Business Talks '24
Üzleti konferencia
Hiába tette közzé a NAV az egy hétvége alatt Horváth András ügyében lefolytatott tavalyi vizsgálat anyagát, és csapott hozzá több mint ezer oldal mellékletet, nem sokkal hozott közelebb a történtek megismeréséhez. Nem csak azért, mert a dokumentumokból az összes személyes adatot kihúzták, vagy mert túl gyorsan folytatták le a vizsgálatot. Hanem elsősorban azért, mert eleve kevés esély volt arra, hogy Horváth állításai hasonló jellegű belső vizsgálattal érdemben cáfolhatók.
Mit állít a NAV kiugrott munkatársa?
Mi állít ezzel szemben a NAV?
Érdemi különbség a két fél állításai között leginkább az események értelmezésében van. Azt ugyanis egyikük sem tagadja, hogy áfacsalás létezik, jelentős probléma, amit a NAV is vizsgál, a csalások tízmilliárdokkal károsítják meg a költségvetést, a bűnözők egy része pedig megússza.
Csakhogy míg Horváth szándékosságot és korrupciót lát az adóhatóság munkája mögött, megmagyarázhatatlan lassúságot és gyanút keltő eredménytelenséget, addig a NAV ezt a természetes működés részeként állítja be, sőt, úgy látja, nemzetközi viszonylatban nem is teljesítenek rosszul.
Ilyenformán a NAV novemberben készített összeállítása, amelyben nevek kitakarásával ugyan, de feltárt adócsaló-hálózatok egész soráról számolnak be, és amelyikben a Horváth András által elérhető ügyek sorsát futották át, csak kis mértékben releváns. A számok, beszámolók, ügyek mögötti mozgatórugókról ugyanis nem derül ki semmi. Az egyetlen érdemi eredmény, hogy rámutatnak: nincs látványos lenyomata az adóhatóság belső rendszerében annak, hogy felsővezetői írásos parancsra indoklás nélkül ügyek sorát állították volna le.
De hogy milyen vizsgálatok voltak, amelyek el sem kezdődtek, egy-egy eredménytelenül lezárt ügyben tényleg nem lehetett volna-e továbbmenni, egy lezárt ügyben lehetett volna-e további érintetteket találni, hogy szóban ki kit mire utasíthatott, természetesen nem derül ki. Azt írják,
az adóellenőr vezetői utasításra történő leállítására utaló tényt, körülményt nem lehetett feltárni.
Ebben a mondatban nem csak a körülményes hivatali nyelv köszön vissza, de valójában annak beismerése is, hogy a választott átvilágítási módszer értelemszerűen nem adhatott cáfolatot Horváth állításaira.
Így aztán maradt a konkrét ügyek leírása, egy teljes beszámoló a NAV egyik negyedévéről, listák, levelek, lementett monitorképek, Horváth munkamódszerei, ötletei, egy külön mappába gyűjtött dokumentumai, táblázatok, stb.
Annyi a közzétett vizsgálatból mindenesetre kirajzolódik, hogy a lomha, szigorúan hierarchikus, igazgatóságokra tagolódó óriáshivatalban Horváth feltehetőleg tényleg többször a hivatali utat megkerülve próbálta meg gyorsítani a folyamatokat, amelynek a rugalmatlan szervezet ellenállt, és nem vett jó néven. A jelentésben például megjegyzik, Horváth módszere a szervezet és a munkafolyamat hatékonyabb átalakítására nem alkalmazható, “mert a hatásköri, illetékességi szabályokat” be kell tartani. Vagyis a szervezeti hierarchia nem teszi lehetővé, hogy gyorsan reagáljanak egy-egy ügyben.
De ez sem bizonyítéka, vagy cáfolata a korrupciónak. Továbbra is marad tehát a bizonytalanság: vád az egyik oldalon, tagadás a másikon.
Amit mindenesetre az üggyel kapcsolatban még tudunk:
Business Talks '24
Üzleti konferencia