Évekig itta a csodatévő atomenergia-italt, bele is halt

A huszadik század elején, alig pár évvel a radioaktivitás felfedezése után, a maghasadással, a sugárzó anyagokkal kapcsolatos első – még gyerekcipőben járó – tudományos kutatások közismertté válása után minden korábbinál markánsabb lendületet vettek az újdonságokra örökké fogékony gyógyszer- és szépségipar innovátorai, és velük együtt a szélhámosok, nyerészkedők, a hiszékenység vámszedői. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tízes, húszas években elárasztották a korabeli magazinok hirdetési oldalait a mindenféle ragyára, külső-belső kórságra gyógyírt kínáló, csodálatosan hatásos radioaktív vagy annak hazudott készítmények reklámjai.

Miután 1898-ban a Curie házaspár felfedezte a rádiumot, és a későbbi, kezdetleges orvosi célú kutatások a daganatos betegségek sugárkezeléses gyógyításában alkalmazni kezdték, Amerikában megjelentek a különféle, gyógyhatásúnak beállított rádiumtartalmú kereskedelmi termékek: fogkrémek, szappanok, hajbalzsamok, arckrémek, testápolók, törlőkendők, pirulák, és bármi, amiben egy kicsi fantáziát is láttak a gátlástalan magáncégek. A fantázianevek kétségkívül csábítóan hangozhattak a huszadik század modern emberének fülében: Radia, Radione, Radior, Radiore, Radio-X, Radol, Ra-Thor, Radiumator, Spa-Radium, és így tovább, határt csak a gyártók képzelete szabott (itt egy kiadós lista pdf-ben).

Ezen termékek nagy része relatíve ártalmatlan volt, vagy azért, mert elhanyagolhatóan keveset tartalmaztak a rendkívül drága, költségesen előállítható radioaktív anyagból, vagy mert egyáltalán nem is volt bennük egy atomnyi sugárzó anyag se. Részben ennek is köszönhető, hogy a két világháború közti békeévek nem torkolltak nukleáris közegészségügyi katasztrófába, részben meg annak, hogy a hatóságok egy idő után felismerték a potenciális veszélyeit a radioaktív anyagok korlátozások nélküli kereskedelmi hasznosításának, és jól be is tiltották ezek használatát. Ez persze biztos nem vigasztalta azt az amerikai iparmágnást, aki meglehetősen rút halált halt egy évekig fogyasztott rádiumtartalmú italtól.

A korabeli újságcikkek és orvosi feljegyzések egyetlen halálesetet egyértelműen a rádiumos kuruzslás, illetve egész pontosan egy termék számlájára írnak. A Radithor fantázianevű tonikot a Bailey Radium Laboratories nevű cég gyártotta, a 15 milliliteres palackocskák desztillált vízben oldott rádiumsót tartalmaztak: legalább egy-egy microcurie (azaz 37 000 becquerel) aktivitással rendelkező mennyiséget a rádium két izotópjából, a Ra-226-ból és a Ra-228-ból. Az 1 dollárba (mai árfolyamon kb. 16 dollárba) kerülő, emberi fogyasztásra szánt ital címkéje szerint a Radithor az Egyesült Államok találmányi hivatalban bejegyzett termék, olyan radioaktív víz, ami háromszorosan desztillált vízben oldott rádiumot és mezotóriumot tartalmaz. Ez utóbbi a rádium 228-as tömegszámú izotópja, aminek 5,75 év a felezési ideje, míg a másik összetevő, a 226-os tömegszámú a rádium leggyakoribb izotópja, aminek felezési ideje 1600 év.

„Egy üveg tiszta napfény”, amely „Az élőholtakat is gyógyítja" – ezekkel a szlogennel reklámozta a Radithort a gyártó, William J. Bailey, aki egyben garantálta, hogy a termék egészségre ártalmatlan, és több mint 150 betegségre, bajra nyújt orvosságot. Vérszegénység, ízületi gyulladás, érelmeszesedés, asztma, cukorbetegség? Pipa! Epilepszia, általános gyengeség, gyomorideg, szívbajok, szívdobogás, magas vérnyomás, pajzsmirigytúltengés, hisztéria? A Radithor elbánik velük! Fertőtlenít és gyulladást csökkent! Nem állhat útjába se vesebetegség, se menopauza, se izomsorvadás, se gerincvelő-gyulladás. Neuralgikus? Ideggyengeség, neurózis kínozza? Súlyfelesleg, reuma gyötri? A válasz: Radithor! És nem utolsósorban ott van a libidócsökkenés és merevedési probléma, a Radithor a szexuális élet gondjain is segít!

Radiagra

Nem alaptalan a feltevés, hogy a meglehetősen drágának számító italt elsősorban a férfiúi potenciálra gyakorolt ígéretes hatása miatt vásárolták. Eben Byers, a pittsburghi A.M. Byers acélipari vállalat elnöke, egyben az USA amatőr golfbajnoka 1927 decemberében, egy banális karsérülés után, orvosi javallatra kezdte a Radithort inni. A jól értesült pletykák szerint azonban a negyvenes évei vége felé járó, a város nőfalójaként számontartott Byers inkább teljesítményfokozó afrodiziákumként fogyasztotta az atomenergia-italt, amit ismerőseinek is lelkesen ajánlott, mint a legkorszerűbb csodaszert mindenféle nyavalyára.

Byers Radithor-függővé vált, a szó pszichikai értelmében: a következő két évben napi átlag három palack Radithort ivott meg. A kezdetekben majd kicsattant az egészségtől, istenien érezte magát, felvillanyozta a radioaktív sugárzás érezni vélt áldásos hatása. Még a versenylovaival is Radithort itatott, sőt üzletfeleinek, kollégáinak is juttatott belőle, és nem sajnálta barátnőitől, szeretőitől sem. 1930-ban hagyta abba a Radithor nyakló nélküli fogyasztását, amikor elkezdtek kihullani a fogai. De akkor már késő volt, az addig felhörpintett 1400 adag rádiummal mérgezett víz megtette hatását.

A rádiumnak van egy rendkívül rossz tulajdonsága, miszerint a szervezetbe jutva nem ürül ki, hanem a csontban felhalmozódik, és onnan bocsát ki a folyamatos radioaktív bomlás következtében egyre több alfa-, béta- és gamma-sugárzást, súlyosan károsítva, roncsolva a környező szöveteket, szerveket. Byers olyan sok Radithort ivott meg, hogy bármennyire is kicsi volt az egyes adagok rádiumtartalma, a szervezetében az évek alatt fölgyülemlett annyi belőle, hogy végzetes sugárbetegség, rádiummérgezés alakult ki nála. A kezelésével, megmentésével próbálkozó orvosok több műtétet is végrehajtottak rajta, eltávolították a teljes alsó állkapcsát, de nem vehették fel a harcot a belülről, lassan ölő radioaktív anyaggal. Byers csontjai lassan szétbomlottak, koponyáján lyukak alakultak ki, mai ésszel is felfoghatatlan kínokat kellett kiállnia 1932-ben bekövetkezett haláláig.

Extrém mértékű sugárzás

Byers esetét máig tanulmányozó kutatók szerint a férfi haláláig több mint 350 sievert sugárzás dózist szenvedett el belsőleg. Összehasonlításképp: a kozmikus sugárzásnak átlagon felüli módon kitett NASA-űrhajósoknak egész karrierjük során összesen 1 sievert sugárdózist szabad beszedni, 4-6 sievert pedig már halálos lehet, attól függően, hogy milyen rövid idő alatt éri a szervezetet. A 350 sievert akkora dózis, amennyit a csernobili atomerőmű négyes reaktorblokkja közvetlen közelében egy óra tartózkodás jelentett, a robbanás után.

A híres iparos szörnyű betegsége és halála komoly sajtóvisszhangot kapott, aminek következtében az áltudományos rádiumterápiáknak rövid úton befellegzett. A Bailey Radium Laboratories még Byers életében kénytelen volt beszüntetni a Radithor gyártását és forgalmazását. A korra jellemző módon, a magát orvosnak hazudó, és a Radithor mellett még számos más rádiumos terméket kitaláló William Bailey botrányos cége bezárásával gyakorlatilag megúszta a felelősségre vonást, és 1949-ben hunyt el húgyhólyagrákban. Eben Byerst ólommal bélelt koporsóban helyezték végső nyugalomra a család pittsburghi kriptájában, csontjai máig radioaktívak, és még évszázadokig azok is lesznek, a bennük felhalmozódott, hosszú felezési idejű rádiumnak köszönhetően.