Mosoly
Leonardo da Vinci: Mona Lisa (részlet)
A mosoly egy olyan arckifejezés, melynek során a száj két végéhez legközelebb eső izmokat mozgatják. A mosoly észrevehető a szem környékén is. Az emberek között általában a kedvesség, a boldogság vagy a vidámság jele, de előidézhető önkéntelenül is, rémülettel, ekkor grimasz néven ismert. A kultúraközi tanulmányok kimutatták, hogy a mosolyt világszerte használják kommunikációs jelként is.[1] A mosolygás leggyakoribb kiváltó oka a boldogság. Azt állatok között a fogak kimutatása gyakran az alárendeltség vagy a fenyegetés jele lehet. A csimpánzoknál jelezheti a félelmet is. A mosoly tanulmányozása a nevetésterápia, a pszichológia és a nyelvészet területére tartozik, számos magyarázat van a humor és a nevetés hatásaira.[2] Mosolygáskor az arcon keletkező gödröcskét nevezik gribedlinek is.[3]
Történelmi háttér[szerkesztés]
Számos biológus úgy gondolja, hogy a mosoly kezdetekben a félelem jele volt. Signe Preuschoft főemlőskutató a mosolygás jeleit a 30 millió évvel ezelőtti félelemgrimaszra vezeti vissza, ami a majmoktól származhat, amelyek az alig összeszorított fogakkal azt jelezték ellenfeleiknek, hogy fegyvertelenek. A biológusok úgy gondolják, a mosolygás minden fajnál máshogy fejlődött ki, de leginkább az embereknél eltérő ez a folyamat.
A biológia nem az egyetlen, mosollyal foglalkozó tudományterület. A kinezikát tanulók a mosolygást indulatok megjelenítéseként tekintik. Olyan érzelmeket fejezhet ki, mint amilyen a szeretet, a szerelem, a boldogság, a büszkeség vagy a zavartság.[2]
Duchenne-mosoly[szerkesztés]
Habár a tudósok számos mosolyfajtát meg tudnak egymástól különböztetni, és a legtöbbet tanulmányoztak már, az anatómusok különös figyelmet szentelnek egy olyan mosolyfajtának, melyet elsőként Guillaume Duchenne francia orvos fedezett fel. A XIX. Század közepén az arcon megjelenő kifejezések pszichológiai hátterét kutatva Duchenne a mosolynak két, egymástól jól elkülöníthető fajtáját ismerte fel. A Duchenne-mosoly keletkezésekor mindkét, a száj sarkának megemelkedéséhez szükséges nagy járomcsonti izom és a szem körüli izom, – mely megemeli az arcvonalakat és ráncokat formál a szem körül összehúzódása is. A nem Duchenne típusú mosolynál csak a nagy járomcsonti izom mozog.[4] Számos kutató úgy véli, hogy a Duchenne-mosoly spontán, őszinte mosolyra utal, mivel a legtöbb ember nem tudja akaratlagosan mozgatni a szem körüli izom külső részét.[5]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Carroll E. Izard (1971). The Face of Emotion, New York: Appleton-Century-Croft.
- ↑ a b Freitas-Magalhães, A. (2006). The Psychology of Human Smile. Oporto: University Fernando Pessoa Press.
- ↑ Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862-74)
- ↑ Duchenne, Guillaume (1990). The Mechanism of Human Facial Expression. New York: Cambridge University Press. (Original work published 1862).
- ↑ Elkman, P., Friesen, W. V., and O'Sullivan, M. (1988). "Smiles when lying". Journal of Personality and Social Psychology, 54, pp. 414–420.
