Szilveszterkor ünnepelte 82. születésnapját Bette Nash, a világ legidősebb légikísérője, aki 22 éves kora óta repül. Az elmúlt 60 évben mindent látott, ami a repülés világában történt, saját bevallása szerint is elképesztő végignézni, hogyan változott a világ és vele együtt a repülési és utazási szokások.
Bette Nash 16 évesen utazott először repülőn, és annyira beleszeretett a repülésbe, hogy eldöntötte, légiutas-kísérő lesz. Miután lediplomázott a főiskolán, még akkor is így érezte, úgyhogy jelentkezett légiutas-kísérőnek és 1957-ben belépett az Eastern Airlineshoz.
Ez ám a magasélet!
Légiutas-kísérőnek lenni ma is varázslatos munka, de Bette még a repülés aranykorában kezdett dolgozni, amikor egészen kifinomult parti zajlott a gépeken: az ünneplő ruhás utasok kristálypohárból pezsgőzgettek és kínai porcelánból ették a homárt.
Komoly fizikai munka volt akkor azokat a hatalmas ezüst tálcákat cipelni
- emlékezett vissza nevetve a '60-as évekre Bette, amikor különleges pályafutásáról mesélt a CNN-nek. Eisenhower elnöksége alatt kezdett dolgozni, de volt, hogy Jackie és John Kennedyt szolgálta ki a fedélzeten.
Forró naciban is dolgozott
Bette a légi közlekedési ipar minden változását megélte, a technológiai fejlődéstől kezdve a divathullámokon át. "Volt idő, amikor a konzervatív kosztümjeinket forró nadrágra kellett cserélnünk. Ennek ellenére régen elképzelhetetlen lett volna, ami ma már általános, hogy az utasok tornacipőben vagy papucsban utazzanak." - mondta.
Rengeteg története van arról, hogy mennyit fordult a világ, szerinte azonban van két dolog, amire régen és most is szüksége van az utasoknak. "Szeretet és a odafigyelés. Ez a kettő nagyon fontos az embereknek. Pedig ezek nem kerülnek pénzbe, nem lehet őket megvásárolni" - vallja. Bette szerint ez az, ami miatt minden technológiai fejlesztés ellenére sem valószínű, hogy a légiutas-kísérőket kivonnák a forgalomból.
Gondolhatnánk, hogy a nagymamakorú légiutas-kísérő magányosan él, de ez nem egészen így van: csak hétköznap délelőttönként dolgozik a Washington-Boston járaton, mert délutánonként 40 éves Down-szindrómás, figyelemzavaros fiát gondozza. Bette idős kora ellenére is dinamikus és követi a változásokat, részt vesz a légiutas-kísérőknek tartott képzéseken, ugyanis egyelőre esze ágában sincs leszállni a földre.
