Csak a fideszesek konzultálnak a kormánnyal, a többséget zavarja az egész

Az „Állítsuk meg Brüsszelt” című legújabb nemzeti konzultációtidáig 900 ezren május 11-ig 1 millió 276 ezren küldték vissza. Reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgáltuk, mit gondolnak az emberek a nemzeti konzultációról, és kik válaszolnak rá. Az eredmény feltehetően a propagandistákat sem lepi meg nagyon: a többséget zavarják a kipostázott kérdőívek, és majdnem csak fideszesek küldik azokat vissza.

A minden korábbinál lebutítottabb, átlátszó álkérdésekkel operáló kormánypropaganda műfaját Orbán legutóbb már más országoknak is ajánlotta, szerinte így érdemes kialakítani a kormány Brüsszelben képviselendő álláspontját. Mindezt annak az – irányultságát, előre megfogalmazott célját már a címében is tükröző – „Állítsuk meg Brüsszelt!” megnevezésű konzultációs ív kapcsán mondta a magyar miniszterelnök, mely a műfaj eddigi darabjaihoz képest is merészen szárnyal, a valósághoz csak cérnavékony szálakkal kapcsolódik, ám nagyságrendileg egymilliárd forintba kerül. A nemzeti konzultáció „kérdései” a magyar kormányra zúduló brüsszeli össztűzhöz is komoly muníciót jelentettek. „Lehet más és más a véleményünk, de amit ezzel a kérdőívvel csináltak, az egyszerűen hangulatkeltés Európa ellen” – mondta az egészről az Európai Néppártot, vagyis a Fidesz saját jobboldali pártcsaládját vezető Manfred Weber.

Emlékeztetőül: a konzultáció azzal a határozott állítással indul, hogy „Brüsszel veszélyes lépésre készül”, majd jönnek a kormány által Brüsszelnek tulajdonított veszélyek a rezsicsökkentés eltörléséről a nemzetközi szervezetek által támogatott embercsempészeken át a Brüsszel által diktált adókig.

A nemzeti konzultációkat korábban sem lehetett valódi megkérdezésnek tekinteni: rejtett előfeltevések, bujtatott kérdések, hamis dilemmák, érdemi ellenőrzés nélkül a többszörös kitöltés lehetősége – elsőéves kutatásmódszertan-kurzusok építhetők fel arra, hogy így ne kérdezzen senkitől semmit az, akit valójában érdekel egy kicsit is a másik véleménye. Itt persze ez soha nem is volt valódi cél. A nemzeti konzultáció egyszerűbb kiadású „politikai termék”, abból a fajtából, aminek óriási a költsége, kérdéses az értelme, ellenben meglehetősen szűk a célcsoportja.

Az utóbbit vizsgáltuk most a Závecz Researchcsel közös közvélemény-kutatásunkban: szerettük volna látni, hogy valójában kik töltik ki a nemzeti konzultációs kérdőíveket. Íme, akik saját bevallásuk szerint már vissza is küldték az „Állítsuk meg Brüsszelt” konzultációs íveket:

Mint látható, a kérdőívet már visszaküldök bő kétharmada Fidesz-szavazó. A nemzeti konzultációban részt vevők között tehát két és félszeres túlsúlyban vannak a fideszesek a valós arányukhoz képest. Ha csak a valamilyen pártot választókat nézzük, már 81 százalék az arányuk, vagyis a választani képes visszaküldök négyötöde fideszes.

Mellettük még a jobbikosok körében akadnak válaszolók, de közülük már csak minden tizedik adta postára a kérdőívet. Mérésünk szerint az MSZP-sek és a DK-sok egyáltalán nem vettek részt a mostani konzultációban, és az LMP-sek, momentumosok körében is elenyésző (4-5 százalék) a visszaküldők aránya.

A Brüsszelnek megálljt parancsoló  kérdőíveket március végén kezdték  postázni. Az azóta eltelt egy hónapban (a mi felmérésünk május 2. és 5. között zajlott) önbevallása szerint 8 százalék küldte vissza a válaszokat – ez úgy 600-700 ezer választópolgárt jelent, ami nagyságrendileg megfelel a kormány saját közlésének.

A választók további 18 százaléka tervezi, hogy bár idáig nem tette meg, de a hátralévő hetekben (erre május 20-ig van lehetőségük) visszaküldi majd a kérdőívet. Ezt mondja a fideszesek 52 százaléka (miközben idáig csak a Fidesz-szavazók ötöde postázta az íveket), a Jobbik támogatóinak 15, az MSZP-sek 9 és a bizonytalanok 2 százaléka. Meglepő lenne, ha május eleje és május 20. között tényleg ennyien – 1,4 millióan – hajráznának; ez a korábbi példák alapján is valószínűtlen, hiszen mindig nagyobb szokott lenni a magukat aktívnak jelzők aránya a ténylegesnél. Most leginkább a Fidesz-szavazóknál lehet ilyen megfelelési vágy, ők érezhetik úgy, hogy a nemzeti konzultáció pártjuknak és kormányuknak fontos, feléjük az elvárás, hogy igazolják a kormány politikáját. Vagyis az ígéretek jó része feltehetően csak ígéret marad.

A korábbi nemzeti konzultációk sem váltottak ki nagyobb érdeklődést. A választók kétharmada úgy emlékszik, hogy egyiken sem vett részt. Az emberek 15 százaléka elmondása szerint több esetben is aktív volt, míg 16 százalék mondta azt, hogy egyszer már visszaküldte valamelyik konzultációs kérdőívet az eddigi négy közül. Ez mindig a Fidesz táborát mozgatta meg igazán: 30 százalékuk többen, 24 százalékuk egyiken volt aktív. A korábbi részvétel és a mostani visszaküldés között szoros összefüggés van, de azért az figyelemre méltó, hogy azok háromtizede, akik megelőzően több nemzeti konzultáció aktív szereplői voltak, most passzívak.

Mennyire szeretik az emberek, ha konzultálnak velük?

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a választópolgárok helyesnek tartják, vagy inkább zavarja őket, hogy a kormány nemzeti konzultációs kérdőíveket küldözget nekik. A válaszok szerint a többségnek, 56 százaléknak nem rokonszenves politizálási forma a nemzeti konzultáció.

Nem meglepő módon ebben a kérdésben is alapvetően a pártpreferencia határozza meg a véleményeket. A kormánypárti szavazók 83 százaléka egyetért a nemzeti konzultációval mint politikai eszközzel, a többi párt hívei és a bizonytalanok viszont sokkal inkább zavarónak érzik azt.

És hogy mi is lehet a kormány valódi szándéka az egésszel? A nekünk válaszolók nem egész harmada hisz abban, hogy a kormány valóban kíváncsi az emberek véleményére. Minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy ezt elhiszi: a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezők 29, a szakmunkás végzettségűek 22, a diplomások 14 százaléka hisz a nemzeti konzultáció őszinteségében.

Hogy akkor mi lehet még? 49 százalék szerint a kormány a konzultációs kérdőívekkel csak manipulálni akar. Azok is sokan vannak (36 százalék), akik úgy gondolják, hogy mindezzel a kormánynak valójában külpolitikai szándékai vannak, és még többen (43 százalék) gondolják úgy, hogy a konzultációs ívek segítségével a kormánypártok valójában választói adatbázist építenek.

Nem reprezentatív kutatás egymilliárdért

A nemzeti konzultáció akkor sem lenne alkalmas a magyar választók véleményének a felmérésére, ha nem ilyen végtelenül manipulatív, álkérdésekkel operáló propagandaanyagot küldenének szét egymilliárd forintért. Hiába hangsúlyozza a kormány a kitöltők magas számát, egy kutatás attól még nem hoz korrekt eredményeket, hogy sokan válaszolnak rá. Ahhoz egyebek mellett az is kell, hogy a válaszolók nagyjából tükrözzék a vizsgált társadalom teljességét; ez az a reprezentativitás, amit minden közvélemény-kutatásnak meg kell próbálnia teljesíteni. A nemzeti konzultációnál erre nem csak hogy nem történik kísérlet, de az adataiból nem is lehet látni, hogy mennyire torz a visszaküldők mintája.

Ezt a munkát mi most legalább részben elvégeztük a kormány helyett azzal, hogy az 1000 fő megkérdezésével igyekeztünk azt is belőni, a társadalmi nagycsoportok közül kik küldik vissza a konzultációs íveket. Az eredmény egyértelmű: a válaszolók köre, megoszlása jelentősen eltér a magyar társadalom megoszlásától.

A nemzeti konzultáció nem nevezhető reprezentatív közvélemény-kutatásnak, ugyanis a visszaküldők összetétele sok szempontból eltér a választókorú népességétől

– fogalmazott a kutatást végző Závecz Tibor. „A 60 év felettiek nagyon túlreprezentáltak: négytizedük már résztvevője volt valamelyik konzultációnak, a lakosságon belüli arányuk ennél jóval kisebb, 30 százalékos. A korábbi visszaküldők 13 százaléka fővárosi, a lakosságon belül ennél nagyobb, 18 százalék a budapestiek aránya. Az is látható az adatokból, hogy az alacsony iskolázottságúak társadalmi arányuknál jelentősebb mértékben reagálnak a kormány kérdéseire (37 vs. 30%), míg a diplomások tényleges súlyuknál kisebb mértékben (14 vs. 18%).”

Az eredmények tehát számokkal erősítik meg azt, amit idáig is sejteni lehetett: a konzultációban részt vevők köre nem tükrözi a magyar társadalmat, abban a valós arányuknál jóval többen vesznek részt az idősek, a tanulatlanok és – kiugró mértékben – a fideszesek.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)