Miért látunk jobban, ha hunyorítunk?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A rosszul látók között gyakori élmény, hogy nem érzik át, tényleg milyen rosszul is látnak, amíg ki nem eresztik őket az utcára egy rendes szemüvegben. Korábban én is azt gondoltam, hogy bár nem tökéletes a szemem, több macera szemészhez járni, mint amennyit javítana a helyzeten. Aztán miután mégis rávettem magam, két dolgot vettem észre:

ezt hívják látásnak, nem azt, amit eddig csináltam,
általában fel se tűnt, hogy állandóan hunyorogtam, ha pár méternél távolabb akartam látni.

De miért látunk jobban, ha hunyorgunk?

A látás nagyjából úgy működik, hogy a tárgyakról, vagyis a látványról visszaverődő fény bejut a szemünkbe a szemlencsén keresztül, ami összegyűjti és a retinára küldi a sugarakat. Itt különböző funkciójú fotoreceptorok, a pálcikák és a csapok alakítják a fényt az agy által értelmezhető jelekké, amelyek a látóidegen át jutnak el a központi idegrendszerbe.

Ha közelebbi és távolabbi dolgokra felváltva összpontosítunk, a szemlencse a természetes rugalmasságát kihasználva változtatja az alakját, hogy a tér különböző pontjairól érkező fénysugarak közül az éppen szükségeseket gyűjtse be a megfelelő helyre. Ez a rugalmasság azonban véges, és ha valamiért nem sikerül elég jól fókuszálni a fényt, nem lesz elég éles a végeredmény. Ilyenkor kezdünk el ösztönösen hunyorogni. Ekkor

két dolog történik: megváltozik a szemgolyónk formája és a beengedett fény mennyisége.

Amikor a hunyorítással a szemizmokat összehúzódásra kényszerítjük, azok összenyomják a szemet, így a beáramló fény közvetlenül a látógödörre esik. Ez azért jó, mert itt pálcikák csak elvétve, csapok viszont sűrűn tömött sorokban találhatók, ezért a retinának ez a területe felelős az éleslátásért (és egyébként a színérzékelésért is). Alapvetően ezen az elven működik a szemüveg is, amikor segít hatékonyabban fókuszálni a fényt az ideálistól eltérő formájú szemnek.

Emellett az is nehezítheti az éleslátást, hogy az épp nézett dolgon kívül sok más helyről is áramlik a retina felé a fény. A hunyorgás fontosabbik funkciója, hogy ilyenkor magát a rést is leszűkítjük, amelyen a fény bejuthat a szembe, így kevesebb fénysugár kevesebb irányból éri el a retinát, amitől ugyan kicsit sötétebb lesz a kép, viszont kisebb területre kell a szemnek összpontosítania. Ezért van az, hogy ha egy apró lyukon nézünk keresztül, akkor kisebb látótérben, de élesebben látunk.

Nem árt még tudni, hogy a hunyorítás bosszantó ugyan, viszont a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem káros. Ha mégis megfájdulna a folyamatos hunyorgástól a feje, azt az izmok gyakori összehúzódása okozza, ami a szemének nem árt. Mondjuk az se, ha csináltat egy szemüveget.