Orbánizmus 38 millió emberrel

Most vasárnap lesznek a lengyel parlamenti választások, és bár még semmi sincsen lejátszva, nagyon úgy néz ki, hogy a mostani kormánypártok ellenzékből folytathatják majd a politizálást novembertől: a legfrissebb felmérések szerint  a Polgári Platform csak a szavazatok 22 százalékát kapná, az ellenzéki Jog és Igazságosságra (a lengyel rövidítésben PiS) viszont 36 százalék szavazna.

Ez persze nem akkora fülkeforradalom, mint amit a Fidesz csinált 2010-ben, de a helyzet nagyon hasonló: a liberálisok nyolc évig voltak kormányon, a végére a kormányzásuk botrányokba fulladt és most jön majd a populista ellenzék, ami évek óta a hatalomátvételre készül.

A Polgári Platformnak tényleg nem megy jól mostanában: mióta Donald Tusk otthagyta a miniszterelnökséget, hogy az Európai Tanács vezetője legyen, a párt elvesztette az Európai Parlamenti választásokat és az addigi köztársági elnököt, Bronisław Komorowskit is leváltotta Lech Kaczyński korábbi jogi tanácsadója, Andrzej Duda az idén májusban tartott elnökválasztáson.

Tusk után Ewa Kopacz korábbi egészségügyi miniszter és házelnök vette át a kormányt, aki nem volt népszerűtlen, de a szavazók nagy része tőle függetlenül úgy érezte, hogy a kormány arrogánssá és önelégültté vált, ami eltávolodott az emberektől. Ezen nem segített az sem, hogy a még tavaly nyáron kirobbant lehallgatási botrány miatt júliusban a fél lengyel kormány lemondott. 

A lengyel gazdaság viszont nincs igazán olyan helyzetben, ami önmagában indokolná, hogy a választópolgárok el akarják kergetni a kormányt: 

• a GDP 3,3 százalékkal növekszik, amivel Lengyelország benne van a top 3 leggyorsabban növekvő EU-s gazdaságban, ráadásul az év végéin még 3,5-4 százalékra is gyorsulhat;
• Az egy főre jutó GDP ráadásul 20 százalékkal nőtt 2007 óta;
• Az elmúlt öt évben Lengyelország a 72-helyről a 32-re ugrott a Világbank vállalkozásbarát országok listáján;
• az export és a belső fogyasztás is nő;
• és az ország kikerült a túlzott deficiteljárásból.

A gazdaság dübörgését leginkább a városokban és a nagy ipari központokban érezni, ahová bejön a külföldi tőke. A lengyelek majdnem 40 százaléka viszont vidéken él, ahová a nagy növekedésből már elég kevés csordogál el.

A PiS-nek pedig sikerült maga mögé állítani mindazokat, akik úgy érzik, kimaradtak a jóból az elmúlt években: a bányászokat, a szakszervezeteket, a kisnyugdíjasokat, a vidéki vállalkozókat és a bizonytalan körülmények között, rövid idejű szerződésekkel és juttatások nélkül dolgozókat.

A párt népszerűsége persze részben a nacionalista-populista retorikának, no meg az elmúlt hónapok heves migránsos ijesztgetésének is köszönhető, részben pedig azoknak a gazdaságpolitikai ígéreteknek, amik a PiS nagy példaképének, a Fidesznek már annyira bejöttek.

A Jaroslaw Kaczyński vezette párt már be is jelentette, hogy milyen lépésekkel indítana, ha az ő jelöltjük, Beata Szydło alakíthatna kormányt:

csökkentenék a kisvállalkozások adóját, csökkentenék a nyugdíjkorhatárt, ingyenessé tennék a gyógyszereket az időseknek és több támogatást adnának a gyerekes családoknak. 

Ha nem is az összes lépés, de a különadózás biztosan ismerős minden magyar olvasónak. Ráadásul egy esetleges PiS-kormány igazából már csak folytatná a fideszesen hangzó gazdaságpolitikák sorát, hiszen Lengyelország már vagy két éve elindult az orbanizálódás felé: a mostani, piac- és nyugatbarát lengyel kormány már túl van a magánnyugdíjvagyon beszántásán és éppen most dolgoznak azon, hogy hogyan zlotyisítsák a devizahiteleket, jókora terhet róva a bankokra.

Mindig a nyugdíjjal kezdődik

Az első olyan lépés, amitől a befektetők és pénzügyi elemzők hátrahőköltek, az a magánnyugdíj-megtakarítások lenyúlás volt. Ez nagyon magyarosan hangzik, de az ötlet, hogy a magánkasszákba fizetett nyugdíjmegtakarításokkal be lehet tömni a költségvetésben lévő lukakat, nem is a magyar kormány találta ki, hanem a nyugatias kapitalizmus keleti mintadiákja, Észtország még 2009-ben.

Igaz, itt csak ideiglenesen nyúlták le a nyugdíjrendszer privát pillérébe küldött pénzt. Ezt azért kezdték el, mert bár a Világbank és egyéb nemzetközi szuperszervezetek nagyon nyomatták, hogy a kelet-európaiak álljanak át a két pilléres nyugdíjrendszerre (vagyis hogy a járulékuk részét az emberek ne az államnak, hanem magánpénztáraknak utalják), az Európai Bizottság azt nem vette figyelembe, hogy emiatt kevesebb pénz lesz az államok kasszájában, és ugyanúgy berakta őket a túlzottdeficit-eljárásba, mintha az államok tehetnének róla, hogy túl nagy a hiány. Persze azért Magyarország volt a legradikálisabb, Orbánék nem finomkodtak, hogy ez csak ideiglenes, vagy hogy nem az egész rendszerre vonatkozik, csak elvettek mindent. 

a részvényeiket megtarthatták, ami azért is fontos volt, mert a - főleg külföldi - nyugdíjpénztárak a varsói tőzsde legfontosabb befektetői. De így is úgy 50,4 milliárd dollárnyi pénzre tették rá a kezüket Tuskék, szemben a magyar 14,2 milliárddal. A lengyel pénzügyminiszter akkor azt mondta, hogy ez a lépés GDP 8 százalékával csökkenti a költségvetési hiányt.

Ez volt az első lengyel pofon a nemzetközi pénzvilágnak, a lengyel magánnyugdíjpiac főszereplői ugyanis olyan multicégek, mint az ING, a Generali vagy az AXA, akik hamar el is kezdtek arról beszélni a médiában, hogy a nyugdíjpénzek lenyúlása miatt az egész lengyel nyugdíjrendszer összeomolhat. Elemzők pedig már akkor azt mondták, hogy a 2015-ös választások miatt kezdett el a lengyel kormány is orbánosodni, mert nem sokkal a magánnyugdíjas balhé előtt mérték az első visszaesést a Polgári Platform népszerűségében.

A nagy zlotyisítás

A választások közeledte abban már viszont teljesen biztosan közrejátszott, ahogy a lengyel devizahitelekből próbálják kimenteni az adósokat. Ebben a lengyelek keményebbek voltak, mint a magyarok, mert a lengyel kormány alapból azt tervezte, hogy a 38 milliárd dollárnyi devizahitelt úgy alakítják majd zlotyihitelekké, hogy az árfolyamkülönbözet felét a bankoknak, felét az adósnak kell majd állnia.

Magyarországon ugyan a bankoknak elég sokba, 744,4 milliárd forintba került a devizahiteles elszámolás és forintosítás, de nálunk az árfolyamveszteséget egy az egyben a hitelesekre hárították a forintosításnál, nem véletlenül voltak sokan elégedetlenek az egész hitelesmentéssel.

A 90 százalékos ötlet nem a kormánypárttól vagy a Jog és Igazságosságtól, hanem a Demokratikus Baloldali Szövetségtől származott, de annyira népszerű volt, hogy ezt a módosítást meg is szavazta a lengyel alsóház. A szenátus viszont, ahol a Polgári Platformnak van többsége, visszadobta a módosítást, úgyhogy valószínűleg már a választások előtt nem lesz végleges szavazás a devizahitelesekről. 

Hogy hogyan fog majd kinézni a végén a törvény, az a bankoknak nagyon nem mindegy, mert míg a pénzügyminisztérium számítása szerint a 50-50 verzió 9,5 milliárd zlotyiba kerülne nekik, a 90-10-es már 21 milliárdba. A szenátus ráadásul visszadobta a 90-10-es javaslatot, Beata Szydło pedig nemrég azt mondta, hogy ha a Jog és Igazságosság nyeri a választásokat, akkor benyújtják majd a saját verziójukat. 

Emiatt most nehezen alszanak a pénzemberek Lengyelországban, a lengyel banki részvények pedig 20 százalékkal vesztettek az értékükből a bejelentés után. A mentőcsomag ötlete és főleg az egész költséget a bankok nyakába varró módosítás ellen több bank is hangosan tiltakozott, a GE és a Commerzbank pedig meg is fenyegette kicsit a lengyel államot, hogy kártérítést fognak követelni a hitelesek megmentése miatt.

Ilyen adó-olyan adó

A pénzügyi szféra és a lengyel kormány viszonya tehát már most is inkább hűvös, mint jó, a Jog és Igazságosság vezette kormánnyal pedig még kevésbé lennének jóban. Ezt semmi nem jelzi jobban annál, mint hogy a lengyel banki részvények arra a hírre is estek 3,3 százalékot, hogy a PiS megadóztatná a bankokat.

A tervek szerint a bankoknak a vagyonuk 0,39 százalékát kellene befizetniük évente, ami Puls Biznesu a lengyel gazdasági napilap szerint a bankok profitjának 25-40 százalékát is elviheti. A tranzakciós adó pedig minden pénzmozgásból 0,14 százalékot, minden derivatív ügyletből pedig 0,07 százalékot csippentene le.

A nagy kérdés persze az, hogy mennyire ijednek majd meg ettől a befektetők, akik eddig, vagy hát legalábbis 2013-ig nagyon szerették Lengyelországot. Innentől nagyon spekulatív a történet és nagyban függ attól, hogy ki mit akar belelátni a helyzetbe. A holland NN Investment Partners vezető befektetője, Maarten-Jan Bakkum például az nemrég azt mondta, hogy menekülőre foghatja a tőke, ami más közép-európai országokra is átterjedhet és így az egész térségtől elveheti a pénzes befektetők kedvét. Bakkum szerint éppen ezért

A PiS gazdasági programját kitaláló Piotr Gliński viszont nem aggódik, és amikor megkérdezték arról, nem fél-e, hogy elmenekülnek a befektetők, csak annyit mondott:

Ez sehol sem történt meg a világon. Csak nézzék meg Magyarországot, ahol nemrég hasonló lépéseket vezett be.

A holland befektető véleményét az általunk megkérdezett magyar elemző is egy kicsit sarkosnak gondolta. Pálinkás Ervin, a Pioneer portfóliómenedzsere szerint Lengyelországban tényleg nagyokat estek a banki részvények az elmúlt időben, de ez semmi ahhoz képest, ami például most a német autóiparral vagy Kínával történik.

Egy olyan világban, ahol minden rendben menne, talán tényleg megrázná a befektetőket az, hogy Lengyelországban megadóztatják a bankokat vagy a boltokat, de az a világ, amiben most élünk, nem ilyen, így nem valószínű, hogy egy ilyen lépés hatalmas port kavarna. 

Azért az biztos, hogy a lengyelországi befektetők most inkább kivárják, hogy mi lesz a választások után. Vagy ha mindenképpen kezdeni akarnak valamit a pénzükkel, akkor inkább a kisebb tőzsdei cégekbe fektetnek, mert azt gondolják, hogy ezeknél kevésbé számít az, hogy ki van épen hatalmon, mint a varsói tőzsde 60 százalékát kitevő nagy állami cégeknél. Ezeknél egy kormányváltásnál bármi lehet, de a kicsikig csak nem ér le a politika. 

Ha már választaniuk kellene, akkor inkább a tranzakciós adót szeretnék a két rossz közül jobban a lengyel pénzügyi cégek, de egyelőre úgy néz ki, hogy nincs igazán választás a kettő között, bár már a Jog és Igazságosság egyik politikusa, Jerzy Zyzynski is beszélt arról, hogy a tranzakciós adó optimálisabb lehet, mint az Orbán-féle bankadó. 

Azért nem is mindent utálnak a befektetők sem a PiS ötleteiből, a PKO Bank Polski vezető közgazdásza például a Financial Timesnak azt mondta, hogy a kisvállalkozások támogatásával igazából a Jog és Igazságosság programja nagyobbat lökne a gazdaságon, mint a Polgári Platform ötletei.

Ez a hozzáállás is jelzi, hogy Lengyelországban abból a szempontból is megismétlődhet a magyar modell, hogy a pénzügyi cégek sírnak, fenyegetnek, de megalkusznak és megpróbálnak megmaradni az új helyzetben is. Magyarországon bár szenvedtek a bankok, ki nem vonult egy sem, és bár hitelezni sem nagyon hiteleznek és ne is nagyon fektetnek be újabb tőkét Magyarországra, még itt vannak, együttműködnek, megszoknak. Persze az majd elválik, hogy ugyanez lesz-e Lengyelországban, de az biztos, hogy nagyon érdekes kísérlet lesz, hogy hogy működnek az orbáni trükkök a 132 milliárd dolláros GDP-jű Magyarország után az 516 milliárdos Lengyelországban.