Oroszországban sok minden előfordulhat

A Kiss Szilárd-sztori, II. rész

bacon
2015.03.11. 08:27
  • Hetek óta nyomozunk a nemrég letartóztatott egykori agrárdiplomata, Kiss Szilárd után. Cikksorozatunk első részét itt olvashatja
  • Utánanéztünk Sziky Gyulának, a vállalkozónak, aki fideszes és szocialista politikusokkal is jóban volt. Szikynek túl sokat járt a szája, ez okozta Kiss vesztét is. 
  • Miközben Kiss Szilárd orosz érdekeltségeit kutattunk, egyenesen Mészáros Lőrincbe, a milliárdos felcsúti polgármesterbe botlottunk.
  • Ugyanis találtunk egy olyan orosz céget, amiben Kiss és Mészáros is tulajdonos, de ez sehol nem szerepel a felcsúti polgármester vagyonnyilatkozatában.
  • Felfedezésünkön rajtunk kívül csak egyvalaki döbbent meg jobban: Mészáros Lőrinc.
  • Orbán Viktor barátja furcsa válaszokat adott, amikor orosz cégéről kérdeztük. 
  • És még nincs vége! Kiss és Mészáros közös cége ugyanarra a moszkvai címre van bejelentve, ahová a magyar vízumközpont. Ami a brókerbotrányba épp kedden belekeveredett Quaestor-birodalom kezében van. Vagyis csak volt.

Nem értelmiségi, hanem kereskedelmi dörzsöltség kell, ebben el vagyunk maradva

– Orbán Viktor miniszterelnök a hétfői rendkívüli nagyköveti értekezleten így foglalta össze a keleti nyitás személyzeti politikájának lényegét. A külpolitikai siker mércéje tehát  a gazdasági siker, vagyis olyan diplomatákra és külügyi vezetőkre van szükség, akik képesek piacokat szerezni a magyar termékeknek. Ahogy a keleti nyitásról szóló korábbi cikkeinkből is kiderült: a tapasztalt külügyesek kirúgásával megnyílt az ajtó a zavaros hátterű szerencselovagok előtt. 

A kereskedelmi dörzsöltség valódi természetéről viszont sokat elárul, hogy a keleti nyitás egyik kulcsfigurájának, Kiss Szilárdnak még egy Fidesz-közeli milliárdost és egy másikat: Orbán Viktor közeli barátját, Mészáros Lőrincet is sikerült behálóznia. 

Muter kihozza, amit ki kell

Kiss Szilárd egykori moszkvai agrárattasé, majd miniszteri megbízott egy nyíregyházi vállalkozónak, Sziky Gyulának köszönheti, hogy most előzetes letartóztatásban ül. A takarékszövetkezeti mutyit, amiről cikksorozatunk  első részében írtunk , Sziky zsírozta le. Ő intézte el, hogy Kiss cégének 700 milliós adósságától az agrárattasé 140 millió forintért megszabaduljon – ebből negyvenmilliót a hitelező takarékszövetkezet elnökének zsebbe kellett adnia.

Az Index által megszerzett lehallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, 40 milliónyi készpénz célba juttatása nem is volt olyan egyszerű logisztikai feladat.

Kiss Szilárd: Ma megy az emberem Magyarországra, Bécsbe. Ott a sofőr gyerek fel fogja venni az izét, a sofőr gyerek. És akkor a muter kihozza, amit ki kell. Tehát a százas, az százas, és a különbözet pedig az izében abba a hegyi faluba annak az izébe.

Sziky Gyula: Jó.

Kiss: Átkalkulálom én, igen.

SzikyJó, ok. Rendben van. És akkor azt, hogy tud ide, illetve hozzám...

Kiss: Holnap felhív édesanyám téged. Édesanyám, vagy az unokaöcsém és akkor odaadja, egy izébe odaadja. 

Kiss 2013 nyarán még Moszkvában sürgölődött mint a magyar állam agrárattaséja, de valójában leginkább saját pecsenyéjét sütögette. Már-már komikus, hogy mikor a Földművelésügyi Minisztériumnak megküldte az éves beszámolóját, szinte csak saját érdekeltségei sikerét mutatta be. Kiss beindította a magyar termékeket forgalmazó bolthálózatát, a Paprikát, amit saját nagykercége lát el áruval, de hasonló lelkesedéssel vetette bele magát az alkoholos italok kereskedelmébe, különösen a borexportba.

Fő profilja azonban mások „megsegítése″ volt: jellemzően étel, ital és agrár vonalon ígért oroszországi piacszerzést magyar üzletembereknek. Sokszor maga is beszállt az orosz leányvállalatokba (például a Fornetti Rusz Kft.-be), sőt a cégeket többnyire saját érdekeltségeivel azonos címre segített bejegyezni. Az Indexnek név nélkül nyilatkozó üzletfelei arról számoltak be: a nagy ígéretekből többnyire semmi nem lett. A mindenkivel igen készséges Kissről pedig nehezen tudták eldönteni, pancser vagy inkább szélhámos, esetleg mindkettő.

Az biztos, hogy nem volt egy pénzügyi zseni, ahogy egyik üzletfele mesélte nekünk, „krónikus likviditási problémával küzdött″, sem a saját, sem a mások által rá bízott üzleteket nem tudta finanszírozni. A szervezés sem volt erőssége: az Oroszországba tartó szállítmányok kisebb-nagyobb részei néha el-eltűntek vagy megrohadtak, megromlottak.

Gyulának hívnak

Ilyen üzleti etikával talán nem véletlen, hogy Kiss maga is bizalmatlan volt, ha nagy pénzeket kellett mozgatni: így például saját idős édesanyját kérte meg arra, hogy 2013. augusztus 30-án adja át Szikynek a negyvenmilliós kenőpénzt.

Amit sem Kiss, sem az idős anyuka, sem Sziky nem tudott, hogy ekkoriban a nyíregyházi vállalkozó telefonját a rendőrség lehallgatta. Ami nemcsak a nyomozást könnyítette meg, de felhőtlen szórakoztatást nyújtó olvasmánynak sem utolsó.

Kiss Szilárd édesanyja:  Jó napot kívánok, én Szilárd anyuka vagyok. Én nekem önnel kellene találkoznom, hol találkozhatnánk?

Sziky Gyula: Kicsoda? 

Kiss édesanyja: Tessék? Halló? 

SzikyKinek tetszik lenni? Gyulának hívnak. 

Kiss édesanyja: Szilárdnak az anyukája vagyok. Kiss Szilárdnak.

SzikyMilyen Szilárd? 

Kiss édesanyja: Tessék? 

SzikyMelyik Kiss Szilárdnak? 

Kiss édesanyja: Ő... 

Sziky: Ja, ja, ja! Bocsánat, bocsánat Moszkva! 

Kiss édesanyja: Igen, igen, igen. 

SzikyJaj bocsánatot kérek, elnézést kérek! Van egy futball csapatom és ott is van egy Kiss Szilárd, jaj, bocsánat! Elnézést kérek, Sziky Gyula vagyok, bocsánatot kérek, nem ismertem.

Kiss édesanyja: Nem történt semmi.      

Szikyt Nyíregyházán szinte mindenki ismeri. Korábban NB I.-es focicsapata volt, a Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligában pedig alelnökként tevékenykedett. Vállalkozói karrierje még a kilencvenes évekig nyúlik vissza, ő üzemeltette az egyik legnépszerűbb nyíregyházi diszkót, ahol sűrűn megfordultak alvilági figurák is. 

De Sziky csápjai a politikai és a gazdasági élet szereplőihez is elértek. Egyik cége az 1995-ös  Kaya Ibrahim-ügyben is felbukkant , amikor köztartozásokkal terhelt, Fidesz-közeli gazdasági társaságok kerültek egy Németországban élő török férfi nevére, mielőtt fantomizálódtak. Közben a nyíregyházi vállalkozó szocialista politikusokkal is közeli viszonyt ápolt, a Gyurcsány-kormány idején pedig résztulajdonosa volt egy olyan cégnek, amely állami garancia mellett vett volna fel több milliárd forintnyi hitelt, hogy aztán egy baloldali médiahálózatot hozzon létre. A hatalmas bulinak ígérkező üzletet végül a Bajnai-kormány fúrta meg. 

Egyszerre két-három minisztérium futtatja

A nyíregyházi vállalkozó híváslistáján azonban más érdekes nevek is szerepeltek. Így például a Győri ETO-t tulajdonló Tarsoly Csabáé, aki nem mellesleg annak a Quaestor-csoportnak a feje, amelynél az MNB gyanúja szerint meghamisíthatták az informatikai rendszert, és 150 milliárdnyi fiktív kötvényt bocsáthattak ki.

Tarsoly Csaba: Jól van, Gyuszi bátyám?

Sziky Gyula: Figyelj csak! Az izét megcsináltuk, Szilárd... csak hogy a folyamatokat tudjad.

Tarsoly: Jó.

Sziky: Ti adjátok az engedményezést, úgy néz ki, hogy a Winexport ki tud jönni a szorításból. A Monte Tokajjal küzdünk, de az, az most már az is...

Tarsoly: Jól van.

Sziky: Na, az a lényeg, hogy haladunk abba is.

Tarsoly: Ok, jól van.

A lehallgatási jegyzőkönyvekben a Quaestor neve (fonetikusan, Kvesztorként) többször is felbukkan. Sziky egyik üzlettársa egy telefonbeszélgetésben jelentős mennyiségű értékpapírról beszél, azt mondja,

ücsörgünk itt durván kétmilliárd forintnyi állampapíron.

A fenti hívásnak is elsősorban ehhez lehet köze, Tarsoly a hatóságok szerint nem érintett Kiss 700 milliós „adósságrendezésében”. Úgy tudjuk, nem vallott rá senki és a rendőrség még tanúként sem hallgatta ki. A Winexport két okból kerülhetett szóba. Egyrészt Szikyről közismert, hogy fűnek-fának mindent hosszan elmesél, ahogy egy ismerőse fogalmazott, a telefonba „felmondja még a Bibliát meg a Koránt is oda-vissza” – nos, ezért is lehetett igen eredményes a rendőrségi telefonlehallgatás. A másik ok, hogy Tarsoly és Kiss Szilárd régi üzlettársak.

Nyolc év a Quaestor felügyelőbizottságában

Kiss rengeteg szálon kötődik Tarsoly birodalmához. A csoport anyacégének, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nek a felügyelőbizottságában 2003-tól 2011 szeptemberéig ott ült, a Quaestor Energetikai Zrt.-ben pedig 2006-tól 2011 áprilisáig volt fb-tag. Utóbbi cégben Kissnek tulajdonrésze is volt, melytől csak 2013 áprilisában szabadult meg.

A Quaestor ügyeire rálátó forrásunk szerint az fb-tagságokról való lemondásra akkor kerülhetett sor, amikor Kiss köztisztviselő lett. Ez egybevág azzal, amit Kiss nyilatkozott a HVG-nek arról, hogy bár tulajdonrészeit megtartotta, de a köztisztviselői esküje letétele után 2011-ben mindenféle cégvezetői pozíciójáról lemondott.

A HVG 2013 őszén arról írt, Tarsoly személyesen adott referenciát az agrárdiplomata üzleteinek, mivel közös orosz beruházásaik során sokszor támaszkodott az ő helyismeretére és tapasztalataira. A Quaestor ügyeire rálátó informátorunk szerint Tarsolyék valóban azért vették be a csoport cégeibe Kiss Szilárdot, mert nagy reményeket fűztek az orosz piachoz, és azt látták, Kisst „egyszerre két-három minisztérium futtatja”. A Quaestor Energetikai Zrt.-t egyenesen egy olyan oroszországi energiaüzlet miatt alapították, melyet Kissnek kellett volna nyélbe ütnie. De csalódniuk kellett.

A Quaestornak Kiss Szilárd egyetlen üzletet nem hozott. Amit ígért, abból semmi nem valósult meg, az Energetikai Zrt. döglődik, nulla a bevétel.

– magyarázta forrásunk, aki tehát azt állítja, Kiss – hasonlóan más üzletfeleihez – lényegében Tarsolyékat is csak hitegette. Az energetikai cégről szóló megjegyzést mindenesetre a mérlegadatok alátámasztják: a szépen feltőkésített és 2011-ben harminc, 2012-ben pedig százmilliós nettó árbevétel elkönyvelő cég 2013-ra valóban nullába fordult át. 

Léna

Kiss Szilárd és a Quaestor közös orosz bizniszei

A 2003-ban alapított orosz Kvesztor Rus Zrt. turisztikai cég egyik 50 százalékos tulajdonosa a magyar Quaestor Pénzügyi Zrt., a másik pedig Kiss Szilárd. A HVG szerint Tarsoly egyik orosz cége gazdasági felügyeletét Kissre bízta, erről lehet szó.

A takarmány nagykereskedelemmel foglalkozó VTD Kft. száz százalékban Tarsoly tulajdona, de ugyanarra a címre van bejegyezve (Buszinovszkaja Gorka 2.), ahova Kiss több érdekeltsége.

A szintén Tarsoly-tulajdon MVTD Kft. által üzemeltetett moszkvai kereskedőházban működik a magyar vízumközpont: Kiss Szilárd élettársának vezetésével és 40 százalékos tulajdonrészével. 

Tarsoly jó kapcsolatot ápolt a szintén győri Szijjártó Péterrel, cégbirodalma pedig beszállt a keleti nyitás kirakatprojektjébe, a kereskedőház-üzletbe. A külügyminisztérium a moszkvai és az isztambuli kereskedőházak mellett a moszkvai vízumközpont üzemeltetésére kötött szerződést Tarsolyékkal, az orosz céges ügyek lebonyolításában pedig ki más, ismét Kiss segédkezett. Vagyis – mivel Tarsolyék tanultak a korábbi hibájukból – csak majdnem.

A vízumközpont 60 százalékban Tarsoly Csaba VisaWorld-Center Szolgáltató Kft.-jének tulajdona, 40 százalékban pedig Jelena Cvetkova üzletasszonyé. A moszkvai nőt csak Lénaként emlegetik: ő nem más, mint Kiss Szilárd állítólagos élettársa. 

Nyugati országok jellemzően helyi cégeket bíznak meg a vízumközpontok működtetésével, a Quaestornak pedig azért kellett Cvetkova, mert helyismerete és remek kapcsolatai voltak. Forrásaink szerint Léna – simlis élettársával szemben – rendkívül megbízható, precíz és kifogástalan munkát végzett. Sőt, ahogy az Kiss Szilárd egyre több magyar üzleti partnere számára fokozatosan kiderült: a férfi valójában majdnem hogy egy senki, és gyakorlatilag az összes orosz összeköttetését, befolyásos kapcsolatát a valóban befolyásos Lénának köszönhette. 

Az öt hónapos előkészítés után tavaly szeptemberben startoló vízumközpontot november 19-én avatta fel Cvetkova és Tarsoly a Moszkvába kiutazó Szijjártó Péterrel. 

Információink szerint Kiss Szilárd letartóztatása után Cvetkova helyzete kifelé tarthatatlanná vált, a nő így megállapodott a Quaestorral, hogy eladja tulajdonrészét és kiszáll. Erre a héten kellett volna, hogy sor kerüljön. Az események azonban annyira felgyorsultak, hogy ez a kármentő lépés talán már okafogyottá is vált. A Quaestor Financial Hruria hétfői csődje, illetve a Quaestor Pénzügyi Zrt. ellen kedden indított MNB-vizsgálat után ugyanis a külügyminisztérium azonnal felbontotta a vízumközpont üzemeltetéséről szóló szerződést.

Úgy tudjuk, Szijjártó azonban a botrányok ellenére is elkötelezett a vízumközpont fenntartása mellett, mivel a keleti nyitás emblematikus intézményéről van szó.

Nem tudom, megnézem, mi történt

De nem csak a Quaestor égette meg magát a gazdaságvédelmisek által lekapcsolt egykori agrárattaséval. Amikor ugyanis Kiss Szilárd oroszországi érdekeltségei után kutattunk a kinti cégnyilvántartásban, rábukkantunk egy Oroszországban bejegyzett  Magyar  nevű kft.-re („МАДЬЯР”). Ezt a céget 2012. november 29-én alapították. A cégben Kiss Szilárd a kezdetektől fogva tulajdonos, de van két tulajdonostársa is. Egy orosz nő, Ljugyisjeva Karina Alexandrovna, valamint egy magyar férfi:

Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, Orbán Viktor barátja.
 

Ez azért is meglepő, mert Mészáros Lőrinc vagyonbevallásaiban nyoma sincs annak, hogy van egy orosz cége. Azzal meg pláne nem dicsekedett el, hogy az orosz cégben tulajdonostársa a januárban letartóztatott Kiss Szilárd. Így hát felhívtuk Mészáros Lőrincet, hogy az orosz cégéről érdeklődjünk.

Mészáros először azt mondta, nincsen Kiss Szilárddal közös orosz cége, de azt elismerte, hogy ismeri az egykori agrárdiplomatát. Amikor erre válaszul elmondtuk neki, hogy az orosz cégnyilvántartás adatai szerint igenis létezik egy közös cégük, és itt fekszik előttünk a papír, akkor már jobban emlékezett. Ám azt állította: nem tudta, hogy Kiss is tulajdonos a cégben. Mészáros az Indexnek azt kezdte el magyarázni, hogy ő 2013-ban volt tulajdonos a cégben, de csak néhány hónapig, és mivel nem indult be az orosz üzlet, ma már nem tulajdonos.

Arra a kérdésünkre, hogy akkor a nyilvántartás szerint mégis miért szerepel tulajdonostársként, nem tudott érdemben válaszolni. Mészáros ugyanakkor megjegyezte:

Oroszországban sok minden előfordulhat.

Arra a kérdésünkre, hogy a vagyonbevallásban miért nem tüntette fel az orosz céget, a felcsúti polgármester először azt felelte:

Nem tudom. Megnézem, mi történt ebben az ügyben.

Nem sokkal később viszont már arról beszélt: azért nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában, mert amikor azt ki kellett tölteni, már nem volt tulajdonos. Azt is hozzátette, hogy amikor ő tulajdonos volt, akkor még csak Ljugyisjeva Karina Alexandrovna volt benne a cégben, később pedig ő el is adta a részesedését az orosz nőnek.

Mészáros Lőrinc állításának azonban ellentmondanak az orosz cégnyilvántartásban fellelhető adatok.

A cégadatok szerint ugyanis Mészáros a mai napig tulajdonosa az orosz cégnek, ráadásul Ljugyisjeva Karina Alexandrovna 2014 júliusa óta tulajdonos csak, legalábbis az orosz nőt az orosz adóhatóság akkortól regisztrálta tulajdonosként.

A Mészárossal folytatott beszélgetésünk elején egyébként a felcsúti polgármester úgy emlékezett, hogy ő a Vengerszkije Produkti nevű orosz részvénytársaságban tulajdonos. Ám a Vengerszkije Produktiban a cégnyilvántartás szerint ő egyáltalán nincs benne. A Vengerszkije Produkti tulajdonosa – meg fognak lepődni! – Kiss Szilárd. 

Mészáros talán azért keverte a cégeket, mert a Kiss Szilárddal közös társaságuk ugyanarra a moszkvai címre van bejegyezve, ahová a Vengerszkije Produkti. De ugyanezen a címre van bejegyezve Tarsoly Csaba és Kiss orosz élettársának az a kft.-je is, amelyik a moszkvai magyar vízumközpontot üzemelteti. És itt található a Quaestor oroszországi cége is, amiben Kiss szintén tulajdonos.

A Google műholdas térképe szerint ez egy irodaház, hatalmas raktárépülettel:

De miért üzletelt Mészáros Lőrinc a simlis Kiss Szilárddal?

Erre is kíváncsiak voltunk. 

Mészáros Lőrinc állítása szerint Kiss azt ígérte, elintézi, hogy a cég magyar szalonnával kereskedjen odakint, de ebből az üzletből aztán nem lett semmi. Mészárostól megtudtuk azt is, hogy az orosz Magnit diszkontláncon keresztül adták volna el a szalonnát, de ezt megakadályozta, hogy időközben életbe lépett az orosz embargó. Mészáros szerint Kiss „hivatalos személyként”, agrárattaséként abban segítette volna őt, hogy a magnitos szalonnaexportot a cég nyélbe üsse. 

A Magnit szerepvállalása azért is érdekes, mert a diszkontlánc topmenedzserei abban a Winexport Kft.-ben voltak vezető beosztásban (legalábbis papíron), melynek a tulajdonosa „Tibike", Kiss Szilárd unokaöccse-strómanja, Sándor Tibor volt. Ez ugyebár az a cég, amelyiken keresztül Kiss Szilárd az orgoványi takarék pénzét lenyúlta. Úgy tudjuk egyébként, hogy Kiss élettársán, Lénán keresztül ismerte a Magnit milliárdos tulajdonosát, Szergej Galickijt is. 

Fogalmam sincs, ki ajánlotta Szilárdot!

– válaszolta Mészáros arra a kérdésünkre, hogy honnan ismeri Kiss Szilárdot. Lénáról is kérdeztük, róla a felcsúti milliárdos azt mondta, tudja, hogy kicsoda, de sohasem találkozott vele személyesen. 

Cikksorozatunkban megírtuk, hogy Kis Szilárdot miért tartóztatták le (I. rész), hogyan üzletelt a volt agrárattasé a Quaestor-vezér Tarsoly Csabával és Felcsút polgármesterével, Mészáros Lőrinccel (II. rész), milyen kapcsolatok fűzték Kisst az orosz alvilághoz és a vízumbizniszhez (III. rész), hogyan jutott be a magyar államigazgatásba a gyanú szerint orosz titkosszolgálati kötődésekkel (IV. rész), végül pedig azt, hogyan hálózta be agrárminisztériumi kollégáit szívességekkel, vacsorákkal, drága hotelekkel. (V. rész). 

(A cikkhez az illusztrációt készítette: szarvas. Az adatgyűjtésben közreműködött: Hava Nikita.)