Liechtenstein utolsó háborújából többen tértek vissza, mint ahányan indultak

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Liechtenstein ma egyike annak a 22 államnak, amelyek nem tartanak fönn hadsereget. A Svájc és Ausztria közé ékelődő parányi hercegség kereken 150 éve, 1868. február 12-én törölte el a katonaságát. Azóta olyan semlegesek és békések, hogy a főváros Vaduzt akár Szelíduzzá is átkeresztelhetnék, már ha tudnának magyarul.

Liechtenstein látképe a Saargans (Svájc) és Balzers (Liechtenstein) közti Rajna-hídról

Két évvel korábban, 1866-ban viszont még kénytelen-kelletlen részt vettek egy fegyveres konfliktusban: a későbbi vesztes osztrákoknak segítettek be a porosz–osztrák–olasz háborúban. A bő két hónapos háború során a liechtensteni sereg egy dél-tiroli hegyi átkelőnél védte az osztrák határt az olaszoktól.

A történet ugyanakkor úgy teljes, ha megjegyezzük, hogy a „sereg" teljes létszáma 80 fő volt, a határ „védelme" pedig abból állt, hogy hat héten át a helyszínen állomásoztak, aztán hazamentek. Na nem mintha ez olyan könnyű lett volna, a beszámolók szerint mostoha időjárási körülményekkel kellett megküzdeniük, cserébe viszont katonákkal egyáltalán nem.

Egy dolog miatt mégis emlékezetes maradt ez a bevetés: a liechtensteini csapatnak sikerült több katonával hazatérnie, mint ahánnyal elment. Későbbi leírások szerint a sereg 80 fővel indult el Vaduzból, de visszafelé már 81-en voltak. Na nem egy katonanő gyereke született meg a hegyi átkelő őrzése közben; hanem a hercegség katonáihoz a visszaútra egy osztrák tiszt csatlakozott.

Liechtenstein topographic map-de Version Tschubby.png

A kedves történet részletei egyébként nem teljesen tisztázottak, többféle verzió is kering. Maga a sztori, illetve az időpont és a helyszín viszonylag stabilan egybevág minden esetben. A létszámot viszont korábbi leírások nem 80 (+1), hanem csak 58 (+1) főre teszik, eszerint a 80 fő nem a határhoz induló csapat, hanem a teljes hadsereg létszáma volt. (Ebben a verzióban talán a maradék 22 fő maradhatott hátra az ország védelmére.)

A másik vitatott részlet, hogy ki is csatlakozott valójában a liechtensteiniekhez. Egyes verziók egy olaszról szólnak, de esélyesebb, hogy tényleg osztrák volt az illető. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy osztrák összekötő tisztről – bizonyos Radinger hadnagyról – volt szó, aki szolgálati kötelességét teljesítve tért vissza a szövetséges seregecskével. Más források szerint valóban katona volt ugyan, de nem ilyen minőségében csapódott a csapathoz, hanem csak munkát keresni indult a szomszédos országba. A részletek tehát némileg zavarosak, de mindezzel együtt is egészen szokatlan fejlemény pozitív létszámváltozással letudni egy háborút.

Liechtenstein végül az 1868-as demilitarizáció után kiszervezte a honvédelmét Svájcnak. Ez jól hangzik, de azért életbiztosításnak nem bizonyult: Svájc 1985 óta háromszor támadta meg őket – igaz, mindhárom alkalommal véletlenül.