Tekintélyes asztaltársaság, zenebona, pohárköszöntő, temérdek fogás, órákig tartó lakmározás - a középkori Európa királyi udvaraiban és a nemesség körében kényelmesen elidőztek a hölgyek és az urak a roskadásig pakolt asztal mellett. Magyarul: megadták a módját az étkezéseknek. Ehhez képest a mai ember örül, ha van szabad fél órája nyugodtan elfogyasztani az ebédjét.
A szerkesztőség konyhájában képtelenség lenne felidézni egy ilyen fényűző lakoma jeleneteit, már csak azért is, mert jó, ha egyszerre három-négy fő elfér az asztalnál.
Nem panaszkodom, eddig is simán megoldottuk és ezután sem fogunk helyhiány miatt éhen veszni, hiszen akad néhány alternatíva: felváltva evés, házon kívül evés, munkaasztalnál evés (tudjuk, tudjuk, nem kéne), ÁLLVA EVÉS. Ez utóbbit én is többször elkövettem azzal az indokkal, hogy "amúgy is ülök eleget, miért ne ehetnék állva?" A minap pedig rajtakaptunk egy másik kollégát, aki állva fogyasztotta el az ebédjét, ezért is kezdett el minket komolyabban foglalkoztatni az a kérdés, hogy vajon mennyire egészséges az állva evés. Nyerünk vagy veszítünk vele?
Manapság a top egészségügyi témák közé tartoznak az ülő életmód okozta káros hatások, nem véletlenül tanácsolják az orvosok, hogy amilyen tevékenységet csak lehet, állva végezzünk - vagy legalább óránként keljünk fel és járjunk egyet -, és talán ennek is köszönhető, hogy egyre több munkahelyen találkozni állítható magasságú íróasztallal. De mi a helyzet az étkezéssel? Evidensnek tűnik, hogy ülve együnk, hiszen ez a legkényelmesebb, nem? Ha az ember egyébként mozog eleget, az estéit pedig nem azzal tölti, hogy a kanapéra és a tévére tapadva nonstop nassolgat, akkor az ülve evéssel alapvetően nincs semmi baj.
Ülve - állva, pro és kontra
Logikus az elgondolás, hogy ülő helyzetben sokkal inkább megadjuk a módját az étkezésnek, sokkal jobban ki tudjuk élvezni annak minden pillanatát, ráadásul számos kutatás bizonyította már, hogy amikor ráérősen eszünk és jól megrágjuk a falatokat, akkor kevesebb kalóriát fogyasztunk, mivel ilyenkor van ideje észrevenni a gyomornak (az agynak) a telítődést, és jelezni, hogy köszi, elég lesz, jóllaktunk. Ha tehát tudatosan étkezünk, ezzel a “trükkel” csökkenthetjük a kalóriabevitelt.
Ami az állva falatozást illeti, egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy rossz hatással lenne az emésztésre és az egészségügyi szakemberek sem tiltják, hogy evés közben ácsorogjunk. Bizonyára örülnek annak, hogy van, amikor nem ülünk, már csak azért is, mert pusztán álldogálással óránként 50 kalóriával többet égetünk el, mint ücsörgés közben. Ha tehát rendszeresen csináljuk, még sokra is mehetünk vele. (Az már más más kérdés, hogy például az állva evésre berendezett street food büfék ételkínálata mennyire tápláló.) Ugyanakkor akad némi következtetés, amit a különböző testhelyzetekben történő evés megfigyelése során levontak az okosok.
Az egyik az, hogy testhelyzetünk befolyásolja, milyen gyorsan emésztjük meg az ételt. Fekvő helyzetben a leglassabb, míg álló helyzetben a leggyorsabb az ételek felszívódása. A pontos okok nem ismertek, de a feltételezések szerint a gravitációnak köze lehet ehhez.
Ennek azonban van egy hátulütője is, mégpedig az, hogy a gyorsabb emésztés során a tápanyagoknak kevesebb ideje van a gyomorfallal érintkezni, vagyis felszívódni. Márpedig ha a szénhidrátokat nem emésztjük meg rendesen, akkor beindul a fermentáció folyamata, ami bizony, kellemetlen gázképződést és puffadást okoz. A helyzeten csak ront, ha az állva kajálás együtt jár a kapkodással.
Azok pedig, akik nem pusztán állnak, hanem sétálnak is majszolás közben, számolhatnak azzal, hogy 30 százalékkal felgyorsul az emésztésük, ennek köszönhetően viszont hamarabb is éheznek meg újra. Egy tipp: feldolgozott cukros vackok helyett fogyassz minél több rostban gazdag ételt és fehérjét, hogy tovább tartson a telítettségérzet.
Jó hír, hogy a refluxszal küzdők számára kimondottan előnyös lehet, ha állva - vagy legalább kihúzott háttal ülve - étkeznek, hiszen így csökken a gyomorra gyakorolt nyomás, és a gravitáció tesz róla, hogy a gyomor savtartalma ne csorogjon vissza a nyelőcsőbe. A visszaáramlás esélyét ráadásul az is csökkenti, hogy álló helyzetben vagy sétálás közben felgyorsul az emésztés.
Tudtad, hogy az ókori görögök és rómaiak többnyire állva és fekve ettek? Nem, nem a tekintély fitogtatása céljából vagy lustaságból tették, hanem - egyes kutatók szerint - azért, mert álló testhelyzetben, illetve akkor, ha az ember a bal oldalán fekszik, kisebb nyomás éri a gyomor alsó részén található antrumot, ez pedig jelentős enyhülést hoz egy-egy nagy zabálás során. Mivel ma már nem nagyon csapunk olyan nagy lakomákat, mint elődeink - legalábbis ókori római értelemben vett lakomákat nem -, ezért az állva és fekve kajálás szokása is feledésbe merült.
Lassíts le és add meg a módját!
Dr. Bene László gasztroenterológus szerint a gond az, hogy az állva evés általában egyet jelent a sietve, kapkodva evéssel. Márpedig ha nem tudunk pszichésen ráhangolódni az étkezésre, az negatívan hat az emésztőenzim-produkcióra.
“Az emésztés folyamatának van egy nagyon lényeges szakasza, az úgynevezett kefalikus fázis. Ez az, amikor az étel látványa, az étkezés körülményei, a teríték, az illatok és ízek vagy akár az ételre való gondolás is beindítja az emésztőenzimek elválasztását. A ráhangolódásnak tehát fontos szerepe van abban, hogy mire a táplálék a helyére ér, azonnal megindulhasson az emésztés” - magyarázza a szakember.
A lényeg tehát, hogy addig, amíg kellő figyelmet szentelsz az étkezés körülményeire és képes vagy kapkodás nélkül, nyugodtan enni, jól megrágni az ételt, tulajdonképpen mindegy, hogy ezt ülve vagy állva teszed. De ha még nem sikerült elsajátítanod a tudatos evés csínját-bínját, akkor kattints ide és figyelj jól.
Jut eszembe, szoktunk mi nagyobb társaságban, egy kerekasztalt körbeülve is falatozni az irodában, és közben még fontos tanulságokat is levonunk a megkóstolt ételekről. A jó kis kajatesztjeinkről szóló beszámolókat itt találod.
