Az együgyű kansasi hóhér, aki bénázva ölte meg a főnácikat

Julius Streicher náci főújságíró-propagandistának fájdalmas halála volt. A nürnbergi perben ítélték kötél általi halálra, de elsőre nem sikerült az akasztás. A kötél nem törte el a férfi nyakát, ehelyett a kivégzés résztvevői azt látták, hogy kapálózik, és levegőért próbál kapkodni. A hóhér, az amerikai John C. Woods ekkor eltűnt az akasztottat takaró fekete lepel mögött, hogy megoldja a helyzetet. „Nem voltam olyan hangulatban, hogy megkérdezzem, mit csinált – írta a kivégzésről tudósító egyik újságíró. – De szerintem megfogta a himbálózó testet, és a föld felé rántotta". 

Ki kell mondani: Woods béna hóhér volt. Tíz náci bűnöst végzett ki, közülük a korabeli jelentések szerint legalább háromnál gondok akadtak. Mint ahogy a hóhérkarrierjében másik húsznál is. De őt ez nem nagyon érdekelte. „Úgy tekintek erre az akasztós melóra, hogy valakinek meg kell csinálnia" – mondta az újságíróknak.

Az 1911-es születésű, azaz a kivégzések idején a harmincas évei közepén járó Woods egy kansasi kisvárosban született, szülei elhagyták, a nagyszülei nevelték. A középiskolát abbahagyta, és mivel állást sem talált, a haditengerészethez csatlakozott, majd rájött, hogy nem neki való. Elkapták egy engedély nélküli eltávon, majd veleszületett pszichotikusnak nyilvánították, és kirúgták. Állásról állásra szédelgett, volt egy botrányos házassága, és hamis csekkel is lekapcsolták. 

A második világháború kitörésekor besorozták a seregbe, mert nem jöttek rá, hogy a haditengerészettől kirúgták. A partraszálláskor az első hullámban harcolt, majd kicsit meg is tébolyodott a vérontástól, aminek tanúja volt, mert amikor a sereg hóhért keresett, jelentkezett, és azt hazudta, hogy ő Texasban és Oklahomában is segédkezett kivégzéseknél. 

"Nem ellenőriztük az állítást, mert nem akartunk olyasmit találni, amit nem akarnánk találni, vagy lehet, hogy megpróbáltuk, de túl körülményes volt az egész" – mondta French MacLean nyugalmazott ezredes, hadtörténeti kutató és könyvszerző, aki életrajzi művet ír Woodsról.

A kansasi férfit előléptették, és élesben is végig kellett csinálnia egytucatnyi kivégzést, legtöbbet gyilkosságért vagy erőszakért halálra ítélt amerikai katonákon. Így akarták ugyanis az amerikaiak kézben tartani az eseményeket és megfékezni a háborús erőszakot, nehogy azt mondja Európa, hogy ezek a felszabadítók is csak olyanok, mint a nácik. Woods végül a háború idején kivégzett 96 amerikai katonából 30-at akasztott fel.

Nürnberg után a 11 náci háborús bűnös közül 10 az ő kötele által halt meg, Hermann Göring is csak azért kerülte el Woodsot, mert megölte magát.  Joachim von Ribbentrop külügyminiszternek 14 percbe telt, míg meghalt. Wilhelm Keitel majdnem kétszer ennyi ideig fuldoklott. A tíz kivégzett náci bűnös összesen 106 percen át haldoklott. Woods ennek ellenére az újságíróknak a kivégzések előtt azt mondta, nem ideges. "Ebben az állásban az ember nem engedheti meg magának, hogy idegei legyenek" – fogalmazott. 

Woods élvezte a hírnév, pontosabban a hírhedtség 15 percét, majd pár évvel később meghalt, amikor szolgálat közben áram rázta meg a Csendes-óceáni Eniwetok-atollon. Volt, aki gyanúsnak találta a körülményeket, mivel német tudósok is dolgoztak arrafelé az amerikai fegyverkezési programon. Viszont az biztos, hogy kevesebbet szenvedett, mint a legismertebb áldozatai. 

(via Ozy)