Rudi Dutschke-merénylet
| Rudi Dutschke-merénylet | |
.jpg) | |
| Helyszín | Berlin, Németország |
| Célpont | Rudi Dutschke diákvezér |
| Időpont | 1968. április 11. |
| Típus | Gyilkossági kísérlet |
| Fegyverek | Lőfegyver |
| Áldozatok | Egy sérült |
| Elkövetők | Josef Bachmann |
| Térkép | |
 Berlin
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 52° 30′ 03″, k. h. 13° 18′ 46″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 03″, k. h. 13° 18′ 46″ | |
A Rudi Dutschke-merényletet Josef Bachmann követte el 1968. április 11-én Nyugat-Berlinben Rudi Dutschke baloldali diákvezér ellen. Az antikommunista indíttatású támadást Dutschke túlélte, de 1979-ben belehalt szövődményeibe. Bachmann a börtönben öngyilkosságot követett el.
A merénylet[szerkesztés]
Rudi Dutschke a baloldali diákszervezet (Sozialistischen Deutschen Studentenbund) vezetője volt, akit gyakran támadtak a jobboldali újságok, például az Axel Springer-lapok, vagy a szélsőjobboldali Deutsche Nationalzeitung. Josef Bachmann Münchenből érkezett Nyugat-Berlinbe, csak egy sporttáska volt nála, abban két pisztoly és nagyjából száz lőszer. Egyetlen célja volt, a diákvezér meggyilkolása.[1]
1968. április 11-én Bachmann először a Kurfürstendamm utca 140.-ben található SDS-irodában kereste Rudi Dutschkét. Késább az utcán felismerte a diákvezért, aki egyik fia receptjét váltotta ki. Odalépett hozzá, megkérdezte, ő-e Rudi Dutschke, majd kommunista disznónak nevezte, és arcon lőtte. Dutschke elesett, ekkor Bachmann még kétszer rálőtt. A diákvezérnek sikerült felállnia, és megpróbált eljutni az SDS-irodába, de elvesztette az eszméletét, és elájult. Kritikus állapotban volt, amikor kórházba vitték. Bachmann elmenekült, elrejtőzött egy pincében, ahol a rendőrök tűzharc árán elfogták. A bíróság Bachmannt hét évre ítélte. A börtönből levelezett Dutschkéval, majd öngyilkos lett. Dutschkénak újra meg kellett tanulnia beszélni, majd 1979-ben a sebesülése szövődményeként fellépő epilepsziás roham miatt vízbe fulladt.[1][2]
Következmények[szerkesztés]
Tilman Fichter, az SDS tagja kevéssel a lövöldözés után ért a helyszínre. Később azt mondta:„Mindannyian azt hittük, hogy Rudi meghalt. Nem gondoltuk, hogy túléli”. Éjszaka felhívták őket a kórházból, hogy Dutschkének van esélye a felgyógyulásra. A kormányzat nyomást gyakorolt a kórházra, hogy tudassa a szervezettel, a diákvezér állapota stabilizálódott, mert félt attól, hogy halála zavargásokhoz vezet. A diákok nem hittek a kormányzatnak, ezért nem jelentették be Dutschke állapotának javulását.[1]
A merénylet hírére gyülekezés kezdődött az SDS-irodánál és a közeli egyetemnél. A diákok úgy gondolták, hogy a Springer konzorcium a felelős a gyilkosságért, amelynek lapjai hadjáratot folytattak Rudi Dutschke ellen. Este 1500 ember masírozott a 15 emeletes Springer-épülethez, amely a falhoz közel állt. Menet közben kövekkel megdobálták az Amerika-házat. A tömeg azt kiabálta, hogy „Springer, Mörder” (Springer, gyilkos).[1]
A tüntetők között volt mások mellett Michael Baumann, egy fiatal munkás, aki később a Június 2. Mozgalom nevű terrorszervezet tagja lett. Memoárjában később azt írta, hogy a Rudi Dutschke elleni merénylet volt az utolsó csepp a pohárban, „Úgy éreztem, hogy azok a lövedékek engem találtak el. Akkorra nyilvánvalóvá vált: most mi csapunk vissza, nincs többé bocsánat.”[1]
A tüntetők megdobálták a Springer-székházat, felborították a parkolóban álló újságszállító járműveket, és többet meggyújtottak. Összesen 27 városban voltak többezres megmozdulások. „Tegnap Martin Luther King, ma Dutschke, holnap mi következünk”, skandálta tömeg. A merénylet jelentős szerepet játszott a radikális baloldal egy részének erőszakossá válásában, többek között a Vörös Hadsereg Frakció megalakulásában.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Irish Times: Denis Staunton. Three shots that sparked off a revolution. Irish Times (1998). Hozzáférés ideje: 2017. február 9.
- ↑ Hockenos: Paul Hockenos. Joschka Fischer and the Making of the Berlin Republic. Oxford Univerity Press (2008). Hozzáférés ideje: 2017. február 9.