelennek a menüben. A halakat gyakran füstölik, grillezik, és sütik ki, alkalmanként pedig pácolják őket. A leggyakoribb köret a rizs, mely gyakran sáfránnyal ízesített. Időnként burgonyát vagy zöldségeket és gyümölcsöket is fogyasztanak köretként.

 

A legkedveltebb fűszerek a curry, a gyömbér, a citromfű, a koriander, a szerecsendió és a tamarindusz. Az étlapokon több curry alapú ételt találunk. Kókusztej hozzáadásával készítenek csirkés, marhás, bárány-, és polipcurryt. Az utóbbi az ország legfontosabb nemzeti étele, nem szabad kihagyni, ha a Seychelle-szigetekre látogatunk. Vegetáriánus ételek nem jellemzőek a Seychelle-szigetrk konyhájában, az egyetlen húsmentes fogás a lencse (dal), melyet az indiai konyhából vettek át, és áztatás nélkül főznek meg.

 

img_20220523_110703.jpg

 

Az éttermekben gyakran kapunk a húsokhoz, halakhoz kreol szószt. A mártás paradicsomból, paprikából, hagymából és fokhagymából készül különböző egzotikis fűszerek hozzáadásával. Nem csípős, de igazán karakteres, ízletes. Az ételek mellé gyakran szolgálnak fel salátákat is, legjellemzőbb a paradicsomsaláta, a vegyes saláta és a káposzta.

 

Az étkezések végén, illetve reggelire gyakran fogyasztanak friss gyümölcsöt, hiszen ebben valósággal bővelkedik az ország. Mini-banán, papaya, mangó, csillaggyümölcs, ananász és görögdinnye a leggyakoribbak, illetve avokádót is sokat esznek. Gyakran öntik le a gyümölcsöket karamellszósszal vagy kókusznugáttal, így valódi desszertet kapva.

 

Ha az országban járunk, ne hagyjuk ki a frissen facsart gyümölcsleveket (mangó, narancs, tamarind, grapefruit, ananász...). A legtöbb strandon árulnak kókuszt, melynek leve igazán frissítő a gyakran forró, párás időben. A Seychelle-szigetek saját gyártmányú terméke a Seypearl szénsavas üdítőital, amely számos ízben kapható.

 

Az alkoholos italok közül kötelező megkóstolni a Seybrew sört, amely az ország egyik jelképe. A másik a híres Takamaka rum, melyet gyakran kevernek különböző, finom koktélokba. Ezen kívül szinte bármelyik étteremben rendelhetünk jó minőségű vörösborokat.

 

Ha olcsón akarunk ebédelni vagy vacsorázni a Seychelle-szigeteken, a hotelek éttermei helyett keressük a Take Away feliratú kisbüféket, ahol negyedannyiért ehetünk. Itt az ételeket kis, fehér dobozokba teszik, amiket akár mangunkkal vihetünk a tengerpartra is, és ott fogyaszthatjuk el a helyi finimságokat.

 

img_20220523_110650.jpg

 

Az igazán bátrak megkóstolhatnak egyébként olyan ételkülönlegességeket is, mint a cápa chutney, illetve a denevér curry is, melyet még mindig fogyasztanak a helyiek alkalmanként, mi azonban inkább maradtunk a kevésbé extrém fogásoknál. 

 

Seychelle-szigetek Galéria

1_oratorony_victoria_mahe.jpg

1. Óratorony, Victoria, Mahé

2_napfelkelte_mahe.jpg

2. Napfelkelte, Mahé

3_fel-tengeralattjaro_eden_island_mahe.jpg

3. Fél-tengeralattjáró, Eden Island, Mahé

4_halraj.jpg

4. Halraj

5_moyenne-sziget.jpg

5. Moyenne-sziget

6_villa_cote_d_or_praslin.jpg

6. Villa, Cote d'Or, Praslin

7_coco_de_mer_vallee_de_mai_praslin.jpg

7. Coco de mer, Vallée de Mai, Praslin

8_vallee_de_mai_praslin.jpg

8. Vallée de Mai, Praslin

9_oriasteknos_curieuse-sziget.jpg

9. Óriásteknős, Curieuse-sziget

10_curieuse-sziget.jpg

10. Curieuse-sziget

11_saint-pierre-sziget.jpg

11. Saint-Pierre-sziget

12_anse_lazio_praslin.jpg

12. Anse Lazio, Praslin

13_anse_lazio_praslin.jpg

13. Anse Lazio, Praslin

14_anse_georgette_praslin.jpg

14. Anse Georgette, Praslin

15_naplemente_la_digue.jpg

15. Naplemente, La Digue

16_grande_anse_la_digue.jpg

16. Grande Anse, La Digue

17_petite_anse_la_digue.jpg

17. Petite Anse, La Digue

18_bicikli_la_digue.jpg

18. Bicikli, La Digue

19_source_d_aregent_la_digue.jpg

19. Source d'Argent, La Digue

20_naplemente_la_digue.jpg

20. Naplemente, La Digue

 

 

Seychelle-szigetek: A világ legszebb tengerpartján

Az Indiai-óceánban található Seychelle-szigetek lakossága a legkisebb Afrika államai közül. A Seychelle Köztársaság népessége alig 100 ezer fő, és a szigetek a 16. századik lakatlanok voltak. Jelenleg főként francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók leszármazottjai lakják. Az ország 155 szigetből áll, ám csak néhány lakott ezek közül.

 

A legnagyobb sziget Mahé, ahol az ország lakosságának közel 90%-a él. Ide érkeznek a nemzetközi járatok is. A szigeten található Victoria is, a főváros, amely a világ legkisebb fővárosa. A város jelképe az óratorony, amely a londoni Big Ben mása, de találunk még itt szép templomokat is. Victoriától nem messze található az Eden Island mesterséges szigete, amit a bevásárlóközpontja miatt érdemes felkeresni, illetve az aranyos fél-tengeralattjárója miatt, amiben úgy tekinthetjük meg az óceán élővilágát, hogy vizesek lennénk. Így csodás fotókat is lehet készíteni a körülöttünk úszkáló halrajokról.

 

Victoria kikötőjéből indulnak a kirándulások a Sainte-Anne Tengeri Nemzeti Parkba, ahol pedig már könnyűbúvárkodhatunk is. Az egész napos túra keretében körbesétálhatjuk a Moyenne szigetet, illetve a sekély vízben át is sétálhatunk a Long Island nevű szigetre, ami egykor börtönként funkcionált.

 

Victoriából rendszeres hajójáratok indulnak a 7500 lakosú Praslin szigetére. A szigeten sok szép tengerpart található, az én kedvencem az Anse Lazio volt, ahonnan egy rövid 4 km-es túra keretében akár át is sétálhatunk az Anse Georgette-be, ha igazán bevállalósak vagyunk. Az Anse Georgette egyébként egy privát tengerpart, ahová csak engedéllyel lehet belépni, ha nem ilymódon közelítjük meg. Praslin megfizethető árú tengerpartja a Cote d'Or, ahol akár saját villában is lakhatunk, és a hotel személyzete a nappalinkban szolgálja fel a reggelit.

 

Szintén érdemes részt venni a Curieuse és Saint Pierre szigetek meglátogatását magában foglaló egész napos programon, ahol szintén van lehetőség búvárkodni, a Curieuse szigeten pedig óriásteknősökkel barátkozhatunk, megsimogathatjuk, megetethetjük őket. Praslin szigetén találjuk még a Vallée de Mai Nemzeti Parkot, amely az UNESCO világörökség része. Itt megtekinthető a Coco de mer azaz a tengeri kókusz, melynek hatalmas termése akár a 18 kg-t is elérheti.

 

Praslinről több hajótársaság is indít kompokat La Digue szigetére, amit szintén érdemes meglátogatni pár napra. Az út mindössze 15 perc! La Digue az ország legnépesebb szigete, 5 km hosszú. Itt már nem lehet autót bérelni, helyette a turisták biciklit bérelnek. Így könnyedén bejárható a sziget egy nap alatt is. Érdemes eltekerni a Grande Anse tengerpartra, ahonnan egy kis ösvényen eljuthatunk a Petite Anse partszakaszra, vagy még messzebbre is! Fontos azonban vigyázni, mert a nyílt óceán miatt itt óriásiak a hullámok!

 

La Digue legfontosabb látnivalója a Source d'Argent partszakasz, ami egyben az ország jelképe is. A National Geographic szerint ez a világ egyik legszebb strandja. Utunk egy ültetvényen vezet, ahol belépőt is kell fizetni, de megéri, hiszen vanílianövények és gránittömbök között haladunk el. Az óceánpart tényleg csodaszép. A zegzugos utunk bokrok és sziklák között vezet. Igazán hangulatos. Érdemes megvárni a naplementét is. A Seychelle-szigetekre egyedi állat-és növényvilága miatt érdemes ellátogatni. A tengerben már a sekély vízben is halakkal úszunk, a parton gyíkok, gekkók futkároznak. Ez maga a paradicsom!

Peru gasztronómiája

Peru gasztronómiája nekünk kissé ismeretlen lehet, azonban Latin-Amerikában annyira kedvelik a perui ételeket, hogy több szomszédos országból csupán azért járnak át a turisták, hogy egy jót egyenek. A perui ételek igen fűszeresek és karakterisztikusak, gyakran használnak fokhagymát, chilit és lime-ot a helyiek. A perui konyha erdetete a nagy múltú inka népig vezető vissza, de természetesen számos európai hatás is érte. A szomszédos népektől pedig szintén vettek át bizonyos ételeket az évszázadok során.

 

A legfontosabb perui alapanyag a burgonya. A helyiek szerint közel 4000 fajta burgonya terem az országban, így nem meglepő, hogy ez a legtöbb étel hozzávalója. A quinoa nevű gabonaféle szintén gyakran megjelenik, köretként vagy levesben fogasztják leginkább. A kukorica, hasonlóan sok más latin-amerikai országhoz, Peruban is igen nagy népszerűségnek örvend. A peruiak sok húst fogyasztanak, a tengerparton pedig rengeteg halételet kóstolhatunk meg.

 

Peruban a legtöbb vacsora vagy ebéd levessel kezdődik. A perui levesek nem tartalmaznak húst, viszont igen sok tésztát, rizst esetleg gabonaféléket tesznek bele a helyiek. Ha nem szeretnénk levest, megkóstolhatjuk a ceviche perui változatát, amely nekem személy szerint a kedvencem volt Latin-Amerikában. A marinált, nyers halakból készült étel perui változata igen fűszeres, hagymával, chilivel és lime-lével szolgálják fel. Egy másik híres előétel a papa a la huancaina. Ez főtt burgonya csipős sajtszósszal leöntve, és salátával felszolgálva.

img_20211113_123819.jpg

A föételek között iganán érdekes fogásokat találunk. A perui konyha legkülönlegesebb fogása a sült tengerimalac. A turistákat sokkolva az állatot egyben szolgálják fel, a fejét is meghagyva. Az íze nem különösebben izgalmas, de biztosan életre szóló élmény megkóstolni. A másik ikonikus étel az alpaka-steak. Fontos megjegyezni, hogy mivel az állatokat a szőrükért tartják, így leginkább az idősebb alpakák húsát szolgálják fel, így itt is inkább az élmény miatt érdemes az ételt megrendelni, nem pedig az íze miatt. A harmadik perui főétel, amit ki kell próbálni a lomo saltado, ami tulajdonképpen sült marhabélszín. Nekem ez az étel igen ízlett, hiszen a sok hagyma és paradicsom miatt igen karakterisztikus íze volt.

img_20211105_193607.jpg

A leghíresebb perui ital a pisco, amely egy 40% alkoholtartalmú borpárlat. Van ugyan, aki magában fogyasztja, de a helyiek legtöbbször koktélként lime hozzáadásával isszák. Ezt hívják Pisco Sour-nak. Létezik maracujáa verziója is, ezt is érdemes megkóstolni. Az alkoholmentes üdítőitalok közül a legtöbbet a sárga színű, tutti-frutti ízű Inka Colából fogyasztjak, ami Peruban népszerűbb, mint a Coca Cola. Igazán különleges a chicha morada is, amely annak ellenére, hogy egy speciális fajta kukoricából készült ital, íze mégis igen édes, így jól illik szinte bármilyen főétel mellé. 

Ha Peruban járunk, feltétlenül vegyünk a szupermarketben Sublime csokit, ami igazán finom, nem véletlen, hogy ez a helyiek kedvenc édessége. Ha Peru gasztronómiájájáról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a teákat sem, amelyek megkönnyítik az alkalmazkodást a nagy magassághoz. Érdemes kokalevélből készült teát inni naponta legalább egyszer, de a helyiek magát a levelet is szívesen rágcsálják. Nekik ez a kulturájuk része. A másik tea a muna, egyfajta mentalevélből főzött ital. Ez szintén számos jótékony hatással bír a szervezetre, javítja a gyomor működését, segíti az emésztést.

Kolumbia gasztronómiája

A hatalmas kiterjedésű Kolumbia konyhájáról nem egyszerű feladat röviden írni, és a 6 nagy régió konyhája is igen eltér egymástól. Ha mégis nagyvonalakban szeretnénk róla beszélni, elmondhatjuk, hogy a spanyol konyha volt rá a legnagyobb hatással, és az őshonos kolumbiai főzési szokások mellett afrikai és arab behatások érték. A kolumbiai ételek kevésbé népszerűek az országon kívül, mint más latin-amerikai ételek, ami arra vezethető vissza, hogy a kolumbiai ételek nem igazán fűszeresek, az ízek nem igazán karakterisztukusak.

Az ország konyhájának legfontosabb alapanyagai a burgonya, a rizs, a bab és a kukorica. Húst gyakran fogyasztanak, leginkább baromfi és sertéshús kerül az ételeikbe. A tengerparti régiókban a halak és a tenger gyümölcsei az elmaradhatatlan összetevők. Ezeken kívül sok gyümölcsöt fogyasztanak, illetve ezekből készült gyümölcsleveket isznak.

A legősibb kolumbiai étel az arepas, amely egy kukoricalisztből készült, olajban vagy serpenyőben sült lepény, amely elmaradhatatlan eleme a hagyományos kolumbiai reggelinek. Ha már a reggelinél tartunk, mindenképpen kóstoljuk meg a világhírű kolumbiai kávét, ami a remek minőségű kávébabok miatt tett szert hírnevére. Érdekesség, hogy a kolumbiaiak nem kávéznak annyira, ők a napot inkább teával vagy forrócsokival indítják. Ha pedig forrócsoki, azt inkább vízzel főzik, mintsem tejjel, az íze pedig kevésbé édes, hiszen kevesebb cukrot és több csokoládét tartalmaz.

Bogota nemzeti étele az ajiaco nevű leves, melyet minden ottjáró turistának kötelező megkóstolnia. A hagyományos andok-beli étel kukoricából, burgonyából, és csirkehúsból készül, és általában rizst is szolgálnak fel mellé. Ahogy Bogota városa és az ajiaco összeforrt, így elmaradhatatlan teendő Medellinben járva enni egy bandeja paisát. A tápláló étel számos hozzávalója közé tartozik a rizs, a bab, a főzőbanán, az avokádó, a tojás és kolbász illetve darált marhahús.

img_20210923_181038.jpg

A kolumbiaiak egyébként sok zöldséglevest fogyasztanak, gyakran kerül például lencseleves az asztalra. Ezek a levesek annyira sűrűek, hogy a külföldiek szemében inkább tartoznak a főzelékek közé. Szintén kolumbiai leves a mondogo, amely különböző zöldségek (répa, káposzta, zeller, burgonya és foghagyma) illetve pacal összefőzéséből készül. 

img_20211003_181401.jpg

A főétkezések között a helyiek empanadát esznek. A kis, hússal töltött táskak más latin-amerikai országban is igen népszerű snack-ek. Hasonlóan közkedvelt a pan de yucca, azaz a maniókából és sajtból készült kis, puha finomság. Szintén igazi utcai gyors finomság a bunuelos (olajban sült, sajttal töltött kerek fánk), illetve az almojabana, amely egy kis, kukoricalisztből készült, sajtos zsömle. Ezeken kívűl még a tamalest érdemes megkóstolni, amely kukoricalisztből készült sütemények banánlevélbe csomagolva.

A desszertek közül a legismertebbek az édes és krémes tres leches sütemény, a tejberizs, és a banánlevélbe csomagolt bocadillo, ami a guava gyümölcsből készült zselés lekvár. Az országban járva kihagyhatatlan dolog megkóstolni az egzotikus gyümölcsökből készített gyümölcsleveket. Az elterjedtebbek a mangó, az alma, az eper, a szeder és a guava. Az alkoholos italok közül érdemes a Club Colombia sört megkóstolni, illetve a cukornádból erjesztett, ánizs hozzászólásával készült, magas alkoholtartalmú aguardientét.

Dominikai Köztársaság gasztronómiája

A karibi Dominikai Köztársaság konyhaművészete a spanyol, az afrikai és a közel-keleti, valamint az őshonos karibi konyha keveredéséből jött létre. A sziget adta alapanyagokból és fűszerekből készített fogások ízletesek és változatosak. Helyenként sok hasonlóságot mutatnak a többi latin-amerikai ország konyhájával. 

A spanyol konyha hatására a legtöbb dominikai fogás tartalmaz húst vagy halat. Emellett a szigeten termesztett rizs és a kukorica a legfontosabb összetevők. Emellett sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. A legfontosabb zöldségeik a burgonya, a pálmaliliom, vagy másnéven jukka, a főzőbanán, a bab és a saláta. A gyümölcs közül narancsot, banánt és mangót esznek leggyakrabban. 

A legtipikusabb, és tisztán dominikai eredetű étel a mangu, amely pürésített főzőbanánból készül. Ezt a helyiek leginkább reggelire fogyasztják, de az éttermek ebédre és vacsorára is felszolgálják ezt az igen egyszerű fogást.

img_20211025_191314.jpg

A Dominikai Köztársaság legnépszerűbb étele a Sancocho, amit mindenképpen érdemes megkóstolni. A tápláló fogás többféle húsból készül, a hagyomány szerint hét féle húsból főzik, méghozzá négy különböző állat húsából. A végeredmény egy sűrű pörkölt, amit főzőbanánnal főznek össze, majd rizzsel tálalnak. A rizs egyébként a legtöbb étel (mártasok, levesek) mellé kerül köretként az asztalra. 

img_20211023_192609.jpg

Ezeken kívül még fontos főételek a habichuelas és a monfongo, mindkettő puerto rico-i eredetű fogás, de mára már a Dominikai Köztársaság konyhájának szerves részét képezik. A habichuela egy babból készült pörkölt, amit rizzsel és salátával szolgálnak fel, míg a mofongo egy fözőbanán-püréből készített étel, amit foghagymával és olívaolajjal fűszereznek, illetve sertéstelertővel szolgálnak fel. Mindkét étel igen tápláló.

A főétkezések között a dominikaiak tostonest, azaz kétszersült főzőbanánt rágcsálnak, ami náluk olyan, mint a nachos Mexikóban. Gyakran nem magában eszik, hanem mártogatós szószokkal, melyek lehetnek paradicsomalapúak, sajtosak vagy éppen hagymás ízesítésűek. Amit még mindenképpen érdemes megkóstolni a Dominkai Köztársaságban járva az a languszta. Itt, a tenger közelsége miatt az az étel is a megfizethető kategóriába esik, nem pedig luxuscikknek. Érdemes hát ezt választani az étlapról, a helyiek igen finoman készítik el nekünk.

Ha italok, akkor az első helyen a karibi rumokat kell megemlíteni, amely olyan híres koktélok alapja, mint a Pina Colada vagy a Cuba Libre. Szintén dominikai büszkeség a rumból és vörös borból készített Mama Juana, melyet különböző fűszerek, gyógynövények és fakérgek hozzáadásával készítenek. Ha pedig valami igazán életre szóló gasztróéményben akarjuk, hogy részünk legyen, kóstoljuk meg a Pina Colada koktélt ananász-pohárból! Ilyet nem sok helyen ihat az ember! Ha pedig sör, akkor érdemes megkóstolni a helyi Presidente nevű italt.

Ezeken kívül kóstoljunk meg annyi gyümölcslevet, amennyit csak tudunk. Van bőven választék. A gyümölcsleveket kérhetjük tejjel vagy vízzel. Én például többször ittam fekete datolyaszilvából készített turmixot, ami nagyon ízlett. Emellett a maracuja, a tamarind és a guava a legnépszerűbbek, de cseresznyelevet és citromlevet is ihatunk a legtöbb helyen. 

Costa Rica gasztronómiája

 A természeti szépségeiről híres Costa Rica konyhája kevésbé ismert, mint például Mexikóé vagy Perué, és összességében elmondhatjuk, hogy az ételek igen egyszerűek, és nem is különösebben csípősek. A legfontosabb alapanyagok a rizs, a bab és a kukorica. Ennek ellenére mégis igen változatos az éttermek kínálata, és a fogásaik is sokszor eltérnek, hiszen minden séf igyekszik egy kicsit a sajátíze szerint készíteni a specalitásokat.

 

A már említett rizs-bab-kukoricahármas mellett gyakori alapanyagok a burgonya és a húsok, melyek közül leginkább disznóhúst és marhahúst használnak ételeik elkészítéséhez. Fontos szerepet kapnak a halak és a tengergyümölcsei is, különösképpen a tengerparti területeken, ahol friss halételekből válogathatunk. Az ételekhez gyakran szolgálnak fel főzőbanánt és avokádót is.

 

A leghíresebb costa rica-i étel a casado, ami nem hiányozhat egyetlen étterem menüjéről sem. Ez tulajdonképpen egy banánlevélen felszolgált válogatás különböző ételekből: találunk benne rizset, babot, húst, krumplit, salátát. Az étel nevének jelentése házas férfi, és arra utal, hogy régen az ültetvényeken dolgozó férfiak felesége ilyen módon csomagolta be nekik ebédre banánlevélbe az előző este vacsorájának maradékait. 

 

img_20210925_174437.jpg

 

A costa ricai konyhában kiemelkedő szerepet kapnak a levesek. Kóstolhatunk tyúkhúslevest, sopa negrát vagy olla de carnét. A helyiek nem előételként esznek levest, hanem főételként, rizst szolgálva fel mellé, így pedig már egy tartalmas ételt kapnak. A sopa negra egy húsmentes bableves, melybe főttojás kerül. Az olla de carne pedig sok húst tartalmaz, és különleges zöldségekből főzik, amik küzöl a maniókát, főzőbanánt és a burgonyát ismerjük csupán.

 

img_20211004_084837.jpg

 

Ezeken kívül még megkóstolhatjuk az arroz con pollo vagy arroz con marisco ételeket, melyek rizsből és csirkehúsból vagy rizsből és tengergyümölcseiből készülnek, illetve a dél-amerikai ceviche helyi megfelelőjét. Ez ugyebár egy citromlében pácolt nyers halakból készült, hidegen felszolgált fogás.

 

Azonban ami a costa rica-i gasztronómia igazi különlegessége, azok a gyümölcsök. A lista igen hosszú, a helyiek pedig nagy előszeretettel készítenek belőlük frissen facsart gyümölcsleveket és tejes turmixokat. Azért megpróbálom felsorolni a legfontosabb gyümölcsöket a teljesség igénye nélkül: papaya, mangó, görögdinnye, ananász, eper, áfonya, tamarindusz, szúrszop, guava és maracuja. 

 

Ha nem gyümölcslevet isznak a costa ricaiak, akkor valószínűleg kávéznak. Costa Rica messze földön híres a kávéjáról, a helyiek pedig igen nagy kávéfogyasztók. Ezen kívül még érdemes megkóstolni a cukornád préselt levét, amit magában vagy tejjel felöntve fogyasztanak. A kiváló csokoládéjukat pedig szintén kötelező finomság akár desszert, akár ital formájában. Az alkoholos italok közül pedig az elmaradhatatlan Imperial sör a legnépszerűbb.

 

A főétkezések között a helyiek péksüteményeket eszegetnek (empanadas), melyek lehetnek sósak vagy édesek. Ezen kívül nagyon népszerű a tortilla kukoricachips és a maniókából készült ropogtatnivaló. Ezeket nem magában fogasztják, hanem apróra vágott, fűszeres paradicsommal vagy babból készített pasztával. Igazi costa rica-i talalmány még a Lizano-szósz, amely többek között fekete borsból és mustárból készül, és szinte bármilyen fogás ízetésére kiválóan alkalmas.

 

Litvánia gasztronómiája

Litvánia kultúrája és az ország konyhája sokak számára ismeretlen, mégis érdemes figyelmet szentelni neki, hiszen igazán érdekes ételeket kóstolhatunk meg, ha az országban járunk. A litván konyhaművészetre a szomszédos népek (lengyelek, ruszinok) étkezési szokásai voltak leginkább nagy hatással, illetve a német és a francia konyha, azonban a keleti, krími konyhából is átvettek ezt-azt.

A litván ételek legfontosabb jellemzője az egyszerűség, és a helyi alapanyagok használata. Az ország hűvös éghajlata miatt más északi népek konyhájához hasonlóan itt is kiemelkedő szerepe volt a pácolásnak és a tartósításnak a hosszú, hideg tél miatt. A legfontosabb alapanyagok a burgonya, az árpa, a rozs, a káposzta, a sárgarépa, a borsó és a gombák. Fűszerek közül majoránnát, petrezselymet, köményt, kaport és hagymát használnak leggyakrabban, az ételeket nem fűszerezik túl. Emellett igen gyakran fogyasztanak tejtermékeket, különösen a tejfölt és a sajtot.

Ebédnél az első fogás szinte mindig a leves. A meleg leveseknek kiemelt szerepük van a litván gasztronómiában, hiszen táplálóak, és felmelegítenek a hideg télen, ezen kívül sok zöldséget tartalmaznak, így igazán egészségesek. A legnépszerűbb a forró céklaleves, melyet kaporral és borssal ízesítenek. A litván levesek legtöbbje tartalmaz húst is, néhány pedig halat. A meleg nyári napokon pedig hideg leveseket esznek. Érdekesség, hogy az ukrán borscs-nak az országban a hideg verziója ismert. Ha mégsem levest esznek előételként, akkor heringet vagy felvágottakat szolgálnak fel helyette.

A második fogás gyakran készül burgonyából, melyet sütve, főzve, a legkülönbözőbb módokon készítenek el. Sok főételük burgonya és hús kombinációja, például sertés, liba vagy ritkábban marha, esetleg bárányhús. A halételeket leggyakrabban párolják vagy sütik. Az ételekhez gyakran fogyasztanak savanyúságot, például savanyú káposztát. A lisztalapú ételek között találunk több töltött palacsintát és gombócot.

Litvánia nemzeti étele a Zeppelin, amit kötelező megkóstolni az országban járva. Az ólitván étel neve a léghajó-alakú gombóckákra utal. A hatalmas, körül-belül tíz centiméter átmérőjű gombócok főtt krumplitésztából készülnek, melyeket hússal töltöttek, és tejföllel és szalonnával szolgálnak fel. A legtipikusabb verzió mellett egyébként a töltelék lehet még gomba vagy túró is. Érdekesség, hogy az étel a középkor óta létezik, és eredetileg csak a nagyobb ünnepekkor fogyasztották a helyiek.

litvan2.jpg

Az étkezések végén a litvánok desszerteket esznek, tortákat vagy keményebb, lekváros finomságokat. A litván desszertek közül a mi választásunk a Tinginys nevű népszerű süteményre esett, amit kekszből, kakaóból, vajból és tejből készítenek. A rendkívül gyorsan és könnyen elkészíthető, eredetileg Kaunas városából származó desszert igen finom, és méltán népszerű. A litván desszertek egyébként a német hagyományokat őrzik, mézet, szerecsendiót és citromhéjat használnak a desszertjeikhez leggyakrabban.

litvan.jpg

Egy másik érdekes litván desszert a saktois, ami tulajdonképpen a kürtőskalács litván verziója, bár alakja leginkább egy karácsonyfára hasonlít. Ezzel azonban nehéz találkozni, hiszen a litvánok csupán ünnepi alkalmakra tartogatják a finomságot. A gyümölcsök közül az alma, a szilva és a körte terem meg leginkább az országban.

Az italok között találunk alkoholos és alkohol menteseket is. A litvánok szeretik a gyógynövény teákat, azon belül is leggyakrabban kamilla, kakukkfű- és csipkebogyó teát isznak. Az alkoholos italok közül a legnépszerűbb a mézsör, de a litván vodka is gyakran előkerül. Ez rozsból, búzából vagy krumpliból készül. Az italok mellé kiválóan illik a sült rozskenyér, amit a helyiek snack-ként fogyasztanak. Olajban sütik ki, majd fokhagymával és sóval ízesítik.

Oroszország gasztronómiája

A hatalmas területű Oroszország konyhája pont olyan sokszínű és változatos, mint az ország maga. A több, mint ezer éves múltú konyha alapját a szláv és a közép-ázsiai étkezés keveredése alkotja, melybe a 18. századi cári udvarba érkező európai szakácsok hozták be az európai hatásokat. Az orosz konyha legfontosabb jellemzője a minőségi alapanyagok használata

Az orosz konyhát nagy mértékben befolyásolta az ország földrajzi elhelyezkedése. A rengeteg erdő miatt a vadhús és a bogyós gyümölcsök és gombák, illetve a folyami és tavi halak nélkülözhetetlen alapanyagok. A sík vidék kedvezett a gabonatermesztésnek is, így a kenyerek, péksütemények, kásák és tészták is elengedhetetlen elemei az ország konyhájának sok más szláv konyháéhoz hasonlóan. A legfontosabb zöldségek pedig a fehérrépa, a káposzta, a retek, az uborka, a borsó és a paradicsom.

A hideg éghajlat miatt az oroszok kedvelik a tápláló, kalóriadús, meleg leveseket. A legismertebb orosz leves a borscs, érdekesség, hogy ez tulajdonképpen nem is orosz eredetű, hanem Ukrajnából származik. A borscs céklából készül, a másik ismert leves, a scsí pedig pedig káposztából, sóskából és csalánból. Az orosz levesek sosem csípősek, és szinte mindig kenyérrel fogyasztják őket a helyiek.

Az orosz tészták közül a legfontosabb a kelt tésztából készített palacsinta, a blini, ami a 9. század óta létezik. A hagyomány szerint a különböző vallási ünnepeken különböző töltelékeket kell használni. Az orosz palacsinta egyébként valamivel kisebb, de vastagabb, mint az európai. Azonban a legnagyobb különbség, hogy nem csak édes palacsintáik vannak, bliniből legalább annyi sós verzió létezik, mint édes. Gyakran kerül kaviár vagy hús, például csirke bele töltelékként. Szintén orosz sült tésztaspecialitás a pirog, aminek szintén igen változatos a tölteléke.

Ha pedig már említettem a kaviárt, erről is beszélni kell, hiszen a kaviár és Oroszország neve összeforrt. Az oroszok igen kedvelik a tokhalat, melynek nem csak húsát, de kaviárját is régóta fogyasztják. A kaviár az egyik legkedveltebb előétel, melyet leginkább szendvicseken, zöldségekkel és tojással esznek. Azonban az uha nevű hallevest is fekete kaviárral főzik, illetve a héjában sült krumplit is ezzel töltik meg. Jól ismert orosz előétel még a kocsonya, illetve a hússaláta is. A hideg hússaláta krumpliból, sárgarépából, uborkából, hagymából, tojásból és csirkehúsból készül, a kocsonya pedig húsból vagy halból, illetve fokhagymából készül ami segíti a tartósítást.

ruszki.jpg

Az orosz főételek leginkább húsos ételek, a közép-ázsiai rizses hús, a plov mellett a saslik sem eredeti orosz étel, de mára már elmaradhatatlan darabjai a hagyományos orosz menünek. A sztroganoff bélszín azonban egy messzeföldön híres orosz étel, ami a 19. századból származó fogás. Vékonyra szeletelt marha bélszín tejszínes mártásban gombával és savanyú uborkával.

Az oroszok legfontosabb itala kétség kívül a vodka. Az ital a XV. század óta ismert, és azóta is töretlen a népszerűsége az árpából készített gabonapárlatnak. A vodkát általában valami kísérővel fogyasztják, kiválóan illik hozzá a savanyú uborka vagy a hering és a kaviáros szendvics. A nem alkoholos italok közül fontos megemlíteni a kvaszt, az erjesztett gabonaitalt, illetve a teát. A tea Kínából terjedt el, és gyorsan igen kedvelt lett, Oroszország ma is a világ egyik legnagyobb teafogyasztó a világon.

Az édes töltelékű blini mellett még sok finom desszertet találunk az orosz konyhában. A torták, sütemények legfontosabb hozzávalója a méz, a túró, illetve a különböző bogyós gyümölcsökből készült lekvárok. Érdemes megkóstolni tehát a mézes krémest, a medovnikot, illetve egyet az ünnepi fánkok, kuglófok, gyümölcskenyerek közül, de említhetném a kiszelt is. Ez egy édes, zselés állagú desszert, ami aszalt gyümölcsből, lekvárból vagy szörpökből készül keményítő hozzáadásával.

ruszki3.jpg

Belgium gasztronómiája

Belgium konyhája nem tartozik a legegészségesebbek közé, de bármit is kóstolunk meg, az garantáltan nagyon finom lesz. Természetesen itt is mutatkoznak eltérések a régiók között, illetve az évszakokra jellemzően, de általánosságban elmondhatjuk, hogy sok halat és tengeri herkentyűt, sajtot és zöldséget fogyasztanak. Ezek mellé pedig kiváló kiegészítő a csokoládé és a sör. A modern belga konyha sok hasonlóságot mutat a középkor konyhájával. A fűszerek és a sós és az édes ízpárok jelenléte generációk hosszú során át öröklődött át. Az ország konyhájára nagy hatással volt a két nagy szomszéd, Franciaország és Németország, ez leginkább az ízvilágban mutatkozik meg. Ezzel együtt meglepően sok belga fogás képezi szerves részét a mi konyhánknak is. Most ebből fogok mutatni néhány példát.

Az egész világon ismert gofri, eredeti nyelven waffel belga találmány. A finomság már a 12. században is létezett, akkoriban egzotikus fűszerekkel, például narancshéjjal, fahéjjal vagy kardamommal ízesítették, de a világhírnevet az 1964-es New York-i világkiállításon szerezte meg. A belgák délutáni desszertként fogyasztják, de sokan ezzel kezdik a napot is. A leggyakrabban olvasztott csokival (fehér vagy tejcsokis verziója is van) kérik, de tejszínhabbal és fagyival is árulják.

A belgák szintén magukénak vallják a sült krumplit, ami az ország kultúrájának és a nemzeti identitásnak a szerves része. A legenda szerint Liege mellett „találták fel” a szegény helyiek, akik csak burgonyát és olajban kisütött ki halakat ettek. Télen azonban a folyó befagyott, így jobb híján a krumplit voltak kénytelenek kisütni, hogy valamivel táplálóbb legyen az ételük. Az igazi belga sült krumpli egyébként valamivel vastagabb, mint az, amit megszoktunk. Leginkább utcán papírtölcsérben lehet megvásárolni, és egy kis műanyagvillát adnak hozzá, így akár sétálás közben is lehet falatozni. A sült krumplit Belgiumban leggyakrabban majonézzel adják, de kérhetünk hozzá más szószokat is. Lassan egyre nagyobb népszerűségnek számít a szamuráj szósz, ami szintén belga találmány. A Belgiumban élő észak-afrikai bevándorlók terjesztették el, hiszen Algériában is létezik egy hasonló mártás. A recept ketchup, majonéz és csípős paprika. Csak azok kóstolják meg, akik bírjak a csípős ízeket. Ők azonban garantáltan azonnal megszeretik majd ezt a mártást.

belga.jpg

Ha ajándékon gondolkozunk, mindenképpen vásároljunk Belgiumban egy doboz bonbont vagy trüffelt, hiszen a belga csoki messze földön híres. Ezek a finomságok kézzel készülnek; szinte minden utcában találunk az óvárosban egy csokiboltot, ahol a desszertkülönlegességek közül válogathatunk. Bármit is választunk, garantáltan a legjobb minőségű csokoládét kóstolhatjuk meg az országban, amire a legjobb bizonyíték a szigorú szabályozás, hiszen maximum 5% növényi zsírból készülhet. A kritériumoknak megfelelő csoki állami logóval van ellátva.

belga_11.jpg

Különösen fontos itt megemlíteni a belga gasztronómia másik ékességét, a belga sört, ami szintén világhírnévre tett szert. Rengeteg fajta sört készítenek az apró országban, a legváltozatosabb formákban: a világos söröktől a lambic sörökön át a flamand vörösig. Nagyon népszerűek a gyümölcssörök, melyeket tényleg minden ízben lehet kapni (a legextrémebbek például a banánsör és a kókusz), és szinte csak az utóízén érezni valami kesernyéset, a gyümölcsíz végig dominál.

Ezek természetesen csak a leghíresebb ételek, ezen kívül számos hagyományos fogást próbálhatunk ki, ha Belgiumban járunk. Számos egytálételük van, illetve sok húst is fogyasztanak. Vagy elég csak annyit mondani, hogy a kis méretű országban több, mint 170 különböző sajtot tartanak számon. Úgyhogy itt biztos mindenki talál valami ínyére valót.

Örményország gasztronómiája

Az örmény gasztronómia egészen régre nyúlik vissza; már időszámításunk előtt is körvonalazódott. Azóta pedig folyamatosan formálódott. Az ország többek között római, perzsa, bizánci, arab, mongol, iráni és török hódítóknak esett áldozatul. A különböző hódoltságok hozzátettek a konyhaművészethez. A jelenlegi konyhán legerősebben a török és orosz befolyás érezhető. Az örmények igyekeznek egészségesen étkezni; a húsételek mellé sok zöldséget fogyasztanak és mindig természetes alapanyagokat használnak. Az Ararát völgyében szinte minden megterem, így van miből válogatni. A receptek generációkról generációkra szálltak, az örmények pedig a mai napig követik a hosszú időn át tökéletes eljárások módját.

A közkedvelt és jól ismert török ízek itt is fellelhetőek, de itt egzotikus ételeket is találunk. Tenyésztenek szarvasmarhát, birkát, sertést és szárnyasokat is, ritkán pedig halat is fogyasztanak. Ahogy a Kaukázus más országaiban is, itt is előszeretettel fogyasztanak tejtermékeket, kefirt és különböző sajtokat. Köretnek rizst, tönkölybúzából készült kenyeret, illetve a Közel-Keleten népszerű török rizs, a bulgur örmény változatát is kérhetjük. A bulgur egyébként nem is rizs, hanem búza. A meghántolt érett búzaszemeket párolják, kiszárítják, majd összetörik. A mérete attól függ, hogy mekkorára törik össze. A bulgur rendkívül gazdag rostban, így rendkívül egészséges is.

Az örmények szeretik a leveseket, szívesen fogyasztják a húst tartalmazó- és a zöldségleveseket egyaránt. Az örmény konyha népszerű étele a pilaf, ami tulajdonképpen egyfajta rizses hús, amit szinte mindenhol lehet kapni. Az étel igazából orosz eredetű, de Közép-Ázsiában is sok helyen fogyasztják. Készülhet gabonából, de akár rizsből is. A pilaf vagy plof általában birkacombbal készül. Ehhez joghurtos öntetet is kérhetünk, ami különleges ízvilágot kölcsönöz, ettől lesz igazán örmény az étel. Zöldségek közül a legnépszerűbbek a padlizsán, a paradicsom, a csicseriborsó, a lencse és a bab. A zöldségeket és a húsokat is gyakran készítik el grillezve.

ormeny.jpg

Jereván belvárosa egyébként bővelkedik éttermekben, így biztosan találunk egy kedvünkre valót. A legtöbb helyen helyi ételeket kóstolhatunk meg, de azért találni egy-két hamburgerezőt is. Az árak alacsonyak, az adagok pedig nagyok.

Étkezések között, vagy akár reggelire is lehet kapni azokat a tipikus örmény édességeket, melyeknek neve és formája változatos, ám elkészítési módja hasonló. A vajas, élesztős tésztát különböző töltelékekkel töltik meg: vaníliával, gránátalma-lekvárral vagy áfonyalekvárral, majd így sütik ki. Ezeket az aluljárókban is lehet kapni, és tényleg csak pár forintnyi dramba kerülnek, így semmiképpen ne hagyjuk ki, ha Jerevánban járunk. Ezeknek a kis süteményeknek van egy sós fajtája is, melynek neve lavas. Igazából egy lángosszerű kenyérlepényt kell elképzelni, amiben szintén lehet különböző ízű töltelék.

Nagyon sok fajta, rendkívül tápláló és édes desszertet lehet kapni, ami a Közel-Kelet egyéb részeire is nagyon jellemző. A választék valamivel kisebb, mint a szomszédos Azerbajdzsánban, de azért nem panaszkodhatunk. Az édességek leginkább mézből, szárított gyümölcsökből és diófélékből készülnek. Természetesen megtaláljuk Örményországban is a baklavát és a szintén török eredetű kadaifot, de emellett számos kevésbé ismert édességet is megkóstolhatunk, ha itt járunk. Italokból pedig méltán híresek a borok; a világ legrégibb borászatát is itt fedezték fel, illetve a brandy. A leghíresebb fajta az Ararat nevét viseli. Érdekesség, hogy Örményországban még gránátalmából is készítenek bort. Ha pedig nem akarunk alkoholt inni, a Kaukázusban mindenhol, így Örményországban is nagyon finom, ásványi anyagokban gazdag forrásvizet lehet kapni, melyet igen sok szomszédos országba exportálnak.

Grúzia gasztronómiája

Grúziában minden megtalálható: tengerpart, hegyvidék és termőföldek is, így az ország bőségesen el van látva alapanyagokkal. Ennek köszönhetően a grúz gasztronómia rendkívül változatos. A grúz konyha egyedülállónak számít, bár a szomszédos országok és a kelet-európai és közel-keleti hatások azért megjelennek rajta. A grúzok sok húst esznek, de számos vegetáriánus ételük is van.

Az ételek régiónként váltakoznak, de összességében elmondhatjuk, hogy a grúzok szeretnek sokat és finomat enni. Gyakran étkeznek együtt a családok és a barátok. Az közös étkezés a társasági élet elmaradhatatlan velejárója, ahol mindenki jól érzi magát. Étkezésükben fontos szerepet tölt be a kenyér, melyet köretként is gyakran fogyasztanak, de nagyon népszerűek a különböző húsételek és pörköltek. Leginkább szárnyasokat, marhát és bárányt esznek. Az étkezésekhez gyakran isznak bort, ami az ország egyik büszkesége.

A leghíresebb grúz étel a hacsapuri, ami egy lapos, sajttal és tojással töltött, hajócska alakú kenyérféle, amit sütőben, leggyakrabban kemencében sütnek ki. Az ételnek számos verziója létezik tájegységeként, és a neve is változik a formájának és a tölteléknek megfelelően. A legjobb ebben a finomságban, hogy szinte bárhol lehet kapni Tbilisziben: piacokon, aluljárókban, az ára pedig csak pár száz forintnyi lári, így igazán olcsón megoldhatjuk az étkezést, hiszen egy tápláló utcai finomságról van szó. A kefir, ami ugye a Kaukázusban mindenhol nagyon népszerű, remekül illik hozzá.

 gruz_1.jpg

A másik népszerű étel a khinkali, ami egy hússal töltött tésztabatyu, melyet vízben főznek ki. Ezt Grúziában előételnek fogyasztják, de vigyázat, nem akárhogy kell enni, ugyanis szigorú etikett mondja ki, hogyan fogyasszuk! Ugyanis szigorúan kézzel kell enni; először meg kell borsozni, majd beleharapni, kiszívni a levet belőle, és csak ezután szabad megenni a maradékot. A kis batyuk tetején lévő csomót azonban nem szabad megenni, mert így tudják számon tartani, hogy ki mennyit fogyasztott el.

A főételek közül a chashushulit érdemes megkóstolni, ami egy marhapörkölt tulajdonképpen. Nekünk, magyaroknak ez garantáltan ízleni fog, hiszen egészen hasonlóan készítik el, mint az itthoni pörkölteket. Csupán a fűszerezése miatt lesz egy kicsit egzotikusabb. Az ételt a hidegebb napokon szokták fogyasztani a helyiek, hiszen feltölt energiával. Köretnek kenyeret vagy krumplit szolgálnak fel hozzá. Tbilisziben rengeteg kis hangulatos éttermet találni a folyóparton, ahol jó áron lehet finomat enni, mi is egy ilyen kis helyi vendéglőbe tértünk be, és valóban nem csalódtunk. A kiszolgálás kedves volt, az étel pedig roppant finom.

Az italokból meg kell említeni a Borjomi ásványvizet, ami a terület nevét viseli, ahol a forrás ered, és annyira híres, hogy több, mint 40 országban (!) lehet kapni. Ezt mi is bizonyítjuk, mert tényleg sok helyen láttuk már. Az ásványvíz vulkanikus eredetű, természetesen szénsavas, az íze pedig egészen sós. Az ital kiválóan gyógyítja az emésztési panaszokat, szóval érdemes kipróbálni. Az ország szintén fontos exportcikke a bor. Grúziában található a világ legősibb bortermelő területe, amely hihetetlen módon 8 ezer éves múltra tekint vissza. A grúzok tehát méltán büszkék a boraikra, és több, mint 500 féle szőlőfajtát termesztenek. Ha azonban valami erősebbet is ki akarunk próbálni, igyunk chachát. A grúz tönkölypárlat szintén szőlőből készül és 40-65% alkoholtartalom között mozog, tehát érdemes vigyázni vele! Az országban szintén sok finom desszertet lehet megkóstolni; népszerű alapanyagok a mogyoró, a gesztenye és a különböző gyümölcsök, illetve sok mézet használnak édesítésre.

Portugál gasztronómia

Portugália földrajzi elhelyezkedése erősen befolyásolja az ország konyháját, hiszen az országot két oldalról is az Atlanti-óceán határolja, nem is beszélve a szigeteiről. Így tehát senki nem fog meglepődni azon, hogy étrendjük alapját a halételek és a tenger gyümölcsei képezik. Ezen kívül Mediterrán, francia és kelta hatásokat figyelhetünk meg a konyhaművészetben. Az egykori gyarmatosító múltjuk miatt a portugálok korán megismerkedtek a távoli területek egzotikus fűszereivel, melyet később bele is építettek a fogásaikba. Ilyen például a vanília, a fahéj, a bors vagy a szerecsendió.

A már említett halakon és tenger gyümölcsein kívül népszerű alapanyagok a húsok, tojás és a zöldségek. Húsok közül szárnyasokat, disznót és marhát esznek leginkább, a zöldségek közül pedig a káposzta, paradicsom, paprika hagyma és bab a leggyakrabban használtak. Kiemelkedő szerepe van az olajbogyónak illetve az olívaolajnak, melyet egyaránt használnak főzésre és az ételek ízesítésére.

A portugál étkezés sok fogásból áll, így ha az országban ebédelünk vagy vacsorázunk, mindenképpen menüt kérjünk, hiszen ez nem csak bőséges, de meglepő módon még olcsóbb is, mint az étlapról rendelni. Az ebéd déltől két óráig tart, a vacsora pedig 7 óra után szokott kezdődni. Az első fogás leggyakrabban leves, ritkán saláta. A portugálok imádják a zöldségleveseket, melyből annyi van, hogy még ha ugyan abban az étteremben is eszünk minden nap, garantáltan nem szolgálják fel kétszer egy héten ugyan azt a levest. Néha hús is kerül a levesekbe, például a caldo verdébe, amely az ország egyik leghíresebb levese. Ebbe burgonya, káposzta, hagyma és kolbász kerül. A zöld színét a kel adja.

Második fogásként általában halat kapunk. Portugália neve és a tőkehal szinte egybeforrt. A legenda szerint az ikonikus ételnek annyi elkészítési módja van, ahány nap az évben. Így sosem unják meg. Leggyakrabban grillezve, olajban sütve, főzve és szószosan tálalják a halételeket, melyeknek száma elképesztően hosszú. Ha viszont valami egzotikusat is be merünk vállalni, akkor rendeljünk tintahalat, amit a portugálok felvágás nélkül esznek, csupán olajban kisütve és fűszerezve. Ezt az elkészítési módot hívják algarve-i stílusnak Így igazán érdekes íze lesz. Ha megkóstolnánk valamit, ami nem halétel, akkor rendeljünk cozido a portuguesat, ami egy párolt vegyes húsokból készült egytálétel különböző zöldségekkel (káposzta, répa, paprika) és burgonyával.

portugal.jpg

Desszertnek kérhetünk süteményt vagy gyümölcsöt. Vannak olyan kis kocsmák, ahol mindkettő benne van a menü árában, sőt, még az ital is és kenyeret is kapunk. A legtöbb portugál desszert édes és krémes, a legtöbb lekvárral, karamellszósszal vagy sziruppal van ízesítve. Ha csak egy ikonikus portugál süteményt akarnak megkóstolni, az legyen a pastel de nata vagy más néven pastel de Belém. Ez egy vaníliakrémmel töltött kerek édesség, amit fahéjjal szórnak meg. Ezt Lisszabonban lehet megkóstolni a Mosterio do Jeronimos közelében. Egyébként még a tejberizs is népszerű desszert.

Az italok közül a portugál vörösborokat kell megemlíteni első helyen. Ezek közül is a legismertebb a portói, ami világhírnek örvend. Az ország éghajlata kedvez a bortermelésnek, az ország területének nagy része borvidék. A híres vörösborok mellett fehérbort is termelnek. A madeirai likőrbor szintén méltán híres. A sörök közül pedig az algarve-i Sagres az abszolút favorit.

Nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg a portugál sajtkülönlegességeket, melyek igazán sokfélék. Találunk tehéntejből készített sajtokat, de kecske és juhsajtot is. Ezek mind karakteres ízűek, és a portugálok általában ezeket az étkezés végén fogyasztják. Ez után pedig már csak egy erős eszpresszót isznak. Nem meglepő, hogy a portugálok sok kávét isznak, hiszen mégiscsak ez az ország gyarmatosította Brazíliát, így gyorsan el is terjedt a pörkölt és őrölt babkávé.

süti beállítások módosítása