A legbizarrabb turistalátványosság: gombafelhő élőben, a hotel tetőteraszáról

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

1951. januárjában egy egy kilotonnás kísérleti atombomba felrobbantásával avatta fel az amerikai hadsereg az ország első hivatalos atomfegyver-tesztbázisát a nevadai sivatagban (az addigi tesztek Új-Mexikóban zajlottak a legnagyobb titokban). A helyszínt igyekeztek úgy kiválasztani, hogy lakott területektől biztonságos távolban legyen; a legközelebbi nagyobb város Las Vegas volt, nagyjából 100 kilométerre.

Megőrült az USA vezetése, hogy Amerika egyik legnagyobb turistaközpontjának a szomszédjában robbantgat atombombákat? Dehogy. Ekkoriban Vegas még nem volt a világ kaszinófővárosa évi 40 millió látogatóval, csak egy álmos, 25 ezres kisváros a sivatagban, ahol éppen elkezdtek felépülni az első kaszinók és luxusszállodák, nem kis részben a szervezett alvilág pénzéből. A marketinges csoda, ami pár évtized alatt a világ egyik leglátogatottabb turistalátványosságát csinálta Las Vegasból, bizarr módon az atomrobbanásoktól, és az arra épülő atomturizmustól kapta az egyik legnagyobb kezdeti lökést.

A hidegháború évei alatt az amerikai kormány nagy erőkkel igyekezett az atomfegyverek és az atomenergia biztonságos és szükséges mivoltáról meggyőzni az embereket. A propaganda sikeres is volt, így amikor a Frenchman Flat nevű fennsíkon elkezdődtek a kísérleti robbantások, az emberek tömegesen utaztak el a környékre, praktikusan Las Vegasba. Mindenki a saját szemével akarta látni a csodafegyvert, amivel Amerika lezárta a világháborút, és bosszút állt Japánon Pearl Harborért.

A város pedig kapva kapott az alkalmon, hivatalos becenévként felvette az Atomic City nevet, és divatba hozta az atombombát: a bárokban atombomba-koktélt szolgáltak fel, az éttermek gombafelhő alakú édességeket, a kaszinókban Miss Atombomba szépségversenyeket tartottak. A legnagyobb attrakció természetesen maga az atomrobbanás volt, nagyjából három hetente egyszer. A kaszinók ilyenkor gombafelhőpartikat tartottak a turistáknak a szállodák tetőteraszain, a bátrabbaknak pedig atompikniket a sivatagban, a fegyverteszt-területek lezárt határainál. A korabeli beszámolók szerint ezek hatalmas bulik voltak, éjfélkor kezdődtek, és a vendégek ugyanúgy zenével, tánccal és piálással várták a hajnali atomvillanást, az azt követő lökéshullámot és a gombafelhőt, mint Szilveszter napján az új év eljövetelét.

És ez így ment 11 és fél éven keresztül.

235 bombával később aztán a tudósok rájöttek, hogy a robbantások talán mégsem annyira veszélytelenek, mint hitték. A Las Vegas-i turisták a távolság miatt nagyrészt megúszták a sugárzást, a robbantásokhoz közelebb fekvő párezres kisváros, St. George lakói között az ötvenes években brutálisan megugrott a rákos megbetegedések száma. 1962 nyarán a Little Feller I kódnevű bombával be is fejezték a kísérleti atomrobbantásokat. Mármint a légkörieket. Föld alatti robbantásokkal a bázis még egészen 1992-ig üzemelt, de azokat már nem lehetett érezni vagy látni Las Vegasban, így a bűn városa kénytelen volt a kaszinókra és atombombamentes bulizásra építeni a továbbiakban az üzletmenetét, teljes sikerrel.