Jó sok pénzt hoz Trump, csak nem nekünk
További Gazdaság cikkek
Mától Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, és ha hinni lehet abban, hogy betartja ígéreteit, akkor ez azonnal jelentős átrendeződést hozhat a világgazdaságban.
Bár a kampányban többen az armageddon eljövetelével riogattak Trump győzelme esetén, az amerikai piacok hamar megszerették az új elnök terveit, és egyelőre bizakodók a jövővel kapcsolatban. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy vadkapitalista üzletbarát gazdasági programot hirdetett, és rengeteg pénzt akar beleönteni a gazdaságba.
Ettől azt várják, hogy rövid távon nő majd a kereslet, így aztán a vállalati bevételek is, az adók és szabályozások csökkenésével pedig a cégek profitja is jelentősen fog emelkedni. Ami nyilvánvalóan jót fog tenni a tőzsdeindexeknek is.
Trump legfontosabb ígéretei a következők voltak:
- egyszerűsíti a személyi jövedelemadó rendszerét: csökkentené a kulcsok számát, illetve mértékét is, így mindenki kevesebbet adózik majd;
- 35-ről 15 százalékra csökkenti a társasági adót;
- ezermilliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztési programot hirdet;
- moratóriumot hirdet a szövetségi üzleti szabályozásokra vonatkozóan, hogy ne szigoríthassák a cégek feletti állami kontrollt;
- lazítaná a 2008-as válság után hozott, a korábbinál szigorúbb pénzügyi szabályozáson is;
- büntetővámot vetne ki a kínai és mexikói termékekre, és büntetőadót azokra a cégekre, amelyek külföldre viszik a termelést;
Ezekből a cégek az első öt pontnak nagyon örülnek, ugyanakkor a szkeptikusok szerint Amerikának nem igazán arra van szüksége jelenleg, hogy méginkább szabadjára engedje a cégeket és csökkentse az adókat, hanem hogy javítsa a közszolgáltatások színvonalát, kiterjessze a szociális védőhálót és keményen megsarcolja a gazdagokat. (Korábban itt írtunk részletesen programjáról.)
A legfőbb kritika azért érte programját a baloldalról, mert az várhatóan a gazdagoknak kedvez majd, és tovább mélyíti az amúgy is erős és növekvő amerikai egyenlőtlenségeket. Emellett Trump bizniszbarátsága a környezetre is veszélyt jelent, ugyanis erősen olaj- és szénpárti, e tekintetben is jelentős fordulatot hozhat a jóval zöldebb Barack Obama után.
Az utolsó pont, a kereskedelemellenes intézkedések pedig pont fordított előjelű: ez inkább a baloldaliakhoz áll közelebb, míg a hagyományos republikánusok a szabadkereskedelem hívei. Azonban Trump részben pont azért is juthatott hatalomra, mert az ipari munkahelyek kiszervezése elleni tirádáival maga mellé állította a csalódott, lecsúszott melósokat, akik korábban jellemzően a demokratákra szavaztak.
Kérdés persze, hogy mennyire reális azt várni, hogy a büntetővámoktól visszatér majd az ipari termelés az Egyesült Államokba: az automatizálás és az ipari robotok ugyanis már eddig is több munkahelyet vettek el, mint a kínai konkurencia.
Trump ettől függetlenükl a piaci várakozások szerint korántsem lesz katasztrofális, a tőzsdék állása alapján inkább egy hagyományos, üzletbarát republikánus jelöltre készülnek a pénzemberek. Azonban ha Trump tényleg tartja magát ígéreteihez, akkor ez a konjunktúra inkább az Egyesült Államokban fog csak érvényesülni, a világ sokat nem lát majd belőle. Hosszabb távon pedig visszaüthet Amerikára az, ha hátat fordít a világkereskedelemnek.
Azt viszont nehéz számszerűsíteni, hogy Trump kiszámíthatatlansága, Twitteres beszólogatásai, hirtelen felindulásai mekkora kárt tudnak okozni, illetve hogy ezek fényében mennyiben lehet stabil gazdaságpolitikára számítani.