Az Index hajója is beért a cigándi célba, és meglepetésre a harmadik helyen végeztünk a Pet Kupában. Az utoló nap végére elkészült a kormánylapát is.

2014. augusztus 22. Tuzsér, péntek délelőtt tíz óra. A Tisza parti kempinget megszállta két tucat nő, pár perce érkeztek. Megkérdezték, nincs-e véletlenül egy hangfalunk. Véletlenül volt. Odaadtuk nekik, mondtuk, hogy csak egy órára, mert utána mennünk kell, ennek is nagyon örültek. Még szinte oda sem adtuk sound systemre keresztelt berendezést, már megszólalt az első szám:

Kis Grofó: Lej mamo Lej

Aztán természetesen jött a No roxa áj, majd szépen sorban lementek a Házibuli Attilával című népművelő műsor legjobb darabjai. Akik pedig gigantikusak partiztak, azok a Kisvárdai Beteggondozó ápolónői voltak. A kiváló hangulatról a mulatós diszkó mellett az a nagyjából hat hektoliter pálinka gondoskodott, amivel a csapat átlépett a kemping kapuján. A pálinka, amit nem azért hoztak, hogy aztán hazavigyenek.

Testen kívül lebegni

Utoljára nyolc éve voltam vízitúrán, el is felejtettem milyen. A pálinkák heves sodrásában gyorsan kopó emlékeimből leginkább az evezés élménye ugrott be, meg hogy mennyire király volt hulla fáradtan és fél kábultan meztelenül a barátaimmal csorogni egy kenuban. Miközben nem elevenedett fel bennem az evezések legfontosabb (igen, még a lapátnál és a csónaknál is fontosabb) kelléke:

De idén egy nap után eszembe jutott, hogy nagyjából az utolsó Tisza-túrás ébredésem is úgy történt, hogy két ötvenes férfi benyújtott a sátorba egy kis házi paprikapálinkát, amitől leszakadt a fejem, majd egész nap asztrálprojektáltam a folyó fölött.

Mi a teendő, ha letépi a lábunkat egy akna?

A világon mindenhol szeretik a pálinkát, a pálinkát ivó embert pedig a neki kijáró tisztelet övezi. Hiszen aki bírja a pálinkát, az azt is bírja, ha letépi a lábát egy akna. De akár azt is mondhatnánk, hogy ha valakinek letépi a lábát egy akna, igyon egy kis pálinkát, és mindjárt nem látja majd olyan borúsan a világot. Ha egy jelzőt mondhatnék a pálinkára, akkor azt mondanám, hogy pálinka, ha pedig egy országot mondhatnék, amelynek sorsa elválaszthatatlanul összeforrt a pálinkával, akkor pálinkás lehelettel büfögném:

Persze, ez a felismerést akár Tisza-túra nélkül is meg lehet tenni, ugyanis a magyarok már Brüsszelnek is megüzenték: tiszteletet a pálinkának! És az sincs kizárva, hogyha valamelyik liberális uniós kotnyeleskedő szerv kötözködik a magyar pálinkatörvénnyel, akkor kilépünk az EU-ból, mert a magyar pálinkával senki sem szarakodhat. Még Putyin sem.

Pálinka 4 prez

Ugyanakkor a Tisza túra az az alkalom, ahol legélesebben megmutatkozik a Nemzet, és a Nemzetet Összetartó Erő, a Pálinka. A PET Kupa során (erről minden részletet kimerítően írtunk ebben a blogban) Vásárosnaménytól Cigándig csordogáltunk a Tiszán, és ahol megálltunk, ott bizony előkerült a pálinka is.

Na és melyik a pálinka legfontosabb tulajdonsága? Az, hogy

itatja magát.

Egyik vendéglátónk, Géza bá (ez egy kitalált név a NAV miatt :( ) jonatán almából készült pálinkát hozott nekünk. A pult mögötti pecuból, szigorúan kóstoltatás céljából, nem azért, hogy fizessünk érte, csak hogy ízleljük meg a kertjében termett nedűt. Mert így ismerkedik, így barátkozik, így fogadja a vendéget, így ünnepel és így szomorkodik a magyar. Géza bá pálinkája nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek aki szereti, és hát miért ne szeretné mindenki.

Később Révleányvár polgármester asszonya hozott megérkezésünk alkalmából pár flakonnal. Szerintem annak, hogy vendégül láthatnak minket a Gátőrházban egy kis lecsóval és pálinkával, még annál is jobban örült, mint amikor megnyerte a választást. Na de a pálinkakóstoltatás nem áll meg ott, amikor kitöltik a vendégnek. A lényeg, hogy ízlik-e vagy sem, ez pedig nem vicc. És még csak nem is olyan, mint hogy finom lett-e anyuka húslevese vagy sem, a pálinkában ugyanis sokkal több munka és tapasztalat van, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen a végeredmény. Azt is mondhatnánk, hogy egy emberről a saját főzésű pálinkája mondja el a

Vagy legalábbis nagyon árulkodó. Révleányváron este a vízi mentők átvittek egyik partról a másikra, beszálláskor mellettünk horgászok ültek. Első kérdés:

Sziasztok, kértek egy kis pálinkát?

Gondolom még csak sejtetnem sem kell a választ. A pecások belekortyoltak, de abban nem volt köszönet. A kínált pálinka ugyanis borzalmas volt, egy hét alatt egy deci sem fogyott a két literből. Megkóstoltam, tényleg botrányosan aceton íze volt, de sebaj, néha ilyen is kell.

A tízmillió pálinkakedvelő országában néha becsúszik egy hiba a cefrefőzésbe, a legjobb családban is előfordul, vagy ahogy a régi székely közmondás tartja:

Szombaton érkeztünk meg Cigándra, egy tájházba. Az épület rendkívül kellemes fekvésű, a legforróbb napokon is hűvös, pont annyira felszerelt, amennyire egy falusi tájháztól várja az ember. Igaz, kicsit hiányzott például az ágyról a párna, és szappannal sem találkoztam, de menten elöntött a megnyugvás, amikor belekukkantottam a hűtőbe, és mit látok? A házban, ahol tényleg semmi sincs, ott figyel a fagyasztóban a ház itala:

Orbán Viktor > Pálinka

Ezen a ponton telt be nálam a megértés pohara, és vált egyértelművé, hogy miért kell azt üzenni Brüsszelnek, hogy több tiszteletet a pálinkának. A pálinka ugyanis még Egerszegi Krisztinánál és Puskás Öcsinél is magyarabb, nem is értem, miért nem Pálinkára keresztelték a felcsúti stadiont, és miért nem vonultatták vissza rögtön a pálinka pálinka számú mezét.

Van egy csomó hungarikum, amikre büszkék lehetünk. Ott van például az erős pista, a kétharmad vagy éppen a Balaton, azonban egyik sem olyan karakteres, nemzeti, és mindenki által kedvelt, mint a pálinka. Persze, van amit még jobban szeretnek a magyarok, de abban nincs semmi magyar vagy nemzeti.

Úgyhogy javasolnám a négy nagy pálinkával foglalkozó országos szervezetnek (Szeszipari Szövetség, Pálinka Céh, Pálinkafőzők Országos Érdekképviselete, Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület), hogy hívják össze a Nemzeti Pálinka Kerekasztalt, és egyeztessenek a pálinka további népszerűsítéséről.

Nekünk, pálinkarajongóknak pedig nincs más dolgunk, mint serényen pálinkázni. Főleg azért, mert a pálinka nem narancs vagy szegfű, Gyurcsány Ferenc valószínűleg ugyanannyira szereti a jó törkölyt, mint Orbán Viktor. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2008-as pálinkatörvényt 359 képviselő megszavazta, és csupán egy idegenszívű voksolt nemmel. Az emberek pedig hálásak a politikának, az egészségügyi mellékhatásokra fittyet hányva megállás nélkül nyakalják a pálinkát, és és összejárnak szeretni egymást. Ez pedig nagyon fontos ezekben a megosztó időkben.

A pénteki volt a PET Kupa leglájtosabb szakasza, nyolc kilométert kellet megtenni, amit fél evezővel, rákjárásban is teljesíteni tudott a harcedzett gárda. Ráadásul az időjárás is a kezünkre játszott, egész nap egy felhővel sem találkoztunk, ami az előző napok embert próbálóan zord körülményei után olyan felüdülést hozott, akár egy árnyékos fa a tűző napsütésben.

Bármennyire is meseszerűnek tűnik, igaz: a csapat egy 186 méter hosszú kertben ébredt Zsurkon, ráadásul a tárcsán sülő kolbász illatára. Úgy tűnt, ezt a napot már semmi sem ronthatja el, azonban a Petanic fedélzetére szállva már érződött az évezred egyik tomboló viharának előszele.

Eleinte csak lágyan lengedezett, de a legénység délben már látta: nincs hova hátrálni, csak ők és a Cunami, ezt a meccset pedig a végsőkig kell játszani. A PET Kupa indulói elővigyázatosságból kikötöttek, amikor már feketébe borult az égbolt, a gyerekeket és az öregeket biztonságba helyezték, és várták, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Az idő szigorú karja viszont a lányok és fiúk vállain pihent, így egy idő után tovább kellett evezni, hát eveztek is. Az élet törvényszerűsége nyomán a következő három és fél órában szakadt az eső, de a versenyzők nem álltak meg, heroikus küzdelmet folytattak a tuzséri kikötésig.

A pethajózás hirtelen alaszkai rákhalászatba csapott át, vízszintesen eső esővel, erős oldal, aztán szembeszéllel. A nagyobb hajók a legnagyobb széllöketeknél egy helyben álltak, vagyis annyit tolt rajtuk a folyam oda-, mint amennyit a szél vissza. ... A levegő lehűlt, és hiába bugyolálták testüket esőkabátba, neoprénbe, szemeteszsákba, a petkalózok egytől egyig kemény tömbökké fagytak

- mesélte Tóth Zsolt Marcell természetfilmes, a Petkány kapitánya, és a kupa egyik szervezője Facebook oldalukon.

A Petanic legénysége egy zsák műanyag szemetet szedett össze a Tiszából, de a Tisz(t)apet például a zord időjárás ellenére is hetet. Persze a vásárosnaményi vízügyesek hajóján utazóknak nagy előny, hogy úgy ismerik a Tiszát, na meg a part menti fákra felülő szemétszigeteket, mint a tenyerüket.

Tuzsérban ismét pompás töltött káposztát kaptak vacsorára az evezősök, immár harmadszor egymás után. Hiába, Szatmárban ez a leghíresebb eledel.

(Ha szeretnéd, hogy a Tiszából helyetted is kifogjon a Petanic, a Petkány, a Petőfi, a Petológia, a Csakpet és a Tisz(t)apet legénysége néhány tucat üres palackot, dobd meg a szervezőket néhány üveg kóla árával itt.)

A Petanic túl van a legnehezebb napon, eljutottunk Zsurkig, pedig majdnem felgyújtottuk a hajót.

A Petanic legénységéért aggódoknak itt egy gyors bejelentkezés addig, amíg az internettel gyengén ellátott országrészből Budapestre menekülő videósunk elkészíti az összefoglalót:

• szerencsére szerdán elkerült minket a vihar, éppen csak pár esőcseppet kaptunk a nyakunkba

• bár találkoztunk a vizen csempészcigire vadászó vámosokkal, nem állították meg a PET Kupa versenyzőit

• kiváló napunk volt, kiderült, hogy a Petanic akár 10 embert is tud szállítani. Ráadásul bármilyen idióta ötletnek is tűnt egy fából készült hajón tüzet gyújtani, Balázs hajthatatlan volt, és egy kevés homok és egy wok segítségével tábortüzet rakott rajta, hogy a tiszaadonyi polgármester felajánlásából kapott kecskesajtot meggrillezzük: frenetikus ízek, utánozhatatlan hangulat, irigykedő tekintetek.
• vendég evezőseink, Feri és Móni 6 zsák szemetet szedtek össze kajakkal, ami nagyjából 300 műanyag palacknak felel meg

• este befutottunk Zsurkra, ahol a fél falu kijött elénk a partra, mi pedig előadtuk a Quimby tavalyi versenyre írt indulójának gyerekbarátabb verzióját:

A PET-kupa második napja a halálról szólt. A Petanic fedélzetén utazó Zámbori Soma színész palackgyűtés közben egy leszakadt emberi lábat fogott ki a vízből. Úgy megijedt, hogy a bakanccsal együtt rögtön vissza is dobta. A vízimentők egy óráig keresték, de már nem találták meg. Az eset eléggé megviselte az amúgy is hullafáradt csapatot, akik a hajóépítes óta nem tudták kipihenni magukat.

Nagy türelmetlenség nem volt Gergelyugornyán, ugyanis a PET-Kupa nem a sebességről szól. Az indexes brigád felfogása szerint legalábbis biztosan nem, de a szervezők sem ezt tartják a hajóverseny lényegének. A műanyagpalackokkal erősen szennyezett folyón tavaly tartották meg az első versenyt, amely valójában környezettudatosságra nevelő performance és tényleges szemétszedés keveréke egy kiadós tiszai vízitúrával.

A tavalyi, első kupán még csak három hajó indult, a mozgalom azonban láthatóan terebélyesedett: idén már hat társaság állt neki olyan vízi közlekedésre alkalmas eszközt barkácsolni, amely eleget téve a szabályoknak, alkalmas arra, hogy 100 folyamkilométert megtegyen.

A várakozás alatt a vízen lebegett a Csak a PET nevű egyszemélyes csodakajak, amely kizárólag egyetlen fajta ásványvizes palack felhasználásával készült. Az egymásba illesztett flakonokat felszeletelt flakonok műanyagcsíkjaival kötötték össze, így átlátszó és nagyon könnyű csónak született. Ezt a kajakot díjazták a szervezők a legjobb dizájnnak járó 10 műanyagkupakos elismeréssel.

Lassan készült, de a PET Kupa legstabilabb és legrobosztusabb hajója lett a Petanic. Pista és Balázs szinte egész éjszaka szerelte az Index végül 6(!) méter hosszú és 2 méter széles hajóját, amit 18(!!!) ember cipelt le a partra. De megérte, a vízi rendészet megadta rá az engedélyt - ahogy a többi öt hajóra is -, úgyhogy dél körül elstartolt az idei verseny. Csapatunk hat óra alatt tudta le az első napi távot, most érkeztek meg Gergelyiugornyából Tiszaadonyba. Amint kialudták magukat, jelentkeznek.

Homemade  technikával, de elkészültek a Tisza-mentő PET Kupa hajói. A Petanic is kezd formát ölteni, az utolsó simításokkal azonban kicsit belecsúsztunk az éjszakába.

Az Index hajója áll a leggyengébben, de mentségünkre szolgáljon, hogy a miénk a legnagyobb méretű is: ekkora monstrumot még nem látott a Tisza, mint a Petanic lesz. Csapataink harcban állnak, és ha minden jól megy, talán éjfélkor tesztelhetjük a vízen is a hajót. Reméljük, hogy minden sima lesz, és beválik a terv, mivel reggel 10-kor indul a verseny, és elég ciki lenne lemaradni a startról.

A PET Kupa gergelyiugornyai táborában szálkás testekből és feszes pet-palackokból készül a hajónk. Kevesebb, mint 24 óra múlva már stabilitási teszten kell bizonyítani, hogy az Index-hajó alkalmas a vízreszállásra.

Ha ezen is átjut mind a hat csapat, akkor indulhat a verseny. A PET Kupát az a csapat nyerheti meg, amelyik hat nap alatt épségben beér a 100 kilométerrel arrébb lévő Cigándra, és a legtöbb áradással érkező műanyag szemetet gyűjti össze a Tiszából.

(Ha szeretnéd, hogy a Tiszából helyetted is kifogjon a Petanic, a Petkány, a Petőfi, a Petológia, a Csakpet és a Tisz(t)apet legénysége néhány tucat üres palackot, dobd meg a szervezőket néhány üveg kóla árával itt.)  

Amíg Huszti István fotós és Horváth Balázs videós kollégánk elkészíti az Index Petanic nevű hajóját, megmutatjuk, hogyan is néznek ki ezek a műanyag palackokból készült hajók. Itt a tavalyi PET Kupa versenyről készült Valamit visz a víz című sorozat 3. előzetese. (Az első kettőért kattintson ide meg ide.)

A tavalyi PET Kupáról Molnár Dávid Attila és Tóth Zsolt Marcell természetfilmes háromrészes sorozatot forgatott a köztévének. A filmet az idén adja le az m1, de mi megszereztünk belőle három exkluzív előzetest. Az elsőt már elsütöttük, most jöjjön a második, amiből kiderül, hogy nincs annyi szemeteszsák, amibe beleférne az áradással érkező műanyag szemét.

A Pet Kupa indulói a nulladik napon a közeli Jándi-szigetre mentek tutajos szemétszedő expedícióra. A versenyzőknek sajnos csak háromnegyed órát kellett gyűjteniük, hogy megteljen negyven zsák a szigetre vetett üveg és műanyéghulladékból.  

A szigetről a Pet Kupa hajóépítő helyszínére, a Garabonciás kempingbe cipelték a zsákokat, ahol a következő két napon az összegyűjtött petpalackokat is beépítik a hajótestekbe.

A Petanic csapata megérkezett a gergelyugornyai, hajdan szebb napokat látott garabonciás üdülőközpontba ahol majd megépítik a hajókat.

A környező településekről a szelektív hulladékgyűjtő autó ideszállította a petpalackokat amikből majd a hajók épűlnek.

A  Petanic legénysége, Huszti István fotós és Horváth Balázs videós kollégánk a többi versenyzővel együtt reggel elindult Gergelyiugornyára, ahol előbb műanyagpalackokat fognak gyűjteni a Tiszából, majd elkezdik építeni a hajójukat. Amíg ők fúrnak-faragnak, gyorsan megmutatjuk, hogy kikkel kell megküzdeniük a II. PET Kupáért. (A Petanic és a Petkány terveiről már itt írtunk.)

Petőfi

A természetfilmes Molnár Attila Dávid tanulva tavalyi hibáikból tovább fejlesztette a Tengeri malacot, de az alapok maradtak. Szóval hajóját ismét az Oxford-Cambridge kielboatok és a polinéz oldaltámasztós hajók keverékéből készül összerakni. Lesz rajta rendes fedélzet, hogy három gyerekük tudjon mozogni, amíg a napi 10-15 kilométeres távot megteszik, na meg vitorla is. Az evezőket ő és etológus felesége, Kubinyi Enikő fogja kezelni. Tavaly ők voltak a leggyorsabbak, nemsokára kiderül, hogy az idei fejlesztésekkel mire jutnak.

Rajtuk kívül még öt hajó indul el a Tisza-túrára, de csak az a csapat nyerheti meg a versenyt, amelyik maga épített tákolmányával hat nap alatt épségben beér a 100 kilométerrel arrébb lévő Cigándra, és a legtöbb áradással érkező műanyag szemetet gyűjti össze a Tiszából.

A PET Kupát tavaly indította el Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell természetfilmes, miután egy Tokaj menti forgatásukon egyszer csak azt vették észre, hogy az árral együtt több ezer mocskos, horpadt, penészes címkéjű PET-palack érkezik a Tiszára, és úgy érezték, hogy ezt nem hagyhatják annyiban.

A túrán négy elképesztő kinézetű, műanyag palackokból készült hajó indult. Volt köztük nagyszínpadra hasonlító tutaj grillezővel és napernyővel, kétfedélzetes kielboat sátorral, kenyeresládákból készült és szemetes kukával díszített party hajó, és krumplis zsákokon úszó katamarán is.