Medveölő hősről nevezték el a világ legkisebb atombombáját

A hidegháború alatt végig fennállt annak a lehetősége, hogy a szovjetek egyszer csak megindulnak a Vasfüggöny túloldalára, és megszállják Európa nyugati felét is. A szovjetekkel szemben álló amerikaiak és más nyugati erők hadiipari fejlesztéseit a következő évtizedekben ennek az inváziónak a lehetősége határozta meg.

Az amerikaiakat joggal aggasztotta a gondolat, hogy egyszer csak megindul egy több millió katonából és több ezer páncélosból álló hadtest nyugat felé. Az ellentámadáshoz hatalmas tűzerejű fegyverekre volt szükségük. Természetesen szóba kerültek a nukleáris fegyverek is, mint a kor legpusztítóbb eszközei.

Az Egyesült Államoknak három atomágyújuk is volt a térségben. Az M–65-ből, becenevén Atomic Annie-ből többet is telepítettek Európában és a Koreai-félszigeten. Csakhogy ezek akkorák voltak, hogy vontatóval mozgatták őket; bonyolult volt a kezelésük; és mivel a szovjetek tudták, hogy ezek milyen pusztítást végezhetnek, egy inváziónál ezeket lőtték volna ki elsőként. A Szovjetunió elleni atomcsapáshoz viszont nem volt más eszköz, csak a méregdrága bombázó repülőgépek.

A hadsereg 1956-ban alapította meg a magasan képzett katonákból álló gyalogos egységet, az Atomic Battle Groupot (ABG), akik a német határt őrizték. Ők vethették volna be szükség esetén a Davy Crockettet, minden idők legkisebb nukleáris fegyverét. Az eszköz elsődleges feladata az lett volna, hogy egy szovjet inváziónál megállítsa a csapatok előrenyomulását. A fegyver robbanóereje és a radioaktív sugárzás ehhez elég lett volna, és közben a nyugati felek időt nyertek volna, hogy felkészüljenek a hagyományos eszközökkel végrehajtott csapásmérésre.

A fegyver névadója, David Crockett favágóként kezdte, kongresszusi képviselőként folytatta, majd népmesei hősként fejezte be az életét. Egy anekdota szerint Crockett egyszer az erdőben sétált, és rátámadt egy medve, ő pedig – mivel nem volt nála töltött fegyver – puszta kézzel megölte. (Az eredeti történet egy szójátékra épül, ami magyarul visszaadhatatlan, de a grin the bear szó szerinti fordítsában azt jelenti, hogy jó képet vágni valamihez.) Adta magát az ötlet, hogy egy medvéket ölő amerikai hősről nevezzék el a szovjet medve szívatására gyártott szuperfegyvert – és különben is, ha már atomháború, legalább legyen szép metaforikus.

A rakétaindító egységet a Rock Island Arsenal készítette, rögtön kétféle kiszerelésben. Az XM–28, más néven M–28 120 milliméteres kaliberű, 2 kilométer hatótávolságú, hátrasiklás nélküli (recoilless) löveg volt; az XM–29, 155 milliméteres kaliberű, 4 kilométeres hatótávval. Mindkét lövegtípus az XM–388-as nukleáris töltetet tudta indítani. Az XM-338 négy stabilizáló szárnya rakétákat idézett, a lövedék tompa orra viszont bombákat. A 34 kilogrammos össztömegből több mint 23-at tett ki a W54-es robbanófej, a Los Alamos Intézet és az Atomenergia-ügynökség közös fejlesztése. A löveg üzemeltetéséhez három ember kellett; később készítettek belőle dzsipekre, illetve teherszállító járművekre telepíthető változatot is.

Bár a Crockett viszonylag kis teljesítményű nukleáris fegyver volt – a töltet robbanóerejét 10-20 tonnásra becsülték –, ez is elég volt ahhoz, hogy a fegyver kezelőit közvetlen életveszélybe sodorja. Az ABG egység tagjainak azt tanácsolták, hogy rakétaindítás előtt húzódjanak fedezékbe, lehetőleg egy hegy mögé, és lapuljanak a földre a robbanásig; így kisebb az esélye annak, hogy a lökéshullám vagy a sugárzás végez velük. Egyes jelentések szerint a katonáknak parancsba adták, hogy ha a szovjetek elfoglalnák a harcálláspontjukat, még előtte semmisítsék meg a Crocketteket, nehogy a technológia az ellenség kezére kerüljön.

1961 és 1971 között az Atomic Battle Group nagyjából száz Davy Crockettet telepített, de sosem vetették be őket. Ehhez valószínűleg annak is köze volt, hogy 1963-ban John F. Kennedy amerikai elnök ellátogatott a nyugat-németországi Hanauba. A harmadik páncéloshadosztálynál tett vizitjén észrevett egy Crockett-indítóállást, és elbeszélgetett a katonákkal a fegyver pusztító erejéről és hatótávolságáról.

Kennedy még abban az évben parancsba adta, hogy szereljék le az összes, Németországban telepített Davy Crockettet. Ez meg is történt, de a hadsereg csak 1971-ben szerelte le a fegyvertípust. A megmaradt példányokból néhányat hadtörténeti múzeumokban állították ki.

(Military Factory | Army History | Wikipedia)