oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2018. február 23. 06:30,  A nap, amely megváltoztatta az életem 82 komment

2018. február 23. 06:30 Határátkelő

A nap, amely megváltoztatta az életem

Az ember életét sok minden megváltoztathatja, jellemzően valamilyen trauma szokta leginkább. Azért olyan történet alighanem elég kevés magyarral fordult eddig elő, mint amit Zoli átélt Chilében. Nem akármilyen sztori következik.

chile06.jpgNem, ez nem a Mars, hanem az Atacama-sivatag

„Mivel ez egy személyes poszt, így következzen egy valóban nagyon személyes bejegyzés arról a napról, amely gyökeresen megváltoztatta az életemet, s amely a leghosszabb nap volt eddigi életemben. Eme leghosszabb naphoz tartozott egy hosszú út is, amit próbálok nem olyan hosszan leírni... 

A képek kicsinységéért és minőségéért elnézést kérek, de ezek majdnem 10 éve készültek egy sima kompakt géppel (Canon PowerShot S2 IS) és az eredeti fotókat nem találtam meg. 

A küldetés 

Nem sokkal a doktorim elkezdése után szólt az akkori mindenható professzorom, hogy menni kellene három hétre Dél-Amerikába, azon belül is Chilébe. Az ok roppant egyszerű: ott van a kutatócsoportnak egy rádióteleszkópja és meg kellene tanulnom kezelni.

chile00.pngSantiago de Chile az Andok vonulatával (A kép forrása)

Mivel soha nem voltam még az amerikai kontinens déli részén, érthetően izgatott lettem. Több szempont miatt is: egy teljesen más világ és kultúra, soha nem látott csillagképek felfedezése, a Kis- és Nagy-Magellán felhők megpillantása (ezek a mi Galaxisunk ún. kísérő-galaxisai, amelyek csak a déli féltekéről láthatóak) illetve a tudat, hogy megpillanthatom az Oriont (az egyik legszebb csillagkép) és a Holdat, amint éppen „fejjel lefelé” kapaszkodnak az égen.

orion.jpgA fejjel lefelé kelő Orion-csillagkép a szállásunk mellől

A távcső nagyjából 5100 méter tengerszint feletti magasságon helyezkedik el a chilei Atacama-sivatagban, ezért a kiutazás előtt orvosi vizsgálaton is át kellett esnem, ahol ugyan közölték, hogy a vérnyomásom egy kissé magas, de azért mehetek. 

Azért annyit hozzátennék, hogy ekkor a versenysúlyom alapján a szupernehéz-súlyúak csoportjába soroltak volna be, ha éppen bokszolni óhajtottam volna. Továbbá nem éppen egy nyugodt periódusban volt az életem (költözés, családi okok, stb.).

pleides.jpgFordított Fiastyúk (Plejádok)

Az utazás nem volt éppen kellemes a maga 26 órányi időtartamával, a náthámmal és a sok átszállással: Kölnből a német gyorsvasút (ICE) kényelmét élveztem egészen Frankfurtig, majd onnan egy bemelegítő repülés következett Madridba. 

A spanyol és chilei fővárosokat összekötő főkör mentén haladó, az Atlanti-óceánt átszelő járat már nem telt el olyan kellemesen és csendben, mert azt hiszem egy egész madridi óvoda is helyet foglalt a gépre.

moon01.jpgTelihold a déli féltekéről

moon02.jpgTelihold az északi féltekéről. A különbség könnyen észrevehető

A székek háttámláján sorakozó kijelzőkön feltűnő mesefigurák nem igazán kötötték le a fiatalokból álló publikumot, akik úgy gondolták, hogy sokkal mókásabb, ha kiüvöltik magukból vélt és valós sérelmeiket. 

Mivel jópár órám volt Santiago de Chilében a következő járatig, ezért még Kölnben megbíztak azzal, hogy menjek be a városba egy ügyvédhez, aki az egyetemmel kapcsolatban áll. Ő intéz bizonyos papírmunkákat a kutatócsoport tagjainak. 

A terminálból kilépve rögtön meglepődtem. A város mellett, szinte a semmiből kiemelkedő 6-7 ezer méteres hegycsúcsok egészen letaglózóak voltak. Valamint az éppen az irányukba felszálló repülőgépek kétségbeesett küzdelme, hogy a hegyormok felett időben át tudjanak jutni.

astro01.jpgA száraz sivatagi levegőnek köszönhetően még egy „zseb-fényképezővel” is lehet fotót készíteni a Jupiterről (legnagyobb paca) és annak éppen látható három Galilei-holdjáról (a Jupiter négy legnagyobb, Galileo Galilei által 1610-ben felfedezett holdját hívjuk Galilei-holdaknak: Io, Europa, Ganymedes és Callisto)

Finoman felhívták a figyelmem még indulás előtt, hogy csak olyan taxishoz menjek oda, akinek van fényképes igazolványa. Így is történt, s boldogan és izgatottan néztem kifelé az ablakon: egy teljesen új, színes és kavargó világ tárult fel előttem. 

Az ultimátum 

Az ügyvéd irodájában volt az első eset, amikor hallgatnom kellett volna a megérzéseimre (és az ügyvédre). Történt ugyanis, hogy egyszer csak egy spanyol társalgás külső szemlélője lettem, amely az ügyvéd és a taxisofőr között zajlott. 

Aztán a sofőr felállt és kiment, én meg kissé meglepetten ültem az irodában, ahol az ügyvéd odajött hozzám és közölte, hogy csöppet gyanús neki a jóember, aki idehozott, mert nem volt nála megfelelő igazolvány. Ha gondolom, akkor hív nekem egy másik taxist. 

Nagyvonalúan legyintettem; ugyan hagyjuk már, bárkivel előfordulhat, hogy otthon hagyja az igazolványát. Mindenesetre az ügyvéd visszahívta a taxist, majd hármasban - miután az ügyvéd kérdésére elárulta, hogy 20 ezer chilei peso lesz a fuvardíj a reptérig - lementünk egy bankautomatához, ahol kivettem a szükséges összeget. 

A második gyanús jel az volt, amikor a városban beálltunk egy benzinkúthoz, hogy teletankolja az autóját. Gyermeki naivitással gondoltam, hogy miért is ne? Előfordulhat, nemde? 

A harmadik és egyben utolsó intő jel az volt, amikor a reptértől nem messze egy másik útra kanyarodtunk, majd rövid kocsikázás után egy kietlen helyen egy másik illető is bepattant a kocsiba a sofőr mellé. 

Mivel éreztem, hogy nem rally-versenyen vagyunk, ahol szükséges egy navigátor is a pilóta mellé, megkérdeztem emberünket, hogy akkor most mi a szitu. 

Mosolyogva hátrafordultak és közölték, hogy a fuvardíj inkább 80 ezer peso lenne. Miért? Miért ne? És ha nem adok? Akkor kitesznek itt a sivatagos senki földjén és mehetek Isten hírével. Őszintén szólva nem féltem és nem ijedtem meg. Magam is meglepődtem, de abszolút nem éreztem félelmet. 

Elsőként kerestem az apró kis kamerákat az autóban, gondolván, ez csak egy rossz vicc és éppen egy tévés műsorban vagyok benne, ahol a chilei polgárok jót nevetnek döbbent arcomon. Aztán valahogy úgy éreztem, hogy ez most nem az a műsor lesz, hanem ezek valóban ki akarnak rabolni. 

Ahogy egyre inkább belemelegedtünk a szóváltásba, úgy uralkodott el bensőmben a felháborodás és düh. Az volt bennem, hogy ezt mégis hogyan merészelik és kik ezek a csőcselék, hogy szórakozzanak velem? Aztán bevillant egy lehetséges megoldás a helyzetből való kijutásra. 

Miért nem visztek el a reptérre, ahol van automata és majd szépen kiveszek annyi pénzt, amennyi kell nektek? Szerencsére a két tökfilkó valószínűleg nem IQ-teszteket szokott kitölteni szabadidejében, így beleegyeztek az egyezségbe. 

A reptére megérkezvén azonnal kipattantam az autóból és elkezdtem velük üvölteni a terminál előtt, hogy minél több ember figyeljen fel ránk, majd sietősen egy rendőr felé vettem az irányt. Mire beértem a terminálba már nem voltak mögöttem, így hagytam a rendőrt és becsekkoltam a következő gépre, amely a chilei fővárosból Calamába tartott. 

Az egyik - szó szerint - legrázósabb repülés után még várt rám egy röpke háromórás buszozás Calamából a szálláshelyig, amely a kb. 2600 méteren lévő San Pedro de Atacamában volt. Eme kellemes kis út után érthetően nem volt sok energiám és azonnal álomba merültem.

spd01.jpgSzállásunk San Pedro de Atacamában

5000 méteres tűzkeresztség 

Másnap az időeltolódástól és a náthától kissé kótyagos fejjel ébredtem, majd reggeli után nekiindultunk a számomra ismeretlen vidéknek. Az első nap maximum 4 órát lehet odafent eltölteni, hogy a szervezet akklimatizálódjon. 

A távcsőig vezető poros út makacsul, de enyhén emelkedett becsapva ezzel az emberi agyat. Nem hinné az ember, hogy 2600 méterről felmegyünk 5000 méter fölé.

spd04.jpgA Licancabur(b)-Juriques(j) vulkáni kettős

Útközben elhaladtunk a tájat uraló, majd' 6000 méteres Licancabur-Juriques vulkáni kettős mellett, melyek a chilei és bolíviai határ mentén fekszenek. Ha eltekintünk a kövektől és homoktól, a tájat az apró cserjék mellett semmi más nem borította. 

De ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk abba, hogy az Andok-hegység lábánál található Atacama-sivatag a világ legszárazabb sivataga (gyakorlatilag évekig nincsen csapadék). 

Ez a száraz klíma és a nagy tengerszint feletti magasság optimális elegy a csillagászok számára (ld. például előző poszt). Mindenesetre az utunk során nem sok "vadmozgást" láttunk, leszámítva a cserjék között közönyösen bóklászó lámákat. 

chile07.jpgMagányos láma az út mentén

A marsi tájra emlékeztető környezetből kiemelkedő távcső-kabin és konténerek együttese olyan érzést keltett bennem, mintha éppen egy tudományos-fantasztikus filmbe csöppentem volna. A konténerek adtak otthont a különböző technikai felszereléseknek, oxigén-palackoknak és speciális számítógépeknek. 

Speciálisak, hiszen ne feledjük, hogy ebben a magasságban a számítógépek hűtése sem olyan egyszerű a ritka levegő miatt. Az oxigénszint itt már csupán nagyjából 11% a tengerszinti 21%-hoz képest, azaz nagyjából már csak fele annyi oxigénnel tud a tüdőnk gazdálkodni! 

Ezt meg is éreztem miközben ismerkedtem a távcsővel és az ott elhelyezkedő műszerekkel. A fejfájás, besűrűsödött vér, felgyorsult szívverés és légzés természetes velejárója az ilyen magasságoknak; itt nincsen kapkodás, mindent megfontoltan tesz az ember.

chile05.jpgA rádiótávcsövet rejtő épület és a kiszolgáló-konténerek

A négyórás időtartamot elegendőnek éreztem első napra, így boldogan vettem tudomásul, hogy elindulunk vissza a kis városkába. Este beültünk egy hangulatos chilei étterembe, melynek belső, nyitott terű udvarának közepén vidáman lobogott a tűz. 

Söröztünk, ettünk és jókat beszélgettünk: boldog voltam, hogy átestem az 5000 méteres tűzkeresztségen különösebb gond nélkül. Ekkor még nem sejtettem, hogy a következő nap az egyik, ha nem a legdurvább napja lesz eddigi életemnek. 

Ismerkedés a halálfélelemmel 

Második estémen nem aludtam jól. Nagyon nem. Az első este egyszerűen túl fáradt voltam, de most nem annyira. Legalábbis annyira nem, hogy ne gondoljak a másik figyelmeztetésre, amit még az út előtt kaptam (az első ugye a taxis dolog volt). 

A másik az volt, hogy figyeljek egy apró barnás pókra, amelynek csípése halálos is lehet. Nyilván a környéken minden barnás és bézs színű volt, de azért egyet így is sikerült megpillantanom a mellékhelyiségben. 

Mindenesetre az első jelet leadta a szervezetem, de nem figyeltem rá. Reggel úgy néztek rám a többiek, mintha véres rongyot látnának. Meg is kérdezték, hogy minden rendben van-e és fel akarok-e menni a hegyre ma is. Legyintettem, hogy simán, nem probléma. 

Felfelé menet egyszer megálltunk kb. negyedórára akklimatizációs célból, majd folytattuk az utunkat egészen a távcsőig. Erre a napra összesen 6 órányi magashegyi levegő beszippantása volt a cél. Az első négy órában semmi figyelemreméltó eset nem történt. Az előző napi ismerkedés folytatódott. 

Aztán BUMM! Hirtelen a mellkasomban, valahol mélyen egy furcsa ütést éreztem. Azonnal elgyengültek a lábaim és izzadni kezdtem. Megijedtem, hiszen sajnos fiatal korom ellenére (az eset idején 34) a családi kórkép miatt simán el tudtam képzelni, hogy infarktust kaptam. 

Azonnal megkértem a kollegámat (aki most már az egyik legjobb barátom), hogy vigyen le azonnal. Próbált nyugodt maradni, de láttam rajta, hogy ő is megijedt. Valahogy elbotorkáltam az egyik konténerig, ahol oxigént adtak és az ujjammra raktak egy vér-oxigén mérőt, amely a pulzust is jelzi. 

Rápillantottam...138 dobbanás per perc, miközben semmit sem csináltam csak ültem egy széken. A megnövekedett pulzusszám miatt hiperventillálni kezdtem és továbbra is nagyon furcsán éreztem magam; mellkasomban továbbra is egy érdekes nyomást éreztem. 

A barátom leült egy asztalhoz lezárni a számítógépet, de egyszerűen nem bírtam tovább és mondtam neki, hogy MOST AZONNAL induljunk el. Rám nézett és ekkor már az ő szemében is félelmet láttam. Bevágódtunk az autóba és nagy sebességgel elindultunk San Pedro de Atacamába.

chile08.jpgA Licancabur mellett haladt el a távcsőig vezető út

Az úton egyre rosszabbul lettem. Dübörgött a vér az ereimben, csengett a fülem, izzadtam és ziháltam miközben a szívem már 148-at vert percenként. Mellkasom börtönében úgy vert, mint egy szabadulni vágyó kismadár. 

Közben szépen lassan elvesztettem a lábaim és kezeim érzékelését, s teljesen beszűkült tudatállapotban zötykölődtem az autó hátsó ülésén. Eljött az idő, amikor rádöbbentem, hogy lehet ez a vég. Nincs tovább, függöny leenged, köszönjük a figyelmet, s további kellemes estét mindenkinek. 

Azt hiszem, ebben a pillanatban nagyon egyedül van az ember és önző lesz. Minden kiröppent a fejemből és egyszerűen nem tudtam semmi másra gondolni, mint arra, hogy most meg fogok halni. 

Próbáltam megálljt parancsolni az agyamban pánikszerűen cikázó gondolatoknak, de egyszerűen nem voltam képes erre: már túl voltam azon a ponton, ahol kordában tudtam volna tartani a tudatalattimból előtörő ösztönlényt; a racionális gondolkodás, mint olyan, teljesen megszűnt. 

Nem pergett le előttem az életem, nem gondoltam a világbékére, nem gondoltam semmire és senkire. Pontosabban egy valakire. 

Levettem a még mindig a számon lévő maszkot és szépen elkezdtem diktálni a barátomnak az általam utolsónak vélt szavaimat. Hogy mondja meg a feleségemnek, hogy mennyire szeretem és hogy bocsánat, ha bármi rosszat tettem neki vagy ellene.

chile04.jpgA sárgás-fehéres szín a kén jelenlétének köszönhető

Sivatagtól az óceánig 

A helyi kórházhoz érve kinyitották a kocsi ajtaját, hogy gyerünk kifelé. Mivel elzsibbadtak a lábaim és kezeim, így egy tolókocsival toltak be a helyi sürgősségi osztályra. 

Azt hiszem nem hangzott el az ikonikus „háromra tegyük át” mondat, de hamar az asztalon találtam magam, miközben bekötötték az infúziót, megcsinálták az EKG-t és belevilágítottak a szemembe. 

Az EKG-t azonnal átküldték Santiago de Chilébe, ahol egy szívspecialista megvizsgálta, majd közölte, hogy nincsen szívrohamom. 

Huhh... az első jó hír. Az már kevésbé volt megnyugtató, hogy a szemembe való belevilágítás nyomán kiderült, hogy kicsit bevizesedett az agyam. Tipikus hegyibetegség.

chile03.jpgA Csendes-óceán partján fekvő Antofagasta

Az sem volt kellemes, amikor rájöttem, hogy az egyik nővérke ellopta az órámat. Mindegy, remélem legalább a gyerekének vitte karácsonyra. 

A döntés hamar megszületett: újabb mentőkocsis menet következik Calamába. Azért adtak pár adag vízhajtót, hogy a sok víz minél előbb távozzon a szervezetemből. 

Az ötlet jó volt, csak a szervezetem valamiért nem tolerálta, hogy a két város között újra fel kellett menni 3000 méter fölé. Mindenesetre újra a mellkasomba nyilallt, majd elkezdtem izzadni és kapkodni a levegőt. Felmerült bennem, hogy lehet véletlenül egy kazánkovácsnak küldték el a szívgörbémet, de inkább elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. 

Mire betoltak a következő sürgősségi osztályra a calamai kórházban, már jócskán benne voltunk a délutánban. Itt volt az első doktor, aki mondta, hogy fiziológiailag nincs különösebb bajom (leszámítva a hegyibetegséget), sokkal inkább valószínű, hogy pánikrohamot kaphattam a halálfélelem miatt. Mindenesetre kijelentette, hogy a legbiztonságosabb az lenne, ha levinnének tengerszintre.

chile01.jpgAntofagasta főtere

Most már rutinos mentőben utazóként vártam a végső állomást, Antofagastát, amely egy kisebb város a Csendes-óceán partján. Jó jelnek vettem, hogy elkezdtem aggódni az újabb mentőkocsis kaland alatt, hogy épségben oda fogunk-e érni a városba. 

Mindezt azért, mert egyrészről már besötétedett és a chilei sivatag nem éppen a fényszennyezéséről híres, ergo az utak baromi sötétek, másrészről a sofőr úgy hajtott, mint az állat. Most finoman fejeztem ki magam. 

Ennyit egyébként még nem pisiltem, mint amennyit a mentőautóban, hála a sok vízhajtónak. Na persze nem ám csak úgy össze-vissza, hanem szépen, úriember módjára valami üvegcsébe. 

Nem tudom próbált-e már valaki egy kanyargós, koromfekete sivatagi úton kb. 100 km/h-val száguldó mentőben, egy hordágyon oldalvást fekve belepisilni egy üvegcsébe. Mindezt fél óránként. Maradjunk annyiban, hogy ment már jobban is...

chile02.jpgAntofagastai városrészlet

Az antofagastai kórházhoz éjfél körül érkeztünk meg. Az arcom lassan elkezdett zsibongani - mintegy felengedni -, ahogy az oxigénnel teli levegő hatására a vérkeringésem eljuttatta a hajszálereimbe az éltető vörös nedvet. Kicsit pihentettek, aztán kiengedtek, mondván már túl vagyok a nehezén. 

A hegyek látványa, avagy a psziché hatalma 

Összesen egy hetet töltöttem Antofagastában, ahol a végén egy szívspecialista is megvizsgált. Nem talált semmi komolyat, bár hozzátette, hogy ha visszaértem Németországba, akkor menjek el egy szívultrahangra, mert valami furcsa neki a bal kamránál. Adott egy gyógyszert addig is, majd elköszöntünk egymástól. 

Az antofagastai egy hetem alatt láttam sok, a hasát a kikötői mólókon süttető fókát, esténként hallgattam egy chilei metálzenekar gyors és fémes darálását, mely a szálloda mellett lévő próbatermükből szűrödött ki, valamint átéltem egy földrengést is. 

Eljött az idő, hogy visszatérjek az eredeti szállásra, San Pedro de Atacamába. Abban a pillanatban, ahogy megláttam a hegyeket, azonnal elkezdtem izzadni és úgy éreztem, hogy valaki ráült a mellkasomra. Úgy éreztem, hogy valami próbál belőlem kitörni, de tudtam, éreztem, hogy nem szabad utat engednem neki, mert akkor baj lesz.

spd03.jpgSan Pedro de Atacama főtere, háttérben a Licancaburral

A szívem hevesebben kezdett dobogni és elkezdtem gyorsabban venni a levegőt is. Próbáltam apró részletekre koncentrálni az út során (színek, formák, illatok) és folyamatosan kántáltam magamban az új imám: „nincs semmi gond, van elég oxigén, csak az agyad szórakozik”. 

A maradék időben már nem mentem vissza a hegyre, de így is nagyon nehéz volt. Egyrészről a specialistától kapott bogyók antidepresszánsok voltak, amelynek a hatására egy zombi voltam, éppen csak a nyálam nem folyt miközben néztem ki a fejemből. 

A másik a hegyek miatti pszichés nyomás: mivel a szállásunktól lehetett látni a vulkánokat, amelyek mellett el kell menni, ha a távcsőhöz megyünk, az agyam próbálta azt sugallni, hogy veszély van, hiszen a pszichém már összekötötte a halálfélelmem a hegyekkel. Nagyon sokszor és erősen kellett koncentrálnom, hogy ne bukjon ki belőlem az a valami.

spd02.jpgSan Pedro de Atacama temploma

Ellenben megismertem San Pedro de Atacamát, amely egy apró kis gyöngyszem a sivatagban: eljutottam egy helyi futballmérkőzésre, ahol chilei lányok rúgták a bőrt egy salakos pályán, miközben a háttérben a Licancabur vulkán magasodott (ez egyébként teljesen beleégett a retinámba); ellátogattam a közelben található Hold-völgyébe (Valle de la Luna), amely valami egészen fantasztikus volt a sókristályaival és sivatagi homokbuckáival. 

Mi történt? 

A hazafelé tartó út talán a borzalmas és irdatlan hosszúnak tűnő jelzőkkel lehetne leírni. Kölnben aztán kb. egy hónapot pihentem, mielőtt újra visszamentem az egyetemre, s a legelső dolgom az volt, hogy letettem a gyógyszert. Az egy hónap alatt többször is voltam ultrahangon, ahol megállapították, hogy ennél jobb nem is lehetne a szívem. 

Sokáig próbáltam saját magam legyőzni, de nem sikerült. Így kénytelen voltam elmenni egy pszichológushoz, aki sokat segített nekem megérteni saját magam, a psziché működését és rájöttem, hogy mekkora hatalma van a pszichének és milyen hihetetlen módon képes a testünket uralni. 

Az egyetemre meghívtak egy osztrák professzort, aki hegyibetegség-specialista volt, hogy tartson előadást arról, milyen tünetekre kell figyelni (nagyon rosszul alvás, helló), mit kell tenni baj esetén, stb. Az előadása után beültünk egy irodába és elmeséltük neki a történteket. 

Ő bólintott és megerősítette, hogy a tüneteim alapján hegyibeteg lettem odafent. Viszont szerencsétlenségemre ez olyan ritka módon manifesztálódott, amit a 20 éves pályafutása alatt kétszer vagy háromszor, ha látott. Ugyanis ún. szinusz-tachycardiát kaptam, plusz az agyam is bevizesedett. 

Az sem tett jót, hogy lázzal együtt járó megfázásom volt, hiszen ezzel dehitratálttá váltam és az elektrolit-egyensúlyom is megbomlott. Továbbá a taxis eset (és a pók) miatt valószínűleg nagy mennyiségű stresszhormon szabadult fel, amely nem ürült még ki a véráramból. 

Így, ezek együtt balszerencsésen konvergáltak egy pont felé, amely a hegyen csúcsosodott ki. 

Azt is elmondta, hogy a hegyibetegség bármikor és bárkit elkaphat egy bizonyos magasság felett (jellemzően 3-4 ezer méter felett): nem számít hányszor és milyen magasan járt már az ember. 

Ha a testben és a hegyen éppen nem megfelelőek a körülmények, lehetsz bármilyen tapasztalt hegymászó, akkor is jelentkezhetnek a hegyibetegség tünetei. 

Következmények 

Bár alapvetően sportos életet éltem fiatalabb koromban, az első 2 éves amerikai periódus túl sok negatív hatással volt a testemre (értsd: túl sokat zabáltam és nem mozogtam). A chilei eset után visszatértem a sportos életformához. Jobban odafigyeltem magamra és a testem jelzéseire. 

Többé nem legyintek és mosolygok lenézően, ha meghallom, hogy pánikrohama volt valakinek (sajnos előtte hajlamos voltam erre). Aki nem élte még át ezt, az egyszerűen nem tudja milyen komoly dologról van szó, hiszen ekkor az agy teljesen különböző, de valós fizikai tüneteket tud produkálni. 

Lassan tudtam visszatérni a normális kerékvágásba és újra (meg)szeretni a hegyeket úgy, mint előtte. Megtanultam még jobban tisztelni a hegyeket és a természetet. 

Furcsán hangozhat, de megtanultam tisztelni azt a hatalmat is, amely a fejünkben lakozik, mert rájöttem, hogy nagyon durva és ijesztő, amivel rendelkezünk és nem csodálkozom, hogy nem igazán tudjuk kontrollálni, ha elszabadul. 

Hiszem, hogy ami ott és akkor történt az okkal történt. Egy nagyon erős jelzést kaptam a testemtől és lelkemtől, szerintem időben. Ma már jobban hiszek a carpe diem szellemiségében. 

Nem azt mondom, hogy ismerem a „tutit”, de ha csak egy apró kis lehetőség is adódik, hogy láss és átélj valami szépet, akkor nem szabad habozni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy annyi mindent elengedjünk magunk mellett. 

A végére még valami. 

Alapvetően lehet keménykedni az életben, csak szerintem nem érdemes. Amikor odakerülünk az élet színpadán az előadásunk végére, akkor úgy is újra mindannyian visszavedlünk egy rémült kisgyermekké, s várjuk, hogy a függöny végérvényesen legördüljön.” 

Ha szívesen olvasnál még Zolitól, akkor irány a blogja, amit itt találsz.

HÍRMONDÓ 

Irány észak! 

Finnország, Izland – olyan országok, melyek nem feltétlenül szerepelnek a magyar határátkelők elsődleges célpontjai között. Pedig akad munkalehetőség ezeken a helyeken is, ha valaki szívesen kipróbálná magát. 

„Otthon mindennap a túlélésért harcoltam” 

Ági 6 éve kezdett Dublinban új életet, most nem messze tőle egy kisvárosban, Brayben él. Magyarországon nagyvállalati bankárként dolgozott, mégis a túlélésért harcolt, ha nem is feltétlenül csak anyagi értelemben. Írországban egy teljesen más élet várta. 

Még nincs jogsid és Angliában élsz? Nagy változások jöhetnek 

Elegük lett a brit hatóságoknak a rengeteg friss jogosítványos okozta balesetből, ezért nagyon komolyan foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy új rendszert vezetnek be. 

A négyszeres fizetésért mennek külföldre 

Egyre nagyobb problémát jelent a munkaerő külföldre vándorlása, olyannyira, hogy ha a folyamat a jelenlegi tempóban zajlik tovább, akkor a következő években ez már akár a növekedést és az árak stabilitását is veszélyeztetheti Ukrajnában.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Chile

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1513688190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2018.02.23. 07:10:46

Gyönyörű fotók,szuper jó poszt!

Dikusz 2018.02.23. 07:11:51

Ez megint szuper poszt volt, olvastam volna még.

Az meg különösen tetszett, amit a következmények fejezet alatt írtál, minden sora. Hogy ez után az utad után át tudtad értékelni az életed.

Annak nagyon örülök, hogy újra megszeretted a hegyeket, és jól írtad, tisztelni kell őket.

lilyhammer 2018.02.23. 08:21:50

Hú egy érzem mintha részben rólam szólt volna, igen nekem is a sport segített kijönni belőle igaz más okokra vezethető vissza a tartós pánikbetegség-depresszió kialakulása nálam.
Teljesen átértékeltem az egész életem miatta.
Nagyon tuti munkája van Zolinak.

Aye aye 2018.02.23. 10:19:54

Elnezest az offert,
van itt aki Mo-ra (vissza)koltozott iskolas gyerekkel?
Hol talalhato meg az osztalyanak megfelelo kovetelmenyrendszer, amibol majd vizsgaznia kell a gyereknek, hogy ne kelljen evet ismetelnie? Az osztalyfonok nincs kepben.. Szeretnem meguszni, hogy egy egesz tankonyvcsomagot ki kelljen postaztatnom. Alt isk 4-5 osztaly kene, szoval ha a temak meglennenek, mi szulok ki tudnank bontani a sajat fejunkkel..
Akinek van infoja megkoszonom, ha ir itt vagy kuld uzenetet.

Csodabogár 2018.02.23. 10:50:56

Szuper poszt, bár Zolitól ezt megszoktam.
A hegyek nem barátaim, nem is csábítottak soha. Messziről szépek persze, de ha felmennék, mit látnék? Hogy lent minden milyen szép.:-)

Aye aye 2018.02.23. 10:54:58

Jo a poszt!!!! :-) Koszonjuk!

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.02.23. 11:00:04

Micsoda figyelmeztetés, rémisztö lehetett.

Golf2 2018.02.23. 11:16:28

Végül is dolgozni akkor nem sikerült a betegség miatt.

Herr Géza 2018.02.23. 11:53:04

@Csodabogár: “...de ha felmennék, mit látnék? Hogy lent minden milyen szép.:-)” Ez mekkora duma már???

London2009 2018.02.23. 12:02:54

Nehez erre mit irni. Koszi, hogy megirtad es minden jot kivanok neked/nektek.

fordulo_bogyo 2018.02.23. 12:13:11

Erdekes, izgalmas tortenek, elvezettel olvastam.
Egy aprosag: a levegoben mindenhol 21% koruli az oxigen, a magasban ritkabb a levego, es igen kevesebb az oxigen, de kevego tobbi alktoja is kevesebb, azaz ott is 21% oxigen van. Az a 21% mennyisegben fele a tengerszinti levego 21%-anak.

" Az oxigénszint itt már csupán nagyjából 11% a tengerszinti 21%-hoz képest, azaz nagyjából már csak fele annyi oxigénnel tud a tüdőnk gazdálkodni! "

Bocs.

glorianna 2018.02.23. 12:14:01

@Aye aye: A megcélzott magyarországi iskola honlapján kereshetők a magántanulók vizsgakövetelményei (elvileg ott kell lenniük). Pl. www.furtasuli.hu/index.php/dokumentumok/103-magantanuloi-szabalyzat

svajcineger 2018.02.23. 12:40:09

kardio1!
Ha erre jarsz szivesen olvasnam a szakvelemenyedet!

2018.02.23. 12:46:25

@glorianna: ez (is) olyan szarul van megcsinalva magyarorszagon, miert kell vizsgaznia egy kulfoldon tanult gyereknek? Vajon azt feltetelezik, hogy a kulfoldon tanult gyerek kevesebbet tud, vagy azt, hogy barmelyik magyar gyerek siman levizsgazna ev vegen? a gyerekek 90% a ket hetig tudja az anyagot, amig meg nem irjak a temazarot.
ez is olyan gyerekszemleletu mint az egesz ebsztt iskolarendszer magyarorszagon. itt az usaban csak bedobtak a kolkot vizsga meg nyeltudas nelkul a koranak megfelelo osztalyba, es valahogy mukodott. nem csak nalunk, de az osszes kulfoldi kollegamnal.

Aye aye 2018.02.23. 13:14:24

@glorianna: koszonom szepen!!

@LepesMez: okkal feltetelezik, hogy a kulfoldon tanult gyerek nem feltetlenul tud barmit is.
Itt Osloban a 4.-es gyerekem semmit sem tanul konkretan es ez itt teljesen jol van igy. Folyton atbongeszem az iskola altal kuldott anyagokat, a szint a nullahoz konvergal (pl matekbol: "2×3"; angolbol, ugy, hogy elso ota tanuljak: "milk, bread, I, you" az elvaras..). Ez az oktatasi szinvonal mondjuk a felnott lakossag ertelmi szintjen is abszolut megfigyelheto, de ugy dontottunk, hogy ezt az agyhalotti allapotot a gyerekeinknel nem szeretnenk megvarni... :-)))
Persze Mo-on a masik veglet van, ami a data-dompinget illeti. Az sem jo. Meg alszunk ra parat, hogy hogyan tovabb, de a felzarkozast jobb idoben kezdeni, egyik naprol a masikra nem megy...
A legjobb vmi koztes megoldas lenne.

Aye aye 2018.02.23. 13:15:37

@glorianna: Koszi megegyszer, pont ezt kerestem!

Én és Énke 2018.02.23. 13:20:46

"Templom kívülről, kocsma belülről, hegy távolról szép."

Ír (?) közmondás.

2018.02.23. 13:34:43

@Aye aye: "Persze Mo-on a masik veglet van, ami a data-dompinget illeti."

pont ezert mondom, hogy ugysem emlekeznek ra a magyar gyerekek sem, akkor meg mindek vizsgaztatjak aki mas orszagbol jott. ertelme sincs, meg nem is fair.

azt sem latom szornyusegnek, hogy valahol 10 eves gyerekekkel meg csak a szorzotablat tanuljak - sokkal tobbet ugysem lehet veluk tanittatni, max mechanikusan megtanulnak lepeseket, hogyan kell kulonbozo matekproblemakat megoldani, aztan picit mas a feladat, azt meg mar nem fogjak tudni. ha jol emlekszem, olyan nagy varazalasokat a lanyom sem tanult also tagozatban (addig jart magyarorszagon)

na mindegy, azert drukkolok, hogy megis bejojjon az elet norvegiaban, gyereket ma visszavinni magyarorszagra, ez nagyobb kitolas veluk, mint a kulonbozeti teszt :)

2018.02.23. 13:44:50

"Az sem volt kellemes, amikor rájöttem, hogy az egyik nővérke ellopta az órámat."

:D

Egyébként jó poszt, és Zolinak tök jópofa élete lehet.

Aye aye 2018.02.23. 13:49:03

@LepesMez: Koszi, en is ezert drukkolok, de minel jobban megismerem ezt az orszagot, embereket, annal kevesebb szeretheto dolgot latok itt. Az anyagi jolet meg nalam akkor sem volt szempont, mikor kijottunk, az jo ha van, de igazabol egesz mas kell a boldogsaghoz.

2018.02.23. 13:59:06

@fordulo_bogyo: a neten rakeresve van egy tablazat, ami adott magassagokhoz adja meg, hogy milyen az "oxigenszint-erzet", gondolom emiatt irta a 11%-ot, nelkulozve a nem oda tartozo reszleteket.

Feltetelezem, hogy egyetemen a csillagaszoknak tanitanak annyi fizikat, hogy utana tisztaba legyenek a bolygok legkorenek tulajdonsagaival :)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:23:10

@fordulo_bogyo: Szia. LepesMez megvalaszolta a dolgot helyettem is :-) Mindenesetre bocs, ha nem fogalmaztam erthetoen.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:24:00

Koszonom mindenkinek, aki olvasta es orulok, hogy tetszett ez a poszt (is).

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:29:07

@LepesMez: Szia. Igen koszi, bar nyilvan oda kellett volna irnom, hogy az alacsony legnyomasbol adodoan erezzuk kevesebbnek az oxigent....

P.Elliot 2018.02.23. 15:34:31

Csillagaszunktol meg unalmas posztot nem olvastam, ez is egy gyongyszem.
Hat mit mondjak, panik betegsegem meg nem volt, kozeleben sem jartam de a depresszio magamba roskadt kozonye igen, akkor amikor egyszer az egesz hazban szonyegcsere volt es minden holmit lehordattak a pincebe, amit nem, abbol mindent kipakoltattak es utana vissza kellett hordani / 8 helyiseg lett szonyegezve/, a pincebol a 4 szintre cipelni fel, , munkaido utan estente, na akkor kostoltam bele a depresszioba, illetve abba a letargiaba ami kerulgetett addig amig minden ujra a helyere nem kerult. .
Nagyon hasznosnak erzem hogy betekintest engedett ebbe a panik dologba, legalabb tudni fogjuk ha valami effele kerulget es a magas hegyek veszelyere. A virginiai Rocky Mountain volt eddig a legmagasabb ahol jartam, neha pattogott a fulem, ennyi volt az egesz, fogalmam sincs hogy az milyen magas meg most nem fogom keresgetni.
Jo figyelmeztetes, majd nem jarkalok magas hegyekbe, eleg lesz majd a fele is.
Az a ket rohadek taxis, nem lehet elegge vigyazni, meg jo hogy eszedbe jutott az a mento otlet.
Mikor volt ez az egesz hegyi dolog? Hanyban? Azota mennyi a az a magassag amit meg mersz tenni?
Olyan edes volt/ nekem/ ez az uzenet a felesegnek hogy szeretlek, az utolso percben is radgondolok, olyan szivet melengeto a nagy fajdalom utan, a cimzettnek egesz eleteben, hogy otet igazan szerettek, valakinek o volt az igazi , / ket fuldoklas kozben is ragondoltak./
Meg azert olvastam volna, varjuk a kovetkezo posztot valamirol amiben a csillagok is jelen vannak, azokat sose hagyd ki.

Tobbcsillagos poszt egy csillagasztol aki irni is tud.
Meg egy kerdes, a fonokseg mit szolt hogy "hordagyon" hoztak haza? Ha semmit akkor oket is el kellett volna kuldeni egy ilyen utra legkozelebb.

P.Elliot 2018.02.23. 15:38:56

@Nagy kámpics: Ezen en elnevettem magamat holott minden csak nem nevetseges hogy ott ilyen allapotok vannak.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:51:44

@P.Elliot: Szia. Koszonom a dicsero szavakat.
Nem kell felni megijdeni a hegyektol (felni lehet). Ha ugy erzed, hogy jo a kindiciod, akkor nyugodtan menjel felfele. AKkor kell lejonni, amikor eszlelsz magadon bizonyos tuneteket.

Hat nem most volt. Meg 2009-ben, de beleegett az a par nap az agyamba es lelkembe, de ez igy van jol.
Azutan amugy rogton volt egy konferencia Svajcban, amit imadok az Alpok miatt, de akkor az eleg nehez volt. Mindenesetre azota ujra voltam mar az Alpokban es voltam mar 3000 meter felett is. Sot, Zermattnal voltam majd 4000 meteren (a Klein Matterhornnal)...szoval voltam mar parszor. Nem akarom, hogy ami tortent az elvegye a kedvem a hegyektol...

Nem, amugy nagyon rendesek voltak a fonokeim. Megengedtek, hogy pihenjek 1 honapot otthon illetve az eset miatt hivtak meg az osztrak specialistat, hogy tartson eloadast a veszelyekrol es lehetseges megelozesrol (pl megfelelo folyadek-bevitel, kipihent szervezet stb)...

Amugy majd valoszinuleg irok egy posztot Zermattrol is, mert egyebkent Chile elott ott voltam 10 napot eszlelni (3100 meteren). Na az is egy meghatarozo pont volt szamomra....jo ertelemben :-)

P.Elliot 2018.02.23. 15:53:24

@LepesMez: Szerintem is nagy kitolas visszavinni a gyereket 10 eves koraban magyarorszagra csak ugy ne jarjon mint az ismerosok gyerekei, 11-12 evesek, kulfoldon kezdtek az iskolat, 3-ik osztalytol az Usaban ahova tenyleg korukhoz illo osztalyba kerultek bar volt egy teszt is csak azert hogy a tanar tudja hogy miben kell felsorakoztatni oket a tobbi anyaghoz.
Mindketto kituno tanulo volt mar az elso evtol. Az egyik az ragyogo eszu, a masik meg pokolian szorgalmas. A szulok dontese volt visszavinni oket Magyarorszagra mert itt untak az eletet/ hosszu lenne elmeselni meg semmi kozunk hozza/, otthon a ket gyereket allandoan piszkaltak az akcentusuk miatt holott jol beszeltek magyarul is, kirohogtek, zaklattak, a nagyobbik jegyei teljesen leromlottak, bukasra allt, a masik keso estig gyilkosan tanulva probalta a szintet tartani es potolni az egesz magyar tortenelmet, irodalmat es mindent az orszagbol, illetve az iskolaban tanultakbol, mindketto meggyulolte az orszagot, az iskolat, benne a tanulokat es a tanarokat akiknek voltak igazan gunyos megjegyzeseik, baratok nem tudtak szerezni, vegul a szulok ellen is kikeltek, a legnagyobb haraggal, azt is mondtak hogy mihelyt betoltik a 18-at ok mennek kifele es latni sem akarjak a szuleiket sem.
2 nagy jovoju tehetseges gyerek, a nagyobbik szerintem lecsuszott iskolailag mar, a masik az szivos de keseru.
Mindezt azert mert kimozditottak az eletformajukbol ahol szerettek oket, ahol sok baratjuk volt es szerettek islokaba jarni.
Szoval csak ovatosan ezzel a hazavitellel, illetve ha a gyerek nem tud beilleszkedni akkor azonnal hozni vissza.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:54:07

@Golf2: Szia. Sajnos nem. Legalabbis erdemben nem. De a szallason segitettem kiertekelni az adatokat meg ilyesmi....

P.Elliot 2018.02.23. 15:55:15

@BOLYonGOeLET: Tenyleg rendesek voltak a fonokeid, le a kalappal elottuk...

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:56:23

@Dikusz: Szia. Hat igen...nem volt egyszeru es eleg kemeny figyelmeztetest kaptam, de szerintem - igy utolag - megerte, mert azota maskeppen latok dolgokat....

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:57:47

@lilyhammer: Orulok, hogy sikerult kijonnod belole. Az ok mar nem fontos; a lenyeg, hogy tanultal belole. Sok sikert!

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 15:58:30

@P.Elliot: Igen...kicsit tartottam a nemetes "vasfegyelemtol"...de rendesek voltak...

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 16:03:30

@Csodabogár: Koszi :-)
Igazad van, fentrol minden nagyon szep...meg az is, ami lent van :-)
A lenyeg, hogy egy uj perspektivabol latod a dolgokat. Na es amikor fent vagy es korulnezel...melletted a tobbi hegycsucs....plusz, ha szerencseje van az embernek, akkor csak az ember es a mindent athato nyugalom es csend van :-)

Na jo, lehet ezt elered a kanapen 2 sor utan is :-)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 16:05:34

@kisrumpf: Hat nem mondom...voltak mar jobb napjaim is, mint akkor. De helyen kell kezelni a dolgokat...kaptam egy nagyobb kokit, kicsit elgondolkodtam, aztan gyerunk tovabb az uton :-)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 16:09:34

@Nagy kámpics: Hello...koszi :-)
Bar szerintem ez egy csomo emberre elmondhato. Plane itt a Hataratkelos oldalon. Ugy velem, hogy nagyon sokatoknak van/lenne mit meselnie :-)

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.02.23. 16:38:36

@BOLYonGOeLET: kérdezhetek valamit? Álmodtál valaha azzal a mostmindennekvége érzéssel azóta, vagy sikerrel megszabadultál töle? Ha tul intimpista kérdés, ignoráld, csak érdekelne.

Csodabogár 2018.02.23. 17:03:50

zért a svájci 23 év nem mult el nyomtalanul. Mikor vendégek jöttek vittük őket kirándulni, Jungfrau meg ilyesmik, de nem tudtak meghódítani a hegyek.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 17:08:43

@kisrumpf: Jo kerdes.
Nem. De felidezni is csak nagyjabol tudom, mert azt a pillanatot at kellene elnem ujra, hogy elontson az az erzes. Illetve elegge beszukult tudatallapotban voltam...inkabb erre a beszukult allapotra emlekszem jobban...
Bar...most, hogy visszagondolok, azert felsejlik az a most ennyi volt erzes...eleg gaz...bar nehez pontosan felidezni, mert erosen keveredik az ijedtseggel, amit akkor ereztem...

Furcsa modon remalmaim sem voltak az eset utan. Nem aludtam jol, de olyan nem volt, hogy izzadva es zihalva ebredtem, mert almomban visszajott az a pillanat.

Nyilvan az agyam jo melyen elraktarozta az esetet minden korulmenyevel egyutt, s ha hasonlo szituaciot fog "eszlelni", akkor el tudom kepzelni, hogy elohivja ujra...na, de remelem, hogy erre nem kerul sor :-)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 17:12:22

@Csodabogár: Persze...nem mindenkinek jon be a dolog. Van, aki a lapos mezokert van oda, vagy a tenger hullamzasa tolti el boldogsaggal.

Nagyon szeretem a hegyeket, de pl. nekem max olyan 4000-4500 meterig elvezheto, mert utana mar nekem inkabb csak (extrem) sportteljesitmenyrol szol. Illetve a taj sem buvol el annyira mar abban a magassagban (kopar sziklak stb.) Na de van, aki meg ennel magassabban elvezi a dolgot....

LittleG (uk) 2018.02.23. 17:17:51

@Aye aye: neketek ott mi hianyzik a boldogsaghoz?

Azert en beletennek egy "is"-t is a mas kell a boldogsaghoz mondatba :) (pl. biztos korgo gyomorral, a hid alatt is lehet boldognak lenni, csak konnyebb jollakottan, lakasban..)

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.02.23. 17:44:27

A hegyibetegseg tenyleg eleg kemeny dolog tud lenni. Nekem rogton az jutott eszembe, hogy erre nem keszitette fel senki Zolit, mielott oda keszult? Pedig van ra gyogyszer, amit a tunetek enyhitesere/megelozesere szoktak adni.
A ferjem iratott fel ilyet tobbszor az orvossal, amikor 4,000 m feletti csucsokra ment hegyet maszni. Mondta, hogy sokat segitett neki.
Ezt szoktak legtobbszor szedni a hegymaszok: www.webmd.com/drugs/2/drug-6755/acetazolamide-oral/details

fordulo_bogyo 2018.02.23. 17:46:11

@BOLYonGOeLET: En a helyedben kijavitanam, ertettem elsore is, hogy mit akarsz mondani, de kozepiskolai szint felett szerintem elvarhato, hogy teves informaciot ne irjunk le.
ha egyszeruen akarod irni: - fele annyi az oxigen azon a magassagon
ha precizen: - az oxigen parcialis nyomasa fele a tengerszintinek
...es a ketto kozott barmi mast.
De az kokemeny teny, hogy ott is 21% oxigen van a levegoben, kerlek ne ird azt, hogy 11%.
Bocsanat, nem kotozkodes, nem vagyok fizikus, bar egyik kedvenc targyam volt es maradt...
Buvar vagyok, a buvarpalackomban 200 atmoszfera nyomason is 21% az oxigen ha suritett levegovel merulok!

kék madár 2018.02.23. 18:10:40

@BOLYonGOeLET: lenyugozo iras volt, mar biztos mondtam, van egy iroi venad, es szerintem ezt hagyod is feszinre jonni (bocs a kepzavarert).
Kicsit ugy ereztem a befejezesnel, mintha szabadkoznal, hogy fejrealltal a hegyi betegsegtol. En a replules elott is panikolok, sot par hete 2500 meteren aludtam 3 napig egy sivatagban, nathasan es olyan erzesem volt mintha az agyam is porozna a szarazsagtol meg az oxigen hianytol, es majdnem panikoltam. Szerintem ahhoz kell a batorsag, hogy az ember a sajat gyengesegeit lekuzdje es a felelmeit feldolgozza, amit te sokszorosan megtettel. Olyan egzotikus helyekre jutsz el, en sokszor a kepeket felek megnezni :)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:10:58

@fordulo_bogyo: Szia. Nyilvan, de a "fele annyi az oxigen azon a magassagon" es a nagyjabol 11%-os oxigen-szint ERZET gyakorlaitalg ugyanaz, csak maskeppen mondva.

Nyilvan, hogy az atmoszfera surusege es nyomasa exponencialisan valtozik a magassaggal (illetve a molekulak szama), s igen a kevesebb molekula tovabbra is 21% oxigent tartalmaz.
Egy kicsit tul van targyalva a dolog, de igaz, hogy fogalmazhattam volna pontosabban is.

Arthamyr 2018.02.23. 18:11:16

Jó írás, mint mindig, de nem mondanám, hogy javított a kedélyállapotomon... Remélem már legfeljebb egyszer kell hasonló érzéseket átélned.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:13:34

@Zsuzsi65: Szia. Igen - most mar - en is imserem ezeket a bogyokat.
Hat igazandibol nem volt elokeszites es a doki sem mondta, amikor az orvosin voltam. De az is teny, hogy nekem is jobban utana kellett volna neznem.

kék madár 2018.02.23. 18:16:07

@fordulo_bogyo: en elsore ertettem, szerintem pont igy fogalmazott korrekten. De azt is ertem, hogy ha feluletesen olvassa valaki akkor megteveszto lehet. Megszoktuk, hogy Zoli ugy ir, mint egy tudos, nem mint egy [***], oda kell ra figyelni, es nem szokott tevedni, abban amirol ir, otthon van.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:20:02

@kék madár: Szia es koszonom :-)
Nem, igazandibol nem akartam szabadkozni. Egyszeruen csak leirtam, hogy mi tortent es ez milyen valtozasokat inditott el bennem.

Igen, szerintem kb. 2000 meterig a szervezet nem igazan erzekeli a magassagvaltozast, de utana mar egyes embereknel beindulhatnak reakciok attol fuggoen, hogy kinek mennyire erzekeny a szervezete a legkori valtozasokra (legnyomas, suruseg).

Pl. Zermatt eseten, ami csak 1600 meteren van, is elofordul (ha tobb napot alszom ott), hogy kicsit megfajdul a fejem vagy az orrom teljesen kiszarad stb...

Igen az teny, hogy kuzdottem magammal elegge...de nem akartam engedni annak a valaminek :-) Pl. egyszer elkapott egy kisebb roham pl Kolnben, amikor a villamos lement a fold ala es el kellett hagynom a helyszint :-)
Viszont visszafele csak azert is lementem es villamossal mentem vissza...

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:22:03

@Arthamyr: Szia. Hat bocsi, ha nem javitott az allapotodon. Bar az is teny, hogy nem eppen egy vasarnapi matine :-)
Hat ja...egyszer eljon az ido mindenkinek, de remelem, hogy tobbet nem kell "foprobaznom" :-)

kék madár 2018.02.23. 18:28:15

@BOLYonGOeLET: szerintem ez korral is jar, engem 30 eves koromig nem zavart a repules, azota random modon borulok. Nemreg egy londoni metron jott ez ram, pentek delutan akkora tomeg volt a peronon is, hogy nagyon kellett figyelnem, hogy ne hiperventillaljak, egy kolbasztoltoben tobb a hely. De a "kedvencem" az egri minaret volt, mire felertem, majdnem sikitoztam, annyire betett a klausztofobiam. Es amikor kileptem az erkelyre, akkor derult ki, hogy mar teriszonyom is van, rohantam volna vissza, de ott meg a sotet bezartsag: iszonyatos pofozkodasba kezdett a ket fobiam.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:34:39

@kék madár: Szia. Hat biztos, hogy nem egyszeru. Remelem, hogy tudod "kezelni" a dolgot...bogyok nelkul is...

Amugy meg csak annyit, hogy pl. egy chilei baratom (aki ott szuletett es most is ott el) szinten hegyibetegseget kapott ott ahol en. Utana elmentunk egyutt Hollandiaba, felmentunk egy templomtoronyba es O is rosszul volt...annyira, hogy aztan haza is kellett mennunk.

Szoval ha egyszer elkap egy ilyen, akkor nem ereszt egykonnyen :-|

kék madár 2018.02.23. 18:38:06

@BOLYonGOeLET:
[***] = veletlenul se akarok senkit es semmilyen foglalkozast megbantani, loosely typed variable :)

kék madár 2018.02.23. 18:43:39

@BOLYonGOeLET: nem mondanam, hogy tudom kezelni, de probalom. Egeszen idetlen modszereim vannak, peldaul repules elott (erdekes modon a gepen mar sokkal kevesbe felek) par oraval veszem meg a jegyet. A masik, hogy igyekszem elvonni a figyelmem arrol amitol felek, az is tobbnyire bevalik. A legfontosabb szerintem amit irsz, a szervezetunket megerositeni, ami visszahat az szellemi, lelki egyensulyunkra, es egy buddha nyugalmaval szembenezni a sajat demonjainkkal

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.02.23. 18:49:49

@BOLYonGOeLET: teny, hogy kell par nap akklimatizacio mar 2000 m korul is.Anyoseknak Lake Tahoe kornyeken kb. 2000 m-n van nyaraloja. Amikor oda megyunk, elso par nap mindig faradekonyabbak vagyunk, es sokkal tobbet kell inni, az orr nyalkahartya is szarazabb. Most nyaron tervezunk Yellowstone- Grand Teton turat, na ott is fel kell erre majd keszulni :)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:53:04

@kék madár: Persze, igy van. Csak nehez, mert a demonok attol azok amik, mert a gyengeinket tul jol ismerik. Az mas kerdes, hogy szerintem a demonokat mi hozzuk letre es a demonok sajat magunk vagyunk...ezert olyan nehez ellenuk, mert sajat magunk ellen kuzdunk...

A lenyeg, hogy probalsz kuzdeni...ez a lenyeg. Ahogy a pszichologus egyszer mondta: Minden, ami nem ol meg, majd ujra probalkozik kesobb :-)

Jo, neha erossebbe is tehet :-)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 18:53:59

@Zsuzsi65: Spoiler veszely...nehogy osszefussunk majd valahol arrafele ;-)

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.02.23. 18:54:42

@BOLYonGOeLET: haha, csak nem arrafele tervezel kirandulast? :))

kék madár 2018.02.23. 19:06:38

@BOLYonGOeLET:
"Minden, ami nem ol meg, majd ujra probalkozik kesobb :-)"
biztato mondat egy pszichologustol, ez egy atlagos session lehetett, jobb mint a kovetkezo es rosszabb mint az elozo :)

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.02.23. 19:09:11

@BOLYonGOeLET: szuper! :) akkor kiegeszithetjuk majd egymas posztjait, tobb szem tobbet lat, tudod :)))

kék madár 2018.02.23. 19:11:57

@Zsuzsi65: szerintem az sokkal viccesebb lenne, ha egyszerre lennetek ott, es nem ertenetek egyet abban amit lattatok, sot jol ossze is vesznetek rajta :)

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 19:15:47

@kék madár: Na szep...latom balhet szeretnel :-)
Amugy meg semmi nem biztos az uttal kapcsolatosan...illetve valoszinlueg nem is egy idoben megyunk majd....

Illetve az nem baj, ha maskeppen latjuk a dolgokat....sot biztos maskeppen fogjuk latni....na de ettol (is) jo....

Dikusz 2018.02.23. 19:15:48

@BOLYonGOeLET: @Zsuzsi65: Ne kiegészítsétek, közösen írjatok posztot, sok fotóval:)))

zoldzeller 2018.02.23. 19:22:05

@BOLYonGOeLET: ez ismet nagyon erdekes volt, koszonom:)

Hegyek - en eleg rendszeresen futok maratont es az evek soran a a felkeszulesem reszeve valt, hogy kora osszel futok egy nagyot (kb 30km-t) Mammoth City-ben (2400 meteren van) .
Voltunk mar turazni Chile-ben es Peruban hala az egnek eddig nem volt semmi komolyabb problemam a magaslattal, de volt baratunk aki 2 nap utan hanyni kezdett es nem tudott pihenni, ugyhogy muszaj volt lejonni a hegyekbol. Sajnos ez barmikor, barkivel elofordulhat.

zoldzeller 2018.02.23. 19:29:21

@kék madár: legzesgyakorlatok nem segitenek? (En a barlangoktol kapok hideglelest. Egyszer regen befizettunk valami barlangturara, szerencsere 100 meter utan tudtam, hogy ez nem fogom tudni vegig csinalni es meg ki tudtam jonni.)

littke 2018.02.23. 19:40:45

ja a hegyibetegséggel csínján kell bánni. Egy svájci ismerősünk társa, egy Himalaja túrán elvesztette a társát, akarom mondani az meghalt, mert az illető nem hallgatott a szimptómákkra. Te szerencsésnek vagy mondható.
Nemrégen jártunk Cusco-ban, 3500 m, nejem is beteg lett, de csak rövid időre.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 20:11:10

@zoldzeller es @littke: Hat igen, ez igy van...nem art ovatosnak lenni...

zoldzeller 2018.02.23. 20:18:47

@BOLYonGOeLET: en a hegyibetegseget amugy urban legend-nek tartottam amig nem lattam az amugy massziv, fitt sportos haveromat kialvatlanul hanyni, es az allapota egyszeruen nem akart javulni.

BOLYonGOeLET · http://bolyongo-elet.blog.hu 2018.02.23. 20:33:17

@zoldzeller: Igen...pont ez a lenyeg....hiaba fitt es sportos valaki, az meg nem garancia semmire. Ha a szervezete barmilyen ok miatt nem szereti a magashegyi korulmenyeket, akkor lehet barmilyen fitt es sportos valaki, nem szamit: a hegyibetegseg hamar le tudja amortizalni az embert...marmint pillanatok alatt.. :-)

kék madár 2018.02.23. 20:39:50

@zoldzeller: segienek, eletben maradnI :)

kék madár 2018.02.23. 21:11:26

@zoldzeller: en a felmaratonba szoktam majdnem belehalni, a maratont el se tudom kepzelni

fhdgy 2018.02.23. 21:41:18

Én 2001-ben Luganoban lettem egy kicsit rosszul a San Salvatore tetején, pedig az csak 880 méter körül van. Én ezt akkor kettő dologgal magyaráztam.

1. Alig 10 perc alatt kb. 600 méter szintkülönbséget tett meg a hegyi vasút

2. A szívem nem volt tökéletes, azóta sem, bár a mostani kecskepásztorkodás hatását jótékonynak érzem.

fhdgy 2018.02.23. 22:05:45

@fhdgy: volt egy hsonló esetem Krk szigetén is. "megmásztam" az Obsovát, kb. 570 méter. Gyakorlatilag a tenger szintjéről indultam és "felrohantam". No, az sem esett jól. Igaz, elötte napokig aljas hőemelkedésem volt, de nem akartam várni, mi az nekem alapon.

Hát, kiderült, hogy több volt a kelleténél. A kilátás viszont pazar volt, az Adria egy másik lenyügöző arcát mutatta, csak kevés időm maradt. Víz nélkül, h a tanulsáőemelkedéssel, dög forróságban igyekeznem kellett lefele.

Az a tanuság, hogy kis "bucka" is lehet nagy gond.

fhdgy 2018.02.23. 22:12:00

@fhdgy: hú, ez a tablet!

Tanuság=tanulság

h a tanulsáőemelkedéssel=hőemelkedéssel

blackhairlady 2018.02.24. 05:25:48

@Zsuzsi65: A kisebbik gyerekemnek is folyamatosan verzett az orra a Yellowston/Grand Tetonnal.

blackhairlady 2018.02.24. 05:33:58

@BOLYonGOeLET: Szrintem ird meg az osszes elmenyedet,utazasaidat ide, nagyon szorakoztato volt eddig mindegyik, szerintem szivesen olvasnank valamennyien.

Dikusz 2018.02.24. 08:17:22

@fhdgy: Azért az nem semmi tíz perc alatt 600 m szintkülönbséget felfelé futni. Mi történt, űzött a tatár?:)
Három az a kettő, a harmadik a szomjúság, pláne, ha nagy melegben futkorászol felfele.

fhdgy 2018.02.24. 14:11:50

@Dikusz: a luganoi 600 méter alig 10 perc alatt hegyi vonattal volt.

A krki 570 méter volt saját erőből, az nem 10 perc volt, hanem oda-vissza valamivel több mint 4 óra.

Lefele lehet, hogy tovább tartott, mert nem jöttem lefele, hanem inkább szédelegtem.

A becsapós az volt, hogy karnyújtásnyira látszott, de aztán ...

Teljesen kimerülve, kitikkadtan értem vissza, de másnapra kutyabajom sem volt.

Előtte a másik oldalt is megmásztam, makk egészségesen, társaságban, ott semmi extra nehézség sem volt.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása