Áldozata szexuális életét akarta tönkretenni a lúggal az orvos

Elsőfokú ítéletet hirdetett szerdán a Fővárosi Törvényszék az egykori budai kórházigazgató, B. Krisztián ügyében, akit életveszélyt okozó testi sértéssel és kifosztással vádoltak. A férfi négy év börtönt kapott, öt évre eltiltották az orvosi hivatástól, és hat évre eltiltották a közügyektől is. Mindvégig, az utolsó szó jogán is tagadta bűnösségét.

A bíróság arra jutott: B. Krisztián volt az a maszkos támadó, aki 2013 márciusában lúggal leöntötte a volt barátnője nemi szervét, és mivel megpróbálta rablótámadásnak álcázni a történteket, néhány dolgot elvitt a nő budapesti lakásból.

Rongybabát csinált belőle

B. Krisztián, aki 2013-ban a Budai Irgalmasrendi Kórházat vezette, gyerekkora óta ismerte az áldozatot, osztálytársak voltak. Felnőttként újra találkoztak, házasságon kívüli viszonyt kezdtek, amely 5-6 évig tartott, és végül a nő vetett neki véget 2012 végén. A férfi nem akarta elfogadni a szakítást, telefonálgatott, üzengetett a nőnek, felbukkant arrafelé, ahol lakott. Az üzengetésnek 2013 januárjában vége szakadt.

A támadás 2013. március 12-én reggel történt, miután a nő kamasz gyerekei iskolába mentek. Az áldozat épp indult volna kutyát sétáltatni, mikor a kinyitott ajtóban megjelent egy biciklis maszkot, sisakot viselő férfi, és betuszkolta a lakásba. A nő a combjába kapott egy injekciót, egy két szerből álló koktélt, ami úgy elkábította, hogy a perben korábban meghallgatott szakértő szerint gyakorlatilag rongybabává változott.

A támadója lemeztelenítette, és ekkor öntötte le a lúggal. Később bevonszolta a fürdőszobába, ahol valamennyire lemosta, kamillával is letörölgette (ami valamilyen szinten enyhítette a következményeket), és végül egy pokrócba csavarva hagyta magára, így találtak rá.

Aljas indokból

A Fővárosi Törvényszék bírája, Mikó Gergely végül a vádtól eltérően nem életveszélyt okozó, hanem maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okozó testi sértésben találta bűnösnek az orvost, és kimondta azt is, hogy tettét aljas indokból követte el.

A bíró szerint a férfinak nem állt szándékában áldozata életének veszélyeztetése, a szándéka arra irányult, hogy a nő ne tudjon soha többé szexuális életet élni,

kvázi egy bosszú, kvázi egy büntetés volt, hogy ha velem nem, mással sem.

Ezért a bűncselekményért és a kifosztásért halmazati büntetésként 1 és 7,5 közötti büntetést lehetett volna kiszabni a Btk. szerint, ebben a mozgástérben lett 4 év börtön a vége.

Súlyosító körülmény volt, hogy a súlyos egészségromlás tényleg bekövetkezett (az áldozatnak soha nem lehet már normális szexuális élete), hogy az áldozat olyasvalaki volt, akivel B. Krisztián valaha érzelmi viszonyt ápolt, és hogy tettét orvosi tudását a hivatása céljaival éppen ellentétes módon felhasználva követte el. Enyhítő körülménynek vette a bíróság a férfi büntetlen előéletét, hogy négy kiskorú gyereket tart el, és hogy már három év eltelt.

Az ítélet nem lett jogerős. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője fellebbezett. B. Krisztián korábban az utolsó szó jogán az ártatlanságát bizonygatva azt mondta: csak azért áll ő a vádlottak padján, mert "a rendőrségnek nem volt jobb ötlete".

Ejteni akarták az ügyet

A büntetőper csak majdnem 3 évvel a támadás után kezdődött el, először ugyanis az ügyészség megszüntette a nyomozást B. Krisztián ellen, mert úgy ítélték meg, nincs elegendő bizonyíték rá, hogy ő volt a tettes. A megszüntető határozatot bepanaszolta az áldozat, újra elrendelték a nyomozást, és 2015 nyarán aztán mégis vádat emeltek az orvos ellen.

Az ügyészség dolgát később is megnehezítette, hogy

Az áldozat nem ismerte fel a maszkos támadóban a volt barátját, soha nem állította, hogy biztos benne, hogy ő a tettes. A védelem ebbe belekapaszkodott, mondván lehetetlen, hogy az ember ne ismerje fel a hangját, a mozgását, az illatát annak az embernek, akivel évekig párkapcsolatban volt.

A bíró azonban végül arra jutott: ez "nem ellene, inkább mellette szól" az áldozatnak, hiszen ha bosszúból akarta volna  igaztalanul megvádolni a férfit, kézenfekvő lett volna felismerést hazudni. A támadó arca nem látszott, elváltoztatta a hangját, furcsán beszélt, az áldozat súlyos sokkhatás alatt állt, és minden nagyon gyorsan történt. Ugyanakkor ha biztos nem is volt magában, az áldozat már a lakásánál intézkedő rendőrrel beszélve, félkómás állapotban mondott olyat, hogy a volt barátja lehetett az.

Beszélt később olyan gyanús momentumokról is, hogy a kutya nem ugatta meg a támadót, mintha már ismerte volna, és az illető rögtön eltalálta, melyik kulcs melyik zárba való.

Nem működött az alibi

B. Krisztián az ítélethirdetés előtt, az utolsó szó jogán kijelentette, hogy együtt érez az áldozattal, és aztán azt bizonygatta, hogy bár a kapcsolatuk fontos része volt az életének, nem a szakítás volt élete "legerősebb érzelmi megrázkódtatása", volt már nehéz helyzetben egzisztenciálisan is, érzelmileg is, megtanulta ezeket a szituációkat kezelni, nem az volt máskor sem a reakciója, hogy megtámadjon embereket.

A védelem arra a büntetőeljárási alaptételre próbált építeni, hogy "kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a vádlott terhére értékelni", B. Krisztián ügyvédje, Bánáti János igyekezett minél több ilyen kétségre emlékeztetni a bíróságot. A bíró viszont végül határozottan kijelentette:

Nem merült fel a bíróságban kétség.

A védelem legfontosabb mankója B. Krisztián állítólagos alibije volt, a férfi azt állította, hogy a bűncselekmény idején a kórházban volt. Csakhogy ez az alibi nem állt meg a bíróság előtt. A bíró szerint az derült ki, hogy B. Krisztián aznap kora reggel tényleg bement ugyan a kórházba, de 6:30 és 9 óra között senki sem látta az épületben, és az egyébként maratonokat futó, sportos vádlottnak minden módja és lehetősége megvolt arra, hogy ezalatt elkövesse a támadást, és megjárja a mindössze 1,8 kilométeres távot a nő lakása és a kórház között.

Zafírkék szem

B. Krisztián ellen fontos bizonyíték volt az egyes számú tanú vallomása. Az illető találkozott a támadóval aznap reggel a lépcsőházban, és később felismerni vélte a vádlott szemét. A bíró megjegyezte, hogy B. Krisztiánnak "rendkívül különleges szeme van", nem átlagos kék, hanem zafírszerű kék.

Nagyon fontos terhelő bizonyíték volt egy injekciós tű, amelyben a nőnek beadott szer volt, és a vádlott kocsijának kesztyűtartójából került elő. A bíróság nem hitte el a precíz, pontos embernek leírt orvos védekezését, miszerint szokása csak úgy a köpenye zsebébe vágni injekciós tűket.

A bíróság szerint B. Krisztiánt elárulta a speciális elkövetési mód is. Egyrészt a támadó törődött azzal, hogy ne okozzon fájdalmat, ezért elkábította az áldozatát, ami - a kamillás lemosással együtt - arra utal, hogy érzelmileg kötődött hozzá. Egy szexuálisan aberrált elkövető nem törődött volna a fájdalommal, mondta Mikó Gergely. Az elkövetési mód abból a szempontból is árulkodó volt, hogy az injekcióval beadott gyógyszerekhez csak szigorú feltételekkel lehet hozzájutni, és az adagolásukhoz is szaktudás kell.