Hány horvát ételt ismersz? Bevallom én nem túl sokat, pedig nyaraltam már az országban nem egyszer. De az átlag turista sajnos kevés hagyományos fogással találkozik. Kíváncsi voltam, milyen lehetőségei vannak annak, aki már unja a minden turistaközpont kínálatát leuraló csevapot és pizzát.
Az hamar kiderült, hogy a horvát konyha jóval sokszínűbb annál, mint amit eddig gondoltam róla. Hatással volt rá az olasz, a magyar, az osztrák és a török konyha is. Az országon belül jelentős elértések vannak: teljesen mást és máshogy főznek a tengerparton, mint a szárazföldi részeken.
A szárazföldi nekünk nem annyira érdekes a magyar behatás miatt (a Chasing the Donkey blog csupa olyan ételeket sorol, mint a töltött paprika, a szalámi, vagy a halászlé). Úgyhogy – néhány kivételtől eltekintve – inkább a tengerpartról mutatok olyan ételeket, amiket vagy már kóstoltam és ajánlok, vagy majd idén szeretnék Horvátországban kipróbálni. Biztos, hogy neked is kedved támad néhányhoz közülük!
Peka (vagy cripnja)
Elsőként egy nagyon népszerű fogás, aminek a neve nem egy konkrét ételt, hanem egy elkészítési módot takar. A peka (vagy cripnja) egy harang alakú, fém vagy terrakotta eszköznek a neve, amivel leborítják a szabad tűzön, serpenyőben lassan főzött húsokat, halakat, krumplit, zöldségeket.
A húsos verzióhoz már volt szerencsém, tényleg nagyon finom, elképesztő omlósra párolódnak a harang alatt az összetevők. Állítólag az így készült polip is csodás. Jó tudni, hogy a legtöbb étteremben előre kell rendelni ezt az ételt, mert hosszan készül, és frissen a legfinomabb. Ha pedig otthon készítenél ilyet, itt találsz angolul egy receptet és részletes leírást hozzá.
Brodet (vagy brudet)
A brodet (vagy brudet) Dalmáciában, az Isztriai-félszigeten és a Kvarner-régióban – magyarul a tengerpart mentén – népszerű, a név fűszeres, halas, tengeri herkentyűs ragut takar. Minél többféle hal és herkentyű van benne annál jobb, általában polentával (a puliszkához hasonló, kukoricalisztből készült étel) tálalják.
Crni rižot
Ez nem más, mint a fekete rizottó, aminek a színét a tintahal tintája adja. Azoknak érdemes megkóstolni, akik szeretik az intenzíven halas, tengeri herkentyűs ételeket, mert ez nagyon olyan. Azt írják, hogy a legjobb fekete rizottókat Dalmáciában, a helyi kisvendéglőkben (a konoba nevet keresd az étterem nevében) lehet enni.
Riba sa žara (grillezett hal)
A tengerparton vétek lenne kihagyni a frissen grillezett halat, amit riba sa žara néven kell keresni az étlapon. Nem tesznek rá mást mint sót, borsot, olívaolajat és szabad tűzön sütik, isteni. Köretnek mellé mindenképp mángoldos krumplit (krumpír sa blitvom) válassz.
Fuži
Tipikus isztriai tésztakülönlegesség, hasonlít a pennére, de nem az. Kézzel sodorják, és általában a félsziget másik kihagyhatatlan alapanyagával, a fehér szarvasgombával (esetleg gomábaval, csirke vagy marharaguval) kínálják. Aki már kóstolta, állítja, kötelező ilyet enni ha erre jársz.
Már Michelin-csillagos étteremben is ehetsz a horvátoknál
2017-ben kapott először Michelin-csillagot horvát étterem: a megtiszteltetés a rovinji Montét érte. A helyi piacon kapható, friss alapanyagokkal dolgozó étteremeben az ötfogásos degusztációs menüért kb. 28 ezer forintot kell fizetni fejenként. A francia gasztrobiblia a Monte mellett egyébként 34 további éttermet ajánl az országban: ezek közül 12 Zágrábban, 10 Dubrovnikban és 12 az Isztriai-félszigeten található.
Manestra
Maradva az Isztriánál: állítólag, az itteni éttermek menüjén kivétel nélkül szerepel a manestra, ami nem más, mint a bableves. Az alap hasonlónak tűnik a magyar verzióhoz: a fűszeres lé lassan főzve, hosszú órák alatt készül, ízesítőnek kerül bele füstölt sonka is. Több fajtája létezik, a leggyakoribb a manestra od bobići (bableves kukoricával), és a manestra od jota (bableves savanyúkáposztával). Kemény cuccnak hangzik, de tápláló, az tuti.
Pasticada s njokima
Dalmáciában pedig a pasticada hódít, az ételt a dalmát konyha királynőjének nevezik, minden családnak megvan rá a tuti receptje. A borjúfilét napokig marinálják borecetben, majd órákig párolják, először saját levében, majd vörösborban. Házi készítésű gnocchival tálalva az igazi. A drága alapanyagok és a hosszas elkészítés miatt kevés étteremben tartják étlapon, de ahol van, ott csapj le rá.
Strukli
A strukli eredetileg egy szlovén tésztaétel neve, amit túróval töltenek és tejföllel kínálnak. De Zágrábban is iszonyú népszerű – annyira, hogy van olyan étterem, ahol csak ezt lehet kapni. A neve pedig mi más, mint az, hogy La Struk.
A struklinak létezik főtt és sült verziója is, a zágrábi étteremben a klasszikus, túrósat is meg lehet kóstolni, de az újragondolt típusokat (például szarvasgombával, sajttal vagy áfonyával töltve) is. Ha a tengerpartról hazafelé beugrasz kicsit nézelődni Zágrábba, tegyél vele egy próbát.
Soparnik
Ez nem más, mint a mángolddal (aminek hasonló az íze, mint a spenóté) töltött sós pite. Dalmácia középső részén vannak nagy hagyományai, Dugi Ratban például minden év júliusában sopranik fesztivált rendeznek. Ezen a helyi családok mérik össze pitekészítő tehetségüket. Ha a közelben nyaralsz, feltétlen menj el ide, mert igazán autentikus ízeket kóstolhatsz – tanácsolja a Frankaboutcroatia.com.
Fritule
Végül egy addiktív tengerparti süti: a fritule nem más mint egy kis, gombóc alakú fánk, a tésztájába mazsola, helyi égetett szesz, citromreszelék kerül, és olajban sütik ki. Azt mondják, ha egyszer megkóstoltad soha többet nem tudsz neki ellenállni.