Irány a negyeddöntő, álomszerűen alakult az este a férfi vízilabda-válogatott számára

Igazából abban a különös helyzetben voltunk a magyar férfi vízilabda-válogatott utolsó csoportmeccse előtt, hogy a franciák elleni találkozó miatt kevésbé kellett izgulnunk, mint az után következő találkozó eredményén. Mondhatnánk, hogy ekkor még nem is sejtettük, milyen jót fogunk szurkolni az ausztrál-olaszon.

Az ilyen meccsekre nehéz odafigyelni, szokták mondani, így ezekből válhatnak a legnehezebb feladatok. Na ez a péntek estére egyáltalán nem volt igaz. De annyira nem, hogy az 1. negyed után 6-1 állt a táblán.

Fölényünk lehengerlő volt, a magyar válogatott mind a 6 kapura lövéséből gól született, míg Nagy Viktornak – aki a várakozásokkal szemben maradt a kapuban – összesen két lövéssel volt dolga, az egyiket meg is fogta. Vámos Márton, Varga Dénes és Zalánki Gergely különösen jól játszott, a franciák meg időnként úgy, mintha eleve feladták volna a meccset.

A folytatásban viszont ez megváltozott, ami nem is baj, mert egy bizonyos szintet azért fenn kellett tartania a csapatnak, hogy ne essen ki esetleg teljesen a ritmusból a kieséses szakasz előtt. Annak pedig, hogy a gólarány számítson, nagyon kicsi volt az esélye.

Így különösebben senkit sem zavart, hogy a 2. negyedet a helyenként szép dolgokat mutató franciák nyerték 3-2 arányban. Lőttek gólt előnyből, ötméteresből, meg egy irgalmatlanul nagyot is, Marzouki Mehdi révén. Összesítésben még mindig kényelmes eredményt, 8-4-et mutatott a kijelző, Marcz Tamás kapitány nyugodtan pihentethette az olaszok ellen fülsérülést szenvedő Hárai Balázst, sőt a félidőben Decker Attila is bejöhetett a kapuba, hogy végre beleszagolhasson a hazai világbajnokság hangulatába. 

A 3. negyed elején Hosnyánszky Norbert előnyből lőtt góljával jeleztük, hogy ennél közelebb azért nem engednénk magunkhoz az ellenfelet, majd néhány kimaradt fórt követően Varga talált be egy labdaszerzés után, miközben a franciák 4 gólon ragadtak. De annyira, hogy csak 5 másodperccel a negyed vége előtt szereztek gólt be legközelebb, egy szépen, és végletekig kijátszott emberelőnyből. Ahogy a köztévé szakértőjeként dolgozó Madaras Norbert mondta "40 centiről". A magyarok részéről viszont a negyedben még Gór-Nagy Miklós is meglőtte első gólját a tornán, így az eredmény 11-5 volt az utolsó játékrészre fordulva.

 

A zárófelvonásban játékosaink többsége mintha lélekben már inkább az olasz-ausztrálon lett volna, ami teljesen érthető. A mieink meccsét követő találkozón az olaszoknak legalább tíz góllal kellett (volna) nyerniük, különben a magyar válogatott a csoportotelső, és jut automatikusan a legjobb nyolc közé.

Mehdi ezzel nem sokat gondolt, és meglőtte második nagy gólját, Vámos viszont továbbra sem állt le, egy előnyből beverte a 4.(!) gólját is, majd Varga Dénes szerzett egy csak rá jellemző,  szédületesen nagy gólt, passznak álcázva ejtését.

7 perccel a vége előtt 7 góllal, 13-6-ra vezetett a magyar válogatott, a maradék idő pedig lényegében lecsorgott. Az utolsó másodpercben Mehdi lőtt még egyet, így a mérkőzés végeredménye 13-7 lett. 

A játékosoknak viszont eszük ágában nem volt hazamenni. Hamarosan, immár utcai ruhában láthattuk őket viszont a lelátón, az ausztráloknak szurkolva. Jegyezzük meg, az olasz-ausztrál egészen különös élmény volt. Azért abból a pozícióból ritkán vág neki az esti izgalmaknak az ember, hogy egy ausztrál vízilabda-válogatottnak drukkoljon, ne kapjon ki többel, mint kilenc.

Ami egészen sokáig teljesen kilátástalannak tűnt, a félidőben ugyanis 8-2 volt az eredmény, természetesen "oda". A jobbhoz szokott tévés szakértők és kommentátorok versenyt szörnyülködtek az ausztrálok gyengének tartott megoldásain, a stúdióban általános volt a vélemény, hogy ezt már megette a fene.

Amikor viszont már mindenki temette a csoportelsőséget, a meccs második felében Ausztrália a semmiből előkapta a védekezését, és számunkra egészen szenzációs módon, összesítve egy szoros, 3-5-ös vereséggel lehozta a második és harmadik negyedet. Egyértelmű, hogy a minden apró biztató jelre heves szurkolásba fogó magyar közönség hozta őket ennyire vissza a meccsbe. Mert természetesen nem csak a játékosok maradtak az uszodában, de szinte mindenki más is.

Ilyen biztatás mellett az ausztrálok még egészen biztos, hogy életükben nem játszottak. Ami szárnyakat adott nekik, a magabiztosan kezdő olaszokat viszont teljesen elbizonytalanította. Mintha ezzel a faktorral egyáltalán nem kalkuláltak volna.

A meccs végeredménye tehát a hazai közönség hathatós támogatásával 13-5 lett végül. Nyolcgólos vereséget sem övezett még sokszor olyan diadalüvöltés, mint a Hajós-Széchy uszodában, amikor lefújták a mérkőzést.

Így nem csak az vált biztossá, hogy a magyar válogatott a Spanyol-Orosz mérkőzés győztesével játszik majd a negyeddöntőben, de egyértelműen a könnyebbnek tűnő ágra került, mivel a Horvátokkal és a Szerbekkel is legfeljebb csak a döntőben találkozhat először a tornán.