Szabadlábra helyezték a gyerekkínzással vádolt szigetszentmiklósi szülőket

DSC 3136
2015.02.24. 10:50 Módosítva: 2015.02.24. 13:15

A Budapest Környéki Törvényszék kedden kihirdette az elsőfokú, nem jogerős ítéletet a gyerekeiket kínzó szigetszentmiklósi szülőkre abban az ügyben, amely az utóbbi évek legnagyobb gyermekvédelmi botránya volt.

A bíróság

csak kiskorú veszélyeztetésében találta bűnösnek a szülőket,

az ítélet szerint szexuális erőszakban egyikük sem bűnös. A kiskorúak veszélyeztetése miatt – amibe beletartozik az, hogy a gyerekeiket verték a szülők – két évet kaptak, de azt már előzetesben letöltötték. A bíróság arról is döntött, hogy az apa és az anya kiskorú gyerekek fölötti szülői felügyeleti jogát megszünteti. Arról, hogy láthatási jogot kapnak-e vagy sem, a bíróság döntése értelmében a gyámhatóság határozhat majd.

A bíró az ítélet ismertetésekor elmondta: „a vádhatóság részéről olyan kritika érte a bíróságot, hogy nem hisz a sértetteknek”. De szerinte a bíróság munkája „nem lehet hitkérdés”, a feladat hogy objektíven, részrehajlás nélkül döntsön, és „kétséget kizáróan nem bizonyítható tény nem értékelhető a vádlott terhére”. A szexuális bűncselekmény vonatkozásában bizonyítottság hiányában lett felmentés, de a bíró azt mondta, „már-már megközelíti a bűncselekmény hiányában való felmentést”.

Az anyát és az apát egyaránt

  • szexuális erőszakkal (3 rendbeli, társtettesként, folytatólagosan, erőszakkal elkövetett, nevelése alatt álló, 12 év alatti sértettek ellen) és
  • kiskorú veszélyeztetésének bűntettével (3 rendbeli)

vádolta a Pest Megyei Főügyészség. A Btk. szerint az előbbiért 15 év, az utóbbiért 5 év a kiszabható büntetési plafon. A vádlottak előzetes letartóztatásban várták az ítéletet, ezért kerülhetnek most, az ítélethozatal után szabadlábra.

A per több mint egy éve, 2014. január 23-án kezdődött. Az első napon hatalmas volt az érdeklődés, a bíróság megtelt kamerákkal és fényképezőgépekkel. A bíró, Szegedi Gyöngyvér azonban úgy döntött: a gyerekek érdekében zárt tárgyalást rendel el. A tárgyalássorozat így mostanáig a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott.

A mostani ítélethirdetés viszont nyilvános. Ez azt jelenti, hogy a hallgatóság nemcsak a döntést magát, hanem az indoklást is meghallgathatja, legfeljebb csak egyes, nagyon érzékeny részleteknél kell elhagyni a tárgyalótermet.

Éveket vártak a menekülésre

A fizikai, szexuális és érzelmi kínzásokról, amelyeknek a vád szerint a házaspár három gyereke éveken át ki volt téve, a botrányt kirobbantó Blikk cikkéből értesült a nyilvánosság 2013 novemberében. A hatóságok nem adtak ki részleteket az ügyről, de a Blikk a vádiratra hivatkozva írt arról, miken mentek keresztül a gyerekek, hogy a szüleik például patkányt és fekáliát etettek velük.

A sajtót később az ombudsman keményen bírálta azért, hogy a gyerekeket – például a nevük kezdőbetűinek és születési évszámaik megadásával – azonosíthatóvá tették a hírek, és ez nagyon megnehezíti az őket ért traumák feldolgozását. Ugyanakkor maga az ombudsman is a sajtóból értesült az esetről, és a gyermekvédelmi rendszer szereplőinek felelősségét is azután kezdték firtatni, hogy az első cikkek megjelentek.

Az ombudsman jelentése 2014 februárjára készült el. Az anyag részletes, szomorú kronológián keresztül mutatja be a gyermekvédelem tehetetlenségét, az éveken át tartó halogatást. A vádirat szerint kínzásokat elszenvedő testvérek közül a legidősebb 2000-ben, a legfiatalabb 2003-ban született, a szüleik bántották őket, mióta csak az eszüket tudták. A család 2005 elején került a gyermekvédelem látókörébe, de a három gyereket csak 2012 januárjában vették el a szülőktől.

A gyónásról beszélgetve derült ki

A történet a vádirat szerint így kezdődött: az első, 2005-ös riasztáskor az óvoda jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak, hogy a legidősebb gyerek, aki akkor hozzájuk járt, gondozatlan, piszkos, mozgása és mentális fejlődése elmarad a korától. Az első, bejelentés nélküli családlátogatás tapasztalata:

Az étel olyan zöld volt, hogy szinte magától kimászott a tányérból... A gyermekek otthon voltak. Mind nagyon koszosan ült-feküdt az ágyakon.

A gyermekjóléti szolgálat 2005 márciusában azt a visszajelzést adta az óvodának:

Amennyiben fél éven belül nem látok változást, akkor kénytelenek leszünk javasolni a gyerekek családból történő kiemelését

És akkor innentől jött a gyakorlatban még közel hét év a szülőkkel. A gyerekeket végül – nagy nehezen – a súlyos elhanyagoltságuk miatt emelték ki a családból. A szexuális bántalmazásokra, amelyekkel szintén vádolták a szülőket, csak azután derült fény, hogy a gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek.

Ahogy a gyerekek egyre nagyobb biztonságban érezték magukat az új otthonukban, elkezdték jelét adni, hogy miken mehettek keresztül. 2012 áprilisában egy klinikai szakpszichológus megvizsgálta a gyerekeket, de a szexuális abúzus még ekkor sem derült ki, csak annyi tűnt már biztosnak, hogy valamit titkolnak a vér szerinti családban történtekről. Végül a nevelőszülőknek akkor beszélt erről az egyik gyerek, amikor a gyónás témaköréről beszélgettek.

DSC 3135
Fotó: Bődey János

Kiakadt a pszichológiai teszt is

Ezután, 2012 augusztusában újabb pszichológiai szakvélemény készült, és ez már valószínűsítette a vádiratban is szereplő fizikai és szexuális bántalmazást. A szakértő szerint mindezt azért nem mondták el a gyerekek korábban, mert egyrészt nem ismerték az abúzus fogalmát, másrészt a szüleik azt mondták nekik, hogy erről nem illik idegeneknek beszélni. A pszichológiai teszt pedig épp a bántalmazás nagyságrendjén bukott meg: az erőszak annyira mindennapos volt a családban, hogy a teszt nem jelzett traumát.

A szülőket ezek után a gyámhivatal jelentette fel 2012. szeptember 7-én.

Még négy kistestvér született

Az ombudsmani jelentésből néhány dolog kiderül arról, hogy a külvilág milyennek láthatta őket. A háziorvos például úgy jellemezte őket, hogy egyszerű emberek, de alkoholizmust vagy egyéb említésre méltó eltérést nem tapasztalt. Az apának volt munkája. A férfi intézetben nőtt fel. Egyszer az egyik gyermekvédelmi számonkérésnél arra hivatkozott, hogy emiatt nincs megfelelő családképe. Egy alkalommal az ő anyai nagyanyja riasztotta a gyermekjóléti szolgálatot azzal, hogy iszonyatos állapotok uralkodnak a családban, az anya elhanyagolja a gyerekeket.

Az iszonyatos állapotokba mindeközben újabb és újabb gyerekek születtek. Az anya 2010-ben kérte, hogy sterilizálják, a kórház ingyen el is végezte volna a beavatkozást, de a nő a műtétre végül nem ment el. 2005 és 2012 között a három nagyobb gyereknek négy kistestvére született: egy 2005-ben, egy 2008-ban, egy 2009-ben és egy 2011-ben. Őket mindannyiukat elvették a szülőktől még azelőtt, hogy a nagyobb gyerekek is megszabadultak volna. Mindegyikőjüket ugyanaz a család fogadta be. Az egyik kisfiú 2012 nyarán, már az új családjánál, tragikus baleset következtében meghalt.

Mi van most a gyerekekkel?

A kínzásokat elszenvedő három legidősebb gyerek nevelőszülőhöz került 2012-ben, miután elvették őket a szüleiktől. Egy ideig még volt a szülőknek láthatási joguk, de ez megszűnt, amikor a szexuális bántalmazás gyanúja felmerült, majd a szülők előzetes letartóztatásba is kerültek. A nevelőszülők az ombudsmani jelentés szerint az átlagosnál intenzívebb segítséget kaptak, volt is idő, amikor a gyerekek elkezdtek jobban lenni, de a helyzet így is nagyon nehéz volt.

Az egyik testvérnél nem használt a gyermekpszichiáter által elrendelt gyógyszeres terápia, így gyermekpszichiátriai osztályra került. A nevelőanya az ő állapotával, ezzel a helyzettel már nem tudott megbirkózni, és 2013 novemberében kérte, hogy változtassák meg a gyerek gondozási helyét. Ekkor már minden segítség kevés volt, a testvérek végül másik, új nevelőszülőhöz kerültek. Mindhármuk gyermekpszichiátriai ellátást kap, pszichológus segíti nekik feldolgozni a traumákat, állt a tavaly februárban megjelent ombudsmani jelentésében. Újabb hír nincs róluk.

Perelt az Index

A szigetszentmiklósi eset súlyos kérdéseket vetett fel arról, mennyire működik hatékonyan Magyarországon a gyermekvédelmi rendszer, hogyan lehetséges az, hogy hosszú éveken át képtelenek voltak megvédeni ezeket a gyerekeket a szüleiktől. A botrány kirobbanása utáni első nap hárító reakciói után több vizsgálat is indult. Az első vizsgálatok után nem volt szó arról, hogy bárkinek a fegyelmi felelősségét is megállapították volna.

Csak akkor történt fordulat, amikor leszólt az akkori igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor. Ennek egy nap alatt lett következménye: felmentették a gyerekekkel foglalkozó családgondozót, és fegyelmi eljárást kellett indítani a szigetszentmiklósi gyermekjóléti szolgálat intézményvezetője ellen (ezt az önkormányzat vezényelte le, és végül arra jutott, hogy a vezetőnek nincs fegyelmi felelőssége).

Egyébként a szigetszentmiklósi gyermekvédelem 2013-as teljesítményéről szóló éves jelentésben, amelyet részben az intézményvezető készített, és amely tavaly áprilisban került a képviselő-testület elé, egyetlen utalást sem találtunk arra, hogy bármiféle botrány robbant volna ki.

Az Index két pert is indított az ügyben, mert kíváncsiak voltunk arra, milyen módszertannal, mennyire alaposan és lelkiismeretesen zajlottak a gyermekvédelmi rendszert érintő vizsgálatok. Első fokon mindkét pert meg is nyertük: a nem jogerős ítéletek szerint a Pest Megyei Kormányhivatal és a szigetszentmiklósi önkormányzat vizsgálatának a dokumentációját is megnézhetjük, mert közérdekű adatnak számítanak. A papírokat azonban egyelőre egyik helyről sem kaptuk meg, a velünk szemben álló felek valószínűleg fellebbeztek az ítéletek ellen.