Matolcsy: Magyarország interkontinentális fordítókorong
Matolcsy György rájött, hogyan mentheti meg az országot a recessziótól: megszületett a Magyar Növekedési Terv, melynek köszönhetően fél-egy százalékos növekedést érünk el jövőre, és visszaszerezzük a hazánkat finanszírozó befektetők, valamint a nemzetközi szervezetek elveszített bizalmát.
Péntek délután a kormany.hu honlapon nyilvánosságra hozták a Magyar Növekedési Tervet. A tervezetből úgy tűnik, a nemzetgazdasági tárca és az azt irányító Matolcsy György belátta, milyen nagy szükség van arra, hogy a kormány is megtolja egy kicsit a nemzetgazdaság szekerét. Az irány azonban a 177 oldalas alapvetésben nem mindig követhető.
Az olvasó először azzal szembesülhet, hogy Magyarországot a közeljövőben megpróbálja nyugatabbra helyezni a kormány, földrajzi értelemben: „annak érdekében, hogy hazánk az észak-nyugat-európai centrum közelében erős regionális központtá fejlődjön, kulcsfontosságú, hogy a centrumtól való térbeli és időbeli távolságunk csökkenjen”.
Mielőtt elgondolkodnánk, hogy Ausztriába vagy Németországba helyezné át Magyarországot a kormány, a munkaanyag egy másik passzusa az alábbiról értesít: Magyarország az ázsiai növekedési zóna – az „új gazdasági selyemút” – keleti kapuja lehet. Eszerint a munkaanyag valahová a Csendes-óceánba vagy külső Mongóliába teszi át az országot.
Kelet-Európai Banán
Tüzetesebb tanulmányozás után rá kell jönnünk, hogy földrajzi logika alapján nincs közös nevező. Hiszen a konzultációs anyag azt írja, hogy Magyarország lesz egyúttal Bajorország, Baden-Württemberg, Lombardia növekedési övezetének keleti kapuja, továbbá az észak-déli irányú „új borostyánút” egyik állomása is. Emellett Magyarország a Bécs-Pozsony-Budapest tengely része is.
Itt formálódik ki „az a gazdasági és térszerkezeti fordítókorong, amely Európa jövőbeli megújítási övezeteit az elkövetkező évtizedekben” közvetíteni és átalakítani képes – fogalmaz talányosan az anyag egyik kulcsmondatnak szánt tézise.
Ezt a forgó, transzformáló helyet a tervezet végül "Kelet-Európai Banánként" nevesíti, melynek mi vagyunk a közepe. Mint a dokumentum írja: „A hagyományosan fejlett nyugat-európai magterülethez kapcsolódva kialakult egy – a szakirodalomban alakjánál fogva Kelet-Európai Banánnak is nevezett – kelet-közép-európai centrum térség is, amelynek központi részét képezi a Prága-Bécs-Pozsony-Budapest négyszög.”
Miért kell a terv?
A növekedési tervre azért van szükség, hogy a kormány beindítsa a gazdaság motorjait és biztosítsa a költségvetés egyensúlyát. Mint a dokumentum írja, Magyarország 2011 végére lezárta a 2010-ben elindított megújulás korszakát, melynek eredményeképpen sikerült csökkenteni az államadósságunkat (nem sikerült - a szerk.), és 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiányunkat.
| Ezen múlik minden |
| Miután már az összes piaci elemző kijelentette, hogy a 2012-re tervezett másfél százalékos növekedés hiú ábránd, és stagnálás vagy inkább a GDP csökkenése várható, múlt hét pénteken Matolcsy György kijelentette, a külső körülmények változása miatt a kormány már csak fél és egy százalék közötti növekedéssel számol jövőre. De ennek eléréséhez is sürgős intézkedésekre, egy új növekedési terv kidolgozására van szükség. A miniszter a héten olyannyira el volt foglalva a növekedési terv előkészítésével, hogy még a költségvetéshez benyújtott módosítókról szóló szavazás elé bejelentett miniszteri zárszavát is kihagyta."Kulcskérdés, hogy Matolcsy György sikerrel járjon" a nemzeti növekedési terv elkészítésében – mondta péntek reggel a Kossuth Rádióban Orbán Viktor, aki a tétet kellően magasra is srófolta, amikor arra célzott, hogy „ezen múlik, recesszióba esik-e a gazdaság”. |
Nincs növekedési tervszám
A növekedési tervben különös módon nem található konkrét szám arról, hogy a kormány mekkora növekedésre számít a következő években, így azt sem tudhatjuk meg, mennyivel szállítja le a jövő évi költségvetési tervezetben 1,5 százalékra várt 2012-es gazdasági növekedést. Mindössze annyit ír, hogy az eredeti növekedési terv felülvizsgálatra szorulhat, illetve, hogy az Európai Bizottság előrejelzése szerint Magyarország 0,5 százalékos növekedést produkálhat.
A tervezet konkrét tervek helyett az aktív állami szerepvállalásra épülő gazdaságpolitika sikeressége mellett érvel (Japánt, Dél-Koreát, Szingapúrt, Nagy-Britanniát és a balti államokat hozva példaként).
Csapásirányok
A Magyar Növekedési Terv bőséges állapotfelméréssel indul, majd leírja a gazdasági ágazatokat, és elmélyed a magyar ipar elmúlt 100 évének legfontosabb fejlesztéseiben. Azután áttekinti az elmúlt évek iparági tendenciáit, körbejárja a húzó (és támogatandó) vállalatokat, illetve azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyekkel Magyarországnak a világ élvonalába kellene törnie.
A tervezet kitér a magyar vállalatok lehetséges piacaira is, és négy fő irányt fogalmaz meg: az „erőteljes keleti nyitást”, az „erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre”, a „Kárpát-medencei Gazdasági Együttműködést”, illetve a „Visegrádi és Nyugat-Balkáni együttműködést”.
Ráfekszünk az exportra
A munkaanyag szerint többletforrások nélkül (vagyis költségvetési élénkítés nélkül) növekedés két forrásból származhat: az Új Széchenyi Terv forrásainak hatékonyabb felhasználásából (ez volt az Új Széchenyi Terv eredeti elve is, és a program ellenére eddig nem igazán sikerült előrehaladást elérni ezen a területen), valamint a nettó export maximalizálásából. Utóbbi a magyar gazdaság utolsó és egyetlen valamennyire működő motorja jelenleg, és komoly a veszélye a lefulladásának, ugyanis fő exportpiacunk, Németország növekedési kilátásai csökkennek.
A növekedési terv az export növelését tűzi ki célul, amit importkiváltó gazdaságpolitikával akar elérni. Mindenekelőtt a termelésben akarja csökkenteni az export importhányadát, illetve a lakosság fogyasztását inkább hazai kínálattal akarja kielégíteni.
Iparosítás, termelés
A dokumentum megállapítja, hogy a pénzügyi-gazdasági világválság következtében az egyes gazdasági szektorok jelentősége átrendeződött, és a termelő szektorok újra a gazdaság motorjaivá léptek elő, a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek szerepe pedig csökken. Ennek nagyjából az ellenkezőjét állapítja meg az anyag egy másik pontja, mely szerint „a szolgáltatóközpontok további bővülése prognosztizálható”, elsősorban a pénzügy, a HR és az informatika területén.
A növekedés motorjai című fejezetben Matolcsy tíz iparágat (vegyipar, kereskedelem, informatika, gyógyszeripar, élelmiszeripar, távközlés, energetika, építőipar, elektronika, járműipar, turizmus, logisztika) említ. De a vizsgálat ezen a ponton nem lép túl egyes iparágak Top 20 cégének felsorolásán, az együttes árbevétel, területi eloszlás, a válság éveiben mutatott gazdasági teljesítmény, valamint a foglalkoztatási adatok rövid bemutatásán, majd az egyes iparágak nemzetgazdasági súlyuk és területi koncentrációjuk szerinti összevetésén.
A Matolcsy-féle vitaanyag a vállalkozások középrétegét jelentő kkv-knál a sikerességet alábbi módon definiálja: „Magyarországon sikeresnek mondható egy vállalkozás, ha magas hozzáadott értéket képvisel, vagy innovatív gyártó, termelő tevékenységet végez.” Egy kicsivel lejjebb viszont a fentieknek ellentmondva az építőipart és a textilipart nevezi meg nagy potenciállal rendelkező kkv-ágazatként.
Nem csak a helyzetleírások elnagyoltak, a konklúziók is. Az anyag készítői például hosszú oldalak után a nagyvállalati szektor kapcsán azt a következtetést vonták le, hogy a Top 200 vállalatok mezőnye erősen Budapestre és Pest megyére, illetve a közép-magyarországi régióra koncentrálódik.
Külpiacaink
A Magyar Növekedési Terv az exportot 75 százalékkal, ezen belül a hazai kkv-k exportját több mint harminc százalékkal növelné 2015-ig, 50 ezer új munkahelyet teremtve. (Az exportstratégiát a Külgazdasági Stratégia fogalmazná meg az MNT-n belül.)
A munkaanyag szerint a hazai vállalatok számára Kínában a legígéretesebb területek az orvosi műszeripar, az agrárium, a rajzfilmdesign és a divatipar lehetnek. Oroszország esetében az ágazati kooperációkon felül „a magas hozzáadott értékkel rendelkező ágazatokban is ösztönözzük a kapcsolatok fejlesztését”. Indiát a kormány a gépipari és gyógyszeripari vállalkozásoknak ajánlja, a Koreai Köztársasággal való együttműködés pedig a gépipar, a járműipar és zöld iparágak szereplőinek lehet hasznos. De nem hagyható figyelmen kívül Latin-Amerika, Brazília, Afrika sem. Régiónkban pedig a gépipar, elektronika, optikai és számítástechnikai berendezések, vegyipari, gyógyszeripari és acélipari termékek terén lát kitörési irányt a kormány.
Ipari városaink
A munkaanyag szerint Budapest, Győr, Székesfehérvár és Szombathely Magyarország legnagyobb gazdasági centrumai. De a növekedésben szerepet játszik egy új típusú együttműködési forma is, amely egy vállalat egy település és az állam háromoldalú megállapodásán nyugszik. Ennek példája a győri Audi-beruházás. A növekedési terv azonban az összes nagy beruházásról, mint a komáromi Nokia-gyárról, a szentgotthárdi Opel-gyárról is említést tesz.
A lehetőségek között a dokumentum megemlíti az Ipari Örökségvédelmi Programot, amely az ózdi vasgyár funkcióváltását célozza, mintegy „Kulturális Galaxisként”. A tervek szerint az egykori gyárban ózdi jazzparádét rendeznek, az okostelefonokra pedig „kulturális GPS-t” fejlesztenek ki.
A kormány gondolt a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására is, ezért azokat a helyeket Szabad Vállalkozói Zónákká alakítanák. Hogy ez pontosan mit jelent, arról csak annyit árul el az anyag, hogy a betelepült különböző feltételek teljesítése mellett kedvezményeket vehetnek igénybe.
Terveink
A növekedési tervben esik szó a Wekerle-tervről, amelyről Matolcsy még májusban azt mondta, hogy ez a terv lesz a csúcs, és amelyet a kormány a jövő év elején fogadhat el. A Wekerle-terv a kis- és középvállalkozások Kárpát-medencei fejlesztését támogatja, de hogy hogyan, az nem derül ki abból a tíz oldalból, amit ennek a tervnek a bemutatására szántak.
A magyar növekedés másik fontos alappillére a Mikó Imre-terv lehet, amely az erdélyi magyarok gazdaságfejlesztési terve, amit egyébként Tőkés László dolgozott ki, és a múlt héten Brüsszelnek is bemutatott.
