Honnan jön a jobboldali-baloldali megkülönböztetés?

Ma már kézenfekvő – még ha a szavak konkrét jelentése folyamatosan változik is –, hogy értékrend szerint nagyjából be lehet sorolni a politikai pártokat a jobb- és a baloldalra. (Vagy éppen nem lehet, de akkor is ehhez a felosztáshoz képest nem.) Na de honnan jött ez az elnevezés? Miért pont így hívják a két tábort, és nem mondjuk úgy, hogy elülsők meg hátulsók? Na és miért nem például a konzervatívok kerültek balra, a liberálisok meg jobbra?

Azért, mert ennek a felosztásnak egészen konkrét történelmi előzménye van, méghozzá 1789 nyaráról, a francia forradalom előestéjéről: június 17-én ült össze az alkotmányozó nemzetgyűlés, hogy megvitassák, mit véssenek az ország gránitszilárdságú alkotmányába.

A leghevesebb vita akörül bontakozott ki, hogy mégis mekkora hatalma legyen XVI. Lajos királynak. A küldötteket végletesen megosztotta a kérdés, és a helyzet odáig fajult, hogy a két fő álláspontot képviselő csoport a terem két oldalára vonult: az ülést levezető elnök baljára tömörültek a királyellenes forradalmárok, a jobbjára meg a monarchiát támogató arisztokraták.

Fotó: Wikipedia

Ez a felosztás aztán a következő évtizedben is fennmaradt, és a korabeli újságok el is kezdtek hivatkozni a progresszív bal- és a tradicionalista jobboldalra. Napóleon uralma alatt ugyan eltűnt ez a megkülönböztetés, de az elkergetését követő restauráció idején a honatyák is szépen visszaültek a jól bejáratott oldalaikra a törvényhozásban.

Franciaországban a 19. század közepére végleg megszilárdultak a nyelvben a politikai oldalak, és ezeken belül megkezdődött a differenciálódás is, a különböző csoportok elkezdtek magukra balközép, jobbszélső, stb. pártként utalni. Már ekkor megjelent a felosztás más országokban is, de csak később terjedt el igazán, az angolszász területeken például a 20. században vált bevetté.