A feszített koncentráció kinyírja a kreativitást

A figyelem sokszínű készségünk: enélkül képtelenek lennénk az iskolában vagy a munkahelyen jól teljesíteni, új dolgokat tanulni, kommunikálni vagy érzelmeinket értelmezni. Amikor viszont nehezünkre esik huzamosabb ideig egy dologra összpontosítani és többször elkalandozunk, frusztráltak leszünk, mert tudjuk, hogy csak az időnket pazaroltuk és kezdhetünk mindent elölről. Ismerős? Pedig az ábrándozás nemcsak egy kellemes élmény, de a szakértők szerint sokszor kifejezetten hasznunkra válik.

A vándorló elme

A gondolatok elkalandozását legtöbbször a figyelemzavarral vagy a koncentrációhiánnyal vonjuk párhuzamba, és egy, a teljesítményünket befolyásoló tényezőként tekintünk rá. Az agyban ilyenkor egy sor olyan áramkör aktivizálódik, amelyek a megtanulandó anyaggal vagy az éppen végzett tevékenységgel semmilyen összefüggésben nem álló dolgokról szólnak. Az álmodozás ugyanazokat az idegpályákat veszi igénybe, mint az adott teendőkre és az érzéki ingerekre irányuló koncentráció, ezért ön minél jobban elmerül a gondolataiban, annál többször hibázik feladatai végrehajtásában. Nem csoda, ha ilyenkor megkapja a főnökétől vagy a munkatársaktól, hogy ejnye, már megint nem figyeltél, hol jár az eszed? Az, hogy valami folyton elvonja a figyelmét, valóban zavaró és hátráltató tényező lehet egy állandó koncentrációt igénylő munkafolyamat során, de nem főben járó bűn, ha néha kicsit pihenteti az agyát és pozitív dolgokon mereng el, sőt.

stockfresh 1452458 young-woman-in-interview-with-trainer sizeM

A Massachusetts Institute of Technology agykutatói arra jöttek rá, hogy a figyelem lankadása aktiválja a középső prefrontális agykéreg működését. „Ez a rész akkor lép működésbe, ha magunkra és másokra gondolunk, vagy amikor épp nincs különösebb dolgunk. Amikor tehát külső koncentrációnk csökken, mert valamilyen rutinszerű, összpontosítást nem igénylő munkát végzünk vagy épp nem csinálunk semmit, ez az agyi hálózat olyan belső, személyes gondolatokat indukál, amik aktuális problémáinkkal vagy jövőbeli terveinkkel vannak összefüggésben” – magyarázza publikációjában dr. David Rock pszichológus.

Észrevette, hogy a legjobb ötletei általában akkor születnek, amikor épp nem arra figyel, amire kellene? Fókusz - Út a kiválóság felé című könyvében Daniel Goleman pszichológus az összpontosítás mechanikája mellett arra is kitér, hogy a legkreatívabb pillanatokat általában akkor éljük meg, amikor éppen nem koncentrálunk erőteljesen, csak hagyjuk elménket az asszociációk sorozatával szabadon áramolni, azaz fantáziálni. Goleman szerint hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a figyelemre, mint egy gépezetre, amit ki és be lehet kapcsolgatni, holott annak több formája létezik: amikor túlságosan fókuszálunk, belemerülünk valamibe, akkor úgymond szűklátókörűek leszünk, figyelmünk szelektívvé válik. A másik szélsőséges állapot, amikor hiányzik a fókusz állapot, figyelmünk kapkodva ide-oda ugrál, azaz szétszórtak vagyunk. Valahol a két állapot között helyezkedik el az ún. „nyitott éberség" (open awareness), egy szabad és kellemes töprengő folyamat, ami során váratlan asszociációk tömkelege születik meg elménkben. Ez a produktív álmodozás jellemző a művészek és feltalálók fantáziadús szellemi munkájára is. 

Nem mindegy, merre kalandozunk

Gyakran aggodalmaink és más negatív érzelmeink miatt vagyunk képtelenek koncentrálni feladatainkra, márpedig még a legfókuszáltabb ember számára is azok az események jelentik a legintenzívebb zavarforrást, amelyek saját személyes életéből fakadnak (például egy családtag elvesztése vagy párkapcsolati problémák), ezeket ugyanis képtelen kiverni a fejéből. Elménk tehát többnyire a minket pillanatnyilag foglalkoztató problémák felé kalandozik, amiket muszáj minél előbb megoldanunk vagy amik miatt rosszul érezzük magunkat: ma el kell szaladnom a postára, de jólesne most egy forró kakaó vagy nem kellett volna olyan gorombán beszélnem a férjemmel. Ezt az automatikus folyamatot nem kerülhetjük ki, és természetesen fontos, hogy megoldást találjunk az adott problémára, de ha munka közben állandóan negatív gondolatokkal gyötörjük magunkat, azzal nemcsak a hangulatunkon, de a teljesítményünkön is rontunk. Éppen ezért fontos, hogy figyeljünk a figyelmünkre és ha felismerjük a romboló vagy káros gondolatokat, próbáljuk azokat elhessegetni vagy pozitív kontextusba helyezni. Sajnos hajlamosak vagyunk bolhából elefántot csinálni és gyakran fölöslegesen rágódunk a „mi lett volna, ha" helyzeteken is.

shutterstock 114614152

Az elmélázás kreatívvá tesz

Amikor elkalandozunk vagy elmélyülünk egy kellemes, szellemileg nem megerőltető tevékenységben, agyunk „alapértelmezett módba" kapcsol, amiért a prefrontális kéreg középső részében található hálózatok a felelősek. A közelmúltban végzett vizsgálatok szerint azonban az elme kalandozása során nemcsak az említett középső prefrontális rész aktivizálódik, hanem egy másik terület is – a prefrontális kéreg végrehajtásért felelős rendszere –, amiről eddig úgy tudtuk, hogy a fókuszált feladat-végrehajtásban játszik szerepet. A képalkotó eljárások azonban feltárták, hogy a tűnődő elmének mindkét említett területe aktív. „Ez kissé rejtélyes, hiszen a kalandozó elme pont, hogy eltereli a figyelmünket az adott feladatainktól, csökkenti teljesítőképességünket, mégpedig különösen a kognitív (megismerő) erőfeszítéseket igénylő területeken. A kutatók azzal a hipotézissel próbálták feloldani ezt az ellentmondást, hogy a tűnődés éppen azért rontja a kognitív teljesítményünket, mert leköti a végrehajtó rendszer erőforrásait" – magyarázza könyvében Goleman.

A kalandozás során azok a képességeink fejlődnek, amik a nagy belátások eléréséhez szükségesek, legyen az képzeletet igénylő szójáték, egy találmány vagy eredeti gondolat. Ilyenkor a jövőre vonatkozó forgatókönyveket futtat végig elménk, önreflexiót gyakorol, összetett társas világunkban navigál, kreatív ötleteken dolgozik, javítja a koncentrációs képességünk rugalmasságát, rendszerezi emlékeinket vagy elmereng az éppen tanultakon.

shutterstock 127908878

Az elménk elkalandozása során érintett agyi alrendszereinkről kimutatták, hogy aktivitásuk a kreatív belátások előtti pillanatokban fokozódik – és szokatlanul aktívak a figyelemhiány zavarral küzdőknél. Nem véletlen, hogy az ADD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros) felnőttek az átlagosnál több eredeti és kreatív ötlettel állnak elő, és nagyobb arányban is valósítják meg azokat. Amikor egy kísérletben önként vállalkozókat arra kértek, hogy meglévő eszközöket új módon alkalmazzanak, 40 százalékkal több eredeti válasszal rukkoltak elő az elkalandozó, tűnődő személyek azokhoz képest, akik száz százalékig az adott feladatra koncentráltak.

Így pörög a kreatív emberek agya

Az elménkben elraktározódó gondolatok és emlékek mind lehetséges asszociációk forrásai. A kreatív ötletelés pillanatában jelentkező gamma hullámok összekapcsolódnak az álmokkal, a metaforákkal, a művészet logikájával, a mítoszokkal és a költészettel. A szabad stílusban szövegelő rapperek vagy a stand-uposok agyának azok a területei aktívabbak improvizálás során, amik a szabad elkalandozás esetében is – ez az állapot ugyanis kedvez az egymástól távol eső agyterületek közötti idegi kapcsolatok kialakulásának. Amikor elménk ebben a kiterjedt, tágas állapotban van, sokkal könnyebben születik új asszociáció, a kreatív belátásokat kísérő „aha” érzés, vagy egy jó rím.

Ne féljen kikapcsolni!

A hosszasan és intenzíven fókuszált figyelem egy idő után elfárad és kimerülhet, akárcsak egy izom – és ilyenkor pihenésre van szüksége. A hatékonyság csökkenése, a figyelem lankadása vagy a fokozott ingerlékenység jelzi, hogy a szervezetben a szellemi erőfeszítéshez szükséges glükóz szintje nem kielégítő. Ahhoz, hogy helyreállítsuk mentális energiánkat, a szőlőcukor nem mindig elég: szüneteltetnünk kell a koncentrációt, és hagyni, hogy elménk egy kicsit elkalandozzon, erőt gyűjtsön a további munkához. Ilyenkor a szétkapcsolás a megoldás, vagyis az, ha olyan tevékenységet választunk, ami ellazít és amiben figyelmünk teljesen, ám nagyrészt passzív módon elmerülhet. Ilyen lehet például egy séta a parkban vagy játék a gyerekkel. „Ez olyankor történik, amikor finoman ingereljük a szenzoros területeket, amelyek csillapítják az akaratlagos koncentrációért felelős mentális folyamatokat" – írja Goleman. Tudta, hogy mások érzelmeinek és hangulatainak megfigyelése a lehető legkimerítőbb tevékenység, míg a legkellemesebb a szerelmeskedés?

Az április 1-jétől kapható Fókusz – Út a kiválóság felé című kötet egy kicsit talán csapongó és mintha maga is figyelemhiányban szenvedne. A rövid és nem feltétlenül egymáshoz kapcsolódó fejezetekben Goleman számos érdekes témát ismertet meg az olvasóval: szó van benne etikáról, empátiáról, rendszerelméletről, készségfejlesztésről, sőt klímaváltozásról és üzleti stratégiákról is. Talán pont ezért ragadja meg úgy az ember figyelmét.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek