A fél világot egyetlen hangyakolónia öleli át

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ha hirtelen azt hallja, hogy egy gigantikus hangyacsapat elfoglalta a fél világot, jó eséllyel kapásból valamilyen zs-kategóriás horrorfilmre fog asszociálni. Pedig valóban ez a helyzet:

az argentin hangyák egy-egy Európában, az Egyesült Államokban és Japánban élő óriáspopulációja valójában mind egyetlen megakolóniához tartozik.

Ahogy a neve is mutatja, az argentin hangya (Linepithema humile) Argentínában őshonos, de a történelem során az Antarktiszt leszámítva az összes kontinensre eljutott az emberi utazók potyautasaként. Az új élőhelyein pedig nagy kolóniákat alakított ki, és élősködni kezdett a helyi állatokon és növényeken; Európában is igen kellemetlen kártevőként tartjuk számon. A legnagyobb kolóniája is itt a kontinensen található, ez 6 ezer kilométeren át húzódik a Földközi-tenger partján. A megakolónia másik két csoportja Kaliforniában, illetve Japán nyugati partvidékén jött létre.

Egészen sokáig mindenki azt hitte, hogy ezeknek a populációknak semmi köze egymáshoz. Aztán japán és spanyol kutatók 2009-ben felfedezték, hogy a három különböző kontinensek élő hangyák kutikuláján (külső vázán) található szénhidrogének megdöbbentően hasonló kémiai mintázatot mutatnak. Ekkor kezdték el alaposabban is vizsgálni a különböző kolóniák viszonyát.

A hangyák az azonos kolóniákhoz tartozó társaikkal szemben toleránsak, az idegen hangyákkal szemben viszont agresszíven védik a területüket. A tesztekben különböző kolóniákból származó hangyákat különféle párosításokban eresztettek össze. Nemcsak a három szuperkolóniából válogattak, hanem egy-egy ezektől elkülönülő kisebb katalán és japán kolóniából is. A két európai, illetve a két japán kolónia tagjai annak rendje és módja szerint erős agresszióval is viseltettek a földrajzi szomszédaikkal szemben.

Az egymástól sok ezer kilométerre élő három szuperkolónia tagjai viszont egyszerűen nem voltak hajlandók bántani egymást. Sőt inkább úgy viselkedtek, mintha mindig is egy helyen éltek volna, a csápjaik összedörzsölésével köszöntötték egymást. A legvalószínűbb magyarázat, hogy a nagy földrajzi távolságot a genetikai közelség hidalja át: a hangyák felismerik egymást a kutikulájuk összetétele alapján, így gyakorlatilag egyetlen nagy közösséget alkotnak – méghozzá akkorát, hogy az csak az emberi társadalomhoz mérhető.

Feltehetően nemcsak a megakolónia kialakulása történt emberi segítséggel, de az összetartásában is a mai napig öntudatlan szerepet játszunk azzal, hogy a folyamatos utazásainkkal újra és újra lehetővé tesszük az interkontinentális családegyesítést.