Lehet népszavazás a paksi bővítésről?

Hétfőn elhárult a legutolsó akadály Paks II. építése elől uniós szinten: az Európai Bizottság három feltétel teljesülése esetén jóvá hagyta a beruházást. És bár az osztrákok még várhatóan megpróbálják majd megtorpedózni a dolgot, innentől kezdve leginkább belföldről lehet keresztbe tenni az orosz hitelből és technikával megvalósuló gigaberuházásnak, ha ugyan lehetséges egyáltalán.

Az LMP és a Párbeszéd politikusai mindenesetre hisznek abban, hogy ez a hajó még nem ment el, ezért a Momentum sikerén felbuzdulva a közelmúltban Paksot érintő népszavazási kérdéseket nyújtottak be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Pedig az atomerőmű bővítésével kapcsolatos népszavazás lehetőségét az Alkotmánybíróság egyszer már kizárta. Szokás-e egyáltalán ilyesmiről megkérdezni az embereket, és van-e esély rá, hogy a pártoknak ezúttal sikerült megtalálni a rést a pajzson a trükkös megfogalmazással?

Az unió felében atomoznak

Európa áram szempontjából jelen állás szerint erősen támaszkodik a nukleáris energiára, az unió áramtermelésének 27 százaléka atomreaktorokból származik. Viszont ez koránt sem jelenti, hogy minden országban hasonlóak lennének az arányok, vannak híresen atompárti nemzetek egy csomó erőművel, és híresen atomellenesek, amelyek ilyen-olyan okokból nem használnak nukleáris energiát. Így néz ki Európa atomtérképe 2017-ben:

Az unió összes meglévő atomerőműve (128 reaktorral) 14 országban, vagyis a tagállamoknak pontosan a felében üzemel. A legnagyobb kapacitással Franciaország rendelkezik a maga 58 reaktorával, a lista alján pedig Szlovéniát és Hollandiát találjuk 1-1 reaktorral.

Magyarország négy blokkot üzemeltet Pakson, ezek az áramtermelésünk több mint felét adják. A paksi bővítéssel az arány érdemben nem változna, mivel a régi blokkokat még működéshosszabbítás esetén is le kell majd állítani a 2030-as évek folyamán, mindössze néhány év átfedés lenne a régi és az új blokkok működése közt. Azt azonban ezidáig senki sem kérdezte meg a magyaroktól, hogy akarják-e mindezt, pedig a mérések szerint a társadalom súlyosan megosztott a kérdésben. 

Teljesen normális erről népszavazni

A paksi népszavazás szempontjából azt érdemes megnézni, hogy az unión belül melyek azok az országok, amelyekben a közvetlen demokrácia eszközével zárták ki vagy éppen tették lehetővé az erőmű-építést, esetleg általánosabb energiapolitikai kérdésekben voltak kíváncsiak a választók véleményére. Ha nem is gyakran, de előfordultak ilyen estek az elmúlt évtizedek európai gyakorlatában, így az az olvasat biztosan kizárható, hogy az ilyen bonyolult kérdésekben kizárólag szakértői vélemények alapján legitim határozni.

Ausztria: NEM

A szomszédos Ausztriában 1978-ban döntöttek népszavazással az atomenergia használatáról, és hajszál híján (50,5-49,5 százalék arányban) , de érvényes referendumon az ellenzők győztek. Az osztrák szavazás különlegessége az volt, hogy nem egy jövőbeli projektet kaszáltak el a választók, hanem a már megépült Zwentendorf erőmű üzembe helyezését utasították el. Vagyis nem zavarta őket, hogy a létesítményre már egy csomó pénzt (inflációval korrigálva mintegy 1,4 milliárd eurót) elköltöttek, ettől még a többség úgy gondolta, jobb lesz, ha parlagon hagyják.

Az osztrák társadalom többségének atomellenessége azóta is kitart, az elmúlt több mint három évtizedben nem merült fel komolyabban az erőműépítés lehetősége, és a megújulók térhódításával valószínűleg már nem is fog. Sőt, közelsége miatt a paksi bővítés is szúrja a szemüket.

Olaszország: NEM (kétszer)

Olaszországban is a választók akadályozták meg, hogy atomerőművek létesüljenek. Az első ezzel kapcsolatos népszavazás Csernobil után egy évvel, 1987-ben volt, nem különösebben meglepő módon a választók többsége arra voksolt, hogy korlátozzák a befektetéseket a nukleáris energiába.

Legközelebb 2008-ban, a Berlusconi-kormány alatt és a fosszilis energiahordozók árának csúcsra járatódásakor merült fel komolyabban az atomenergia belföldi előállításának lehetősége. A kormány 25 százalék, Olaszországban termelt áramra akarta növelni a nukleáris energia részarányát, de az ellenzék ismét népszavazást kezdeményezett. Az atompártiak pechjére a szavazás időpontja kitolódott 2011 nyaráig, így ismét közvetlenül egy erőműbaleset (Fukushima) utánra esett, és az olaszok leszavazták az erőműépítést. Olaszország egyébként 10 százalékban atomenergiát használ, de ezt külföldről importálják.

Bulgária: ÉRVÉNYTELEN (igen)

De nem szükséges nyugat felé nézni, ha atomról szóló népszavazást keresünk, Bulgáriában is tartottak referendumot 2013-ban a kapacitásbővítésről. Ennek a szavazásnak nem sikerült megugrania a magas, 60 százalékos érvényességi küszöböt, de a szavazók között arányokat tekintve az atompártiak voltak többségben (61-39). Ellenérvként egyébként a magyar helyzethez hasonlóan leginkább az merült fel, hogy az új blokkok építése tovább erősítené az ország orosz függését, de az aktív választók nagyobb gondnak találták, hogy Bulgáriának sok áramot kell vennie Törökországtól és Romániától. 

Az érvénytelen népszavazás ellenére a kormány végül kihátrált a projektből, ami miatt hosszú pereskedés kezdődött az oroszokkal. Végül Bulgáriának rengeteg pénzt kellett fizetnie a Roszatomnak, az eredeti tervek szerint orosz cég által építendő belenei erőművet törölték, és csak meglévő, kozloduji reaktor kapacitásnak fenntartása érdekében épül egy 1200 MW kapacitású új blokk.

Svédország: IGEN (fokozatosan megújulóra váltva)

A Magyarországnál mélyebben gyökerező demokratikus hagyományokkal rendelkezdő országok közt akad olyan is, amely az atomhoz való viszonyt is magába foglaló, tágabb energiapolitikai kérdésben szavaztatta meg az embereket.

Svédország 1980-ban tartott egy háromopciós referendumot, amin a fő csapásirányokról kellett határozni. A válaszlehetőségek egészen bonyolultak voltak, végül a kettes számúra szavaztak a legtöbbek (39 százalék), amelynek lényege többek között, hogy a szenet és az olajat kerülni kell, az atomenergiát pedig addig szabad csak használni, amíg a megújulók nem válnak széles körben elérhetővé. A nyertes válaszlehetőség még egy sor kitételt tartalmaz az energiatakarékosságról, az adózásról és az erőművek tulajdonlásnak szabályozásáról, vagyis az energiapolitikán belül kifejezetten tág spektrumon nyilváníthattak közvetlenül véleményt a választók.

Svédország egyébként azóta az 1980-as szavazás irányelveivel némileg ellentétesen 2016-ban úgy döntött, meghagyja a lehetőségét annak, hogy igény esetén a meglévők mellé 10 új reaktort létesíthessen az áramellátás biztosítására 2040-ig - igaz, erről már nem kérdezték meg közvetlenül az embereket, a kormány és az ellenzéki pártok együttesen döntöttek így a parlamentben. 2040 egyébként a megújulókra való teljes átállás céldátuma a svédeknél.

5+5+1 kérdéssel kerülgetik a forró kását

Népszavazást tartani tehát semmiképp sem tűnik vad vagy lehetetlen ötletnek, Magyarországon 2014-ben a NVB, a Kúria, majd az Alkotmánybíróság azzal utasította el az Együtt és a PM vonatkozó kérdését, hogy az "nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséggel összefüggő", így az Alaptörvény értelmében nem lehet róla referendumot tartani. A nemzetközi kötelezettség ebben az esetben az oroszokkal akkor már megkötött szerződésre utalt. Az akkori kérdés így hangzott: Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?

A kérdés ezek után, hogy jogilag lehetséges-e olyan kérdést feltenni, amely érvényes szavazás esetén megakadályozhatja a paksi kapacitásbővítést, és átcsúszik az NVB-n? Az LMP szerint egyértelműen igen a válasz, ugyanis március 2-án öt különböző kérdést is leadtak a témára vonatkozóan:

1. A már múlt héten ismert kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenleg üzemelő atomerőművi blokkok kapacitásánál nagyobb összesített áramtermelő kapacitással Magyarországon atomerőművek ne legyenek üzembe helyezhetőek?"
2. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenleg üzemelő paksi atomerőművi blokkok leállását követően Magyarországon atomerőműben ne termeljenek áramot?"
3. "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt, amely 2035. január 1-jétől előírja az atomerőművi áramtermelő kapacitások teljes egészének megújuló energiaforrásokkal történő kiváltását?"
4. "Egyetért-e Ön azzal, hogy a Országgyűlés kötelezze a Kormányt a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény megszüntetésének kezdeményezésére?"
5. "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt, amely 2035. január 1-jétől megtiltja az atomerőműben történő áramtermelést?"

Ezek után kisvártatva a Párbeszéd is bepróbálkozott, immáron harmadjára (a második kör ugyanazon bukott el, mint az első), az ő mostani kérdésük így szól:

"Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Nemzeti Energiastratégiát, hogy az a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyság javítását előnyben részesítse az atomenergia alkalmazásával szemben?"

A héten az LMP turbófokozatba kapcsolt, és csütörtökön előálltak azzal, hogy helyi népszavazást is kezdeményeznének Paksról, ehhez újabb 5 kérdést adtak be elbírálásra, a baranyai szervezetük pedig állítólag már a konzultációt is elkezdte a helyiekkel.

Reményt ad a kvótanépszavazás és az osztrák példa

Megkérdeztük Ungár Pétert, az LMP elnökségi tagját, miből gondolják, hogy az új kérdésekkel ki tudják kerülni a korábban buktatónak számító orosz szerződést. Ungár szerint

így ezt az érvet ezek után már nehezebb lesz használni. Ez persze feltételezi, hogy az NVB politikai szándékoktól mentesen, objektív szempontok alapján hoz döntést. 

A másik, ami miatt szerinte reménykedhetnek a kezdeményezőknek, hogy az új kérdések egy része elvi atomenergiás döntésekre vonatkozik, így önmagában nem érint nemzetközi szerződést, hanem arról szól, hogyan akarunk elektromosságot előállítani. Ha egy ilyen kérdésben a nukleáris energia ellen voksolnának a választók, az még önmagában nem jelentené, hogy Paks II-t nem lehet megépíteni, annak beüzemelése viszont már a népakarat ellen szólna.

A zöldpárt abból indul ki, hogy ez nem következne be, mivel egy be nem üzemelhető atomerőmű felépítését épeszű politikus nem vállalná be, így a végső soron az energetikai célokra vonatkozó kérdés is hatékonyan blokkolhatná a paksi projektet.

A benyújtott hat kérdést először a Nemzeti Választási Iroda nézi meg, amennyiben formailag rendben találja őket, továbbítja a Nemzeti Választási Bizottságnak, amelynek 30 napja van dönteni. Az LMP terve az, hogy ha több kérdésük is átcsúszna, akkor kiválasztják a legjobbat, legérthetőbbet, és ahhoz kezdenek aláírásgyűjtésbe.

A baloldali-liberális ellenzéki pártok korábban már jelezték, hogy siker esetén beszállnak a gyűjtésbe, és a Momentum sem zárkózott el a dologtól. Ilyen mértékű pártközi együttműködéssel elég jó esély lenne a szükséges számú aláírás összegyűjtésére, ezért most lényegében az NVB-n áll vagy bukik a paksi referendum ügye.