Rossz hírünk van: a gépek mégsem veszik el a munkáját

000 APH2000021605144
2016.10.07. 12:30
Egy új kutatás szerint a munkafolyamatok automatizálása nagy átlagban nemhogy nem veszi el az emberek munkáját, hanem új munkahelyeket is teremt, csak legfeljebb más munkakörökben. Azaz elvileg nem kell félni a robotoktól, vagy legalábbis nem mindenkinek. Az itthoni foglalkoztatás jelentős részét adó gyári munkák ugyanis mindenképpen veszélyben vannak, az itt dolgozókat pedig csak jobb oktatással és felnőttképzéssel lehet megmenteni. Magyarország mégis valamiért a gyártósorokban hisz a humán tőke fejlesztése helyett.

Ha már arra készült, hogy csak néhány év, és a számítógépek meg a robotok kiváltják az emberi munkaerőt, ön pedig a feltétel nélküli alapjövedelemnek köszönhetően tétlenül szürcsölheti a borocskát Balaton-felvidéki házának teraszán, sajnos van egy rossz hírünk: ez jó eséllyel nem így lesz.

Hiába hallani ugyanis mindenhonnan, hogy az automatizáció elveszi a munkát, és hogy nemcsak a gyártósorokon, hanem lassan a szellemi foglalkozásokban is gépekre, jobban mondva mesterséges intelligenciát alkalmazó programokra cserélik majd le a hús-vér dolgozókat. Ezek egyelőre inkább elméleti feltételezések, mint a valós adatokra, tényekre támaszkodó helyzetértékelések.

Olyannyira, hogy egy friss kutatás arra jutott: ha megnézzük a valós adatokat, akkor az látszik, hogy ez a feltevés egész egyszerűen nem igaz, vagy legalábbis nem ebben a formában. Eszerint az automatizáció nemhogy nem csökkenti, hanem közvetett hatásaival együtt kifejezetten növeli a foglalkoztatást.

Azonban ez csak az érem egyik oldala, a másik nagy elmélet, azaz hogy a technológia növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket, mégis igaz. Aminek az oka, hogy az automatizálás elsősorban jól fizető, de magasabb képzettséget igénylő munkahelyeket teremt, miközben rosszabbul fizető, alacsonyabb képzettséget igénylő munkahelyeket számol fel, tehát a szegényebbeket teszi még szegényebbé.

Ebből a szempontból pedig Magyarország számára azért továbbra is eléggé valós veszélyt jelent a dolog, hiszen a kormány gazdaságpolitikája láthatóan az alacsony hozzáadott értékű gyártósori állások számának növelésére irányul, ezek azonban pont az automatizálásnak leginkább kitett munkakörök.

Hogyan is néz ki a gépi gazdaság?

A tanulmány szerzője, James Bessen, a Bostoni Egyetem professzora szerint az eredmények megértéséhez nem árt tisztázni, hogy pontosan mit is értünk automatizáció alatt, és a technológiai fejlődés hogyan is hat valójában a foglalkoztatásra.

  1. Elsősorban természetesen arról van szó, hogy a gépek egyes munkafolyamatokat részben vagy teljesen átvesznek az emberektől, és emiatt ezen munkák elvégzéséhez kevesebb munkaerő kell. Ezzel csökken a munkaerőigény, tehát várhatóan a foglalkoztatás is.
  2. Azonban emellett a technológiai fejlődés akár teljes termékcsoportokat is szükségtelenné tehet, például az autó megjelenésével fokozatosan eltűntek a lovaskocsi-gyártók, ahogy a lótenyésztők üzlete is zsugorodni kezdett. Ez egyfelől tehát elsorvaszt egész ágazatokat, másfelől azonban újakat teremt, hiszen mára az autóipar számos országban, így hazánkban is húzóágazat.
  3. A technológiai fejlődés átalakítja azokat a kereteket is, amelyek között a munka folyik. Például a telekommunikáció és az internet fejlődésével egyre több minden válik kiszervezhetővé külföldre, ami azt jelenti, hogy egy adott feladatot a továbbiakban más emberek végeznek majd el, mint akik jelenleg végzik.
  4. És az információs technológia egész új piacokat is kialakíthat, ilyen például az Airbnb vagy az Uber.

Nem csak vesznek, hoznak is

Ezekből egyedül az első verzió, a munkafolyamatok automatizálása az, amely mindenképpen csökkenti az emberi munkaerőre való igényt, a többi nem feltétlenül. De általában az automatizálás sem teljes, csak részleges, azaz csak ritkán tűnnek el miatta teljes foglalkozások. Az Egyesült Államokban Bessen kutatása szerint például 270-ből csak egyetlen regisztrált foglalkozás szűnt meg teljesen 1950 óta, mégpedig a liftkezelőké.

Azonban a részben automatizált munkakörökben sem feltétlenül igaz, hogy a gépek elveszik a munkát, sőt egyes esetekben akár növelik. Míg például az utóbbi évtizedekben megsokszorozódott a bankautomaták száma, ezzel nemhogy csökkent volna, de kifejezetten nőtt a bankfiókokban dolgozó alkalmazottaké.

Másrészt az automatizálás sokszor nem kifejezetten pusztítja, inkább csak átformálja a munkaerőigényt. Így például ma már nem nagyon vannak nyomdai szedők, helyettük viszont jóval több grafikus van, miután utóbbiak jóval hatékonyabban tudják elvégezni ugyanazt a munkát a technológiai fejlődésnek (azaz a számítógépnek és a grafikai szoftvereknek) köszönhetően.

Azaz Bessen szerint a fő baj "a robotok elveszik a munkát" érvrendszerre épülő narratívával, hogy nem veszi figyelembe az automatizálásra adott gazdasági-foglalkoztatási reakciókat. Márpedig ebben az esetben a piaci jóval rugalmasabb annál, minthogy simán csak eltűnjenek a munkahelyek valamiféle fekete lyukban.

Nem levált, helyettesít

Bessen a kutatásában konkrétan azt vizsgálta meg, hogy a növekvő számítógép-használat milyen hatással van a munkaerőigényre az Egyesült Államokban. Abból indult ki ugyanis, hogy egy adott szakmán belül minél többet dolgozik gépen egy adott ember, annál inkább automatizált az, amit csinál.

Ebből pedig az jött ki, hogy

  • Egyrészt a több gépet használó, tehát a magasabb szinten automatizált foglalkozásokban nemhogy csökkent, hanem az átlagnál is gyorsabban nőtt a foglalkoztatás. Tehát a bankautomata és a bankfióki dolgozó példája inkább átlagos, mintsem kivétel.
  • Másrészt nagyon nagy a helyettesítési hatás, ami magyarul annyit tesz, hogy a technológiai fejlődés miatt egyes munkakörökben csökken a foglalkoztatás, de eközben más, ahhoz hasonló terméket előállító, viszont hatékonyabb munkakörökben nő. Azaz nem a gépek veszik el a munkát, hanem más emberek, akik gépeken dolgoznak, például ahogy a grafikusok a szedőkét.

A kettőt együtt számolva a számítógép-használat 0,45 százalékos foglalkoztatási növekedést jelent, ami nem jelentős, na de nem is negatív.

Ettől még egyenlőtlen

Ettől függetlenül azonban az is látszik, hogy az automatizálást leginkább az alacsonyan képzett, szegényebb rétegek sínylik meg. Ha ugyanis jövedelmi szint szerint nézzük az adatokat, akkor az látszik, hogy a számítógép-használat elterjedésével csökken az alacsonyabb fizetésű munkahelyek száma, miközben nő a közepes- és magasabb bért kínáló állásoké.

Ez abból fakad, hogy az alacsonyan képzettek munkáját jellemzően könnyebb teljes mértékben automatizálni. Ami nem lenne probléma, sőt kifejezetten hasznos lenne, ha ezek az emberek az alacsonyan fizető munkahelyekről a technológiai fejlődésnek köszönhetően a magasan fizető munkahelyek felé tudnának özönleni. Azonban általában nem ez a helyzet: miközben a munkavállalókkal szembeni képzettségi követelmények nőnek, pont az emiatt kiszolgáltatottabbá váló szegényebb rétegek azok, akiknek jóval kevesebb lehetőségük van fejleszteniük képességeiket.

Ebből pedig az következik, hogy nem elsősorban a technológia ellen kellene harcolni, hanem azért, hogy egy jobb oktatási és felnőttképzési rendszerrel segítsék új, technológiailag fejlettebb környezetű, és ezzel együtt többet fizető munkahelyhez azokat, akik leginkább ki vannak téve az automatizálás veszélyének.

Így például Magyarországnak is inkább arra kellene törekednie, hogy minél több, a technológiát használni képes kiművelt emberfője legyen, nem pedig arra, hogy minél több gyártósor települjön az országba, mert az utóbbiakra nem lehet hosszú távon alapozni, előbbiekre azonban annál inkább.