Jön az EU-USA kereskedelmi háború?
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Betilthatják a TikTokot az Egyesült Államokban: a vállalat harcot hirdetett
- Zavar Brüsszelben: Emmanuel Macron felforgathatja az európai politikát
- Őrizetbe vettek egy 16 éves iszlamista fiatalt, aki bombatámadásra készülhetett a párizsi olimpián
- Ferenc pápa magyarul köszöntötte a közönségét
- Egy galamb repdesett az Európai Parlament üléstermében
- A Hamász közölte: letennék a fegyvert, ha megvalósul a kétállami megoldás
- Ausztrália nekiment Elon Musknak egy videó miatt
- Huszonhat gömbölyűfejű delfin pusztult el Ausztrália partjainál
- Gyásznapot hirdetett a közmédia Szlovákiában, mert átalakítják a működésüket
- Megkárosította a szülőket egy gyermekszépségverseny szervezője
Kicsit megnyugodtak az uniós kedélyek a szankciók miatt, amelyeket az Egyesült Államok az elnökválasztásába beavatkozó oroszok ellen vezetett be, de azért messze nem simultak ki az idegek. Az ijedtség oka, hogy az USA intézkedései több európai cégek is érinthetnek, mert többek között azokat fenyegeti büntetéssel, akik együttműködnek az oroszokkal nagyobb energiaprojektekben.
Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök elégedetten nyugtázta, hogy felpuhították a jogszabályt, „miután az EU kifejtette az aggályait”. Korábban is kijelentette, hogy ha az Egyesült Államok további szankciókat fogad el,
„készen állunk napokon belül megfelelően válaszolni”
Rúgott egyet Trumpba is
Az Európai Bizottság elnöke egy csütörtökön a Politicóban megjelent interjúban is elismételte az uniós ellenszankciós fenyegetést. Egyúttal rúgott egyet Donald Trumpba is, aki lassan ki se látszik a botrányokból és másfél hét után kivágta a sajátos stílusú kommunikációs főnökét. „Szervezettebbek vagyunk a Trump-kormányzatnál” – ekézte Jean-Claude Juncker az Egyesült Államok vezetését.
– utalt a korábbi ellenszankciós fenyegetésekre. (A mostani törvény és az acélkereskedelmi korlátozások belengetése miatt is röpködtek a figyelmeztetések, állítólag az EU többek között a whiskeyimportnál vágna vissza.)
Az uniós jelzések „eredményeként az Oroszország ellen bevezetni kívánt szankciók jelentős részét ejtették. Mi több, az Egyesült Államok kongresszusa elkötelezte magát amellett is, hogy csak azután alkalmaz szankciókat, hogy az ország szövetségeseivel konzultált. Hiszek benne, hogy az Egyesült Államokkal szövetségesek vagyunk” – nyilatkozta csütörtökön az uniós végrehajtó-javaslattevő testület elnöke.
Az EU beindult Washingtonban
A módosítások nem véletlenek: a Politico szerint az EU lobbizott a jogszabály puhításáért. Alexander Winterstein bizottsági szóvivő korábban kijelentette, hogy nem az ő dolguk beavatkozni az Egyesült Államok törvényhozási folyamatába. Ehhez képest a Politicónak egy anonim demokrata forrás elismerte, hogy „az elmúlt öt hétben szoros kapcsolatban álltunk a washingtoni uniós delegációval és nagykövetségekkel”, és
az EU-nak sikerült „közvetlenül” beillesztetnie szövegrészeket a jogszabályba.
A korábbi változat már kis orosz tulajdonrésznél is automatikusan büntette volna a projektek résztvevőit, és az együttműködés a szövetségesekkel szintén utólag került bele követelményként.
Egy európai bizottsági forrás a Politicónak megerősítette, hogy „sok mindent teszünk” észrevétlenül, mert „el akarjuk kerülni a látszatát annak, hogy megosztottak vagyunk az Egyesült Államokkal a szankciókról”. Az uniós testület azért emelte a tétet, mert „túl nagy volt a nyomás”, és „nem voltak elégedettek” az eredeti javaslattal.
Épp akadályozná, hogy szabaduljunk az oroszoktól, de piacot szerezne az USA-nak?
Az USA-ban elfogadott törvénynek a mellékhatása az lenne, hogy olyan lépéseket lehetetleníthetne el, amelyek épp az EU energiafüggetlenségét erősítenék Oroszországtól, érvelt Jean-Claude Juncker. Ez igaz: az eredeti szabályok olyan projekteket is megingattak volna, amelyekkel egyiptomi vagy azeri gázmezőket termelnek ki, mert ezekben európaiak mellett kisebb részben oroszok is benne vannak.
Végül annyival emelték az orosz tulajdonrészre vonatkozó határt a szankciós törvényben, hogy egyik projektet sem érintse. Egy másik módosítással sikerült elkerülni, hogy egy Kazahsztánból érkező olajvezeték tervét rúgják fel.
A félelmek szerint a szankciók árthatnak például a balti országokba tervezett, folyékony földgázt fogadni képes terminálnak. Folyékony földgázt túlnyomórészt Katar és az Egyesült Államok termel, ami rögtön rá is világít az USA-szankciók egyik – nyilvánvalóan véletlen – következményére:
Donald Trump elnökként az első európai útján épp a folyékony földgázukat ajánlgatta. Ezt az USA döntően palagázból állítja elő, amit drágább kitermelni, mint a hagyományos földgázmezőket, a szállítási, oda-visszaalakítási költségekről nem is beszélve. Így nehezebb eladni az olcsó orosz vagy más vezetéken szállítható, normál módszerrel felszínre hozott versenytársa mellett.
A németek rágtak be leginkább
Eddig is ment a trükközés
A Reuters egyébként épp nemrég írt arról, hogyan kerülik meg egyes európai energiacégek még a korábban bevezetett szankciókat is. Ezek többek között az olyan, fejlettebb technológiát igénylő gázkitermelési módszereket próbálják ellehetetleníteni orosz cégeknek, mint a sarkköri fúrások vagy a palagázt kitermelő kéregrepesztéses módszer.
A nem EU-tag, de a szankciókhoz csatlakozó Norvégia állami energiacége, a Statoil egy orosz vállalattal együtt készül palagázt kitermelni. Kezdetben legalábbis elismerték, hogy erről van szó, de aztán rájöttek, hogy „pontatlan geológiai kifejezést” használtak.
Képmutatásból azért jut az Atlanti-óceán innenső felére is. Jean-Claude Juncker az energiafüggetlenség akadályozása mellett azzal érvelt a szakciók ellen, hogy az az ukrán gáztranzitot tápláló orosz vezetékek karbantartásának is betehet. Csakhogy
Elég sokat elmond arról, kinek az érdeke volt felvizezni a jogszabályt, hogy Jean-Claude Juncker a német regionális közszolgálati adók szövetségének nyilatkozott.
Angela Merkel német kancellár egy sajtótájékoztató közepén is hívta valamiért Jean-Claude Junckert, és az Európai Bizottság szóvivője elismerte, hogy másnap reggel elérték egymást. Azzal ütötte el az esetet, hogy a testület elnöke rendszeresen beszél a tagállami vezetőkkel.
Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter korábban kikelt a szankciók ellen. „Semmilyen körülmények között nem fogjuk elfogadni ezeknek az amerikai szankcióknak az alkalmazását a területükön kívül európai cégek ellen” – jelentette ki július végén. A Politicónak arról beszélt egy európai bizottsági forrás, hogy főleg a németek avatkoztak be sokszor az Egyesült Államok kongresszusa körül.
Az Északi Áramlatot bővítő vállalatcsoport mindenesetre közölte, hogy üdvözlik az egyeztetéseket és folytatják a munkát.
A magyar kormány is izgulhat
A vita Magyarországot is érintheti. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy hónapja jelentette be, hogy 2019-ig csatlakoznánk a bebukott Déli Áramlatot helyettesítő balkáni gázfolyosóhoz, amely délről hozna az EU-ba orosz gázt.
Ehhez
Mindezt azután tette Szijjártó Péter, hogy tavaly még arról beszélt, nem is feltétlenül kell egy nagy vezeték, mert ki lehet váltani a Balkánon épülő több kicsivel, amit az EU támogat.
A helyzet azért is érdekes, mert korábban épp a magyar kormány örömködött azon, hogy az USA Donald Trump vezetésével a saját nemzeti érdekeit helyezi előtérbe, pedig ez nem biztos, hogy nekünk is jó lesz. (Igaz, a szankciókat épp az USA elnöke ellenezte és az őt jelölő republikánusok vele szemben fogadtatták el, az ellenzéki demokratákkal karöltve ellehetetlenítve, hogy vétózzon.)
„Az, hogy »Amerika az első«, nem jelentheti azt, hogy Európa érdekei utolsónak jönnek”
– figyelmeztetett nemrég Jean-Claude Juncker.
Rovataink a Facebookon