Az ír kalózkirálynő a Tudoroknak is fejtörést okozott

Ha szóba kerül a tengeri fosztogatás, sokan rögtön Disney-filmekkel mainstreammé tett karib-tengeri kalózkodásra gondolnak, esetleg a Kínai-tengerre, vagy Sir Francis Drake-re, és a brit korona által legalizált rémuralmára (mármint spanyol szempontból rém-). Kevesebben ismerik azt az erős független nőt, aki évszázadokkal Anne Bonny és Chingh Shih előtt vízre szállt, és leginkább az angol Tudoroknak okozott fejtörést.

Hősünk, Gráinne Ní Mháille, vagyis Grace O'Malley az 1530-as években született Írország észak-nyugati felén. Az akkoriban Umhallnak hívott területet Grace apja, Eoghan Dubhdara Ó Máille uralta, a család a tengerből élt. Mármint nem halászdinasztiáról van szó, hanem pont, ők szedtek be súlyos adót a partjaiknál halászóktól, és zsugori kereskedők hírében álltak.

Egészen Spanyolországig hajóztak egy-egy üzletért, és előfordult, hogy hébe-hóba megkalózkodtak gyengébb hajókat, amik közben az útjukba kerültek. A Tudorok hódítási kísérleteire is felkészültek, Mayo megye délnyugati partszakaszát több erődjük is védte.

Akaratos gyermek

Grace első nevét első tengeri útjakor kapta. Az apja nem akarta magával vinni egy kereskedő útjára, bárhogy is könyörgött a lány, és mivel az úr már nem tudott mást kitalálni, azt mondta, hogy Grace nem mehet vele, mert a hosszú haja balesetet okozhat a hajón. A lány nem habozott, azonnal le is vágta hosszú fürtjeit, így megkapta a Gráinne Mhaol, azaz a kurta hajú Grace becenevet.

Hogy erősítse családját, O'Malley 16 évesen politikai okokból hozzáment Dónal Ó Flaithbheartaigh, a Ó Flaithbheartaigh-földek leendő örököséhez. Gyorsan szült férjének három gyermeket, majd miután az öröklés gondját így maga mögött hagyta, átvette a gyeplőt. Ő döntött a kereskedelmi utakról, és vezette harcba hajóit azok ellen, akik túl közel kerültek a partjaihoz.

1565-ben egy ellenséges klán megölte O'Malley férjét, így a kénytelen volt néhány követőjével visszavonulni a Clare-szigetre, és ide helyezte át tengeri birodalmának főhadiszállását. Elvileg itt szerelembe esett, és boldogan élt szeretőjével, míg őt meg nem gyilkolta a MacMahon család. Ez vagy igaz, vagy csak egy remek indok, de O'Malley némi vérfürdő közepette leigázta a MacMahonokat és elfoglalta a kastélyukat. Ekkor becenevet váltott, és már Connaught kalózkirálynőjeként emlegették.

O'Malley újraházasodott, természetesen megint csak politikai céllal, de egy éven belül el is vált, és áthelyezte udvarát a kérészéletű friggyel nyert Rockfleet kastélyba. Igyekezett rászolgálni a kalózkirálynő címére, sorra támadta meg az angol hajókat, amiket rakományostól kisajátított. De nem a kapitányi kajütből nézte ám végig az ütközeteket: az emberei mellett harcolt, a legenda szerint még a saját fiát is megszégyenítette, amikor meginogni látszott csata közben.

An ag iarraidh dul i bhfolach ar mo thóin atá tú, an áit a dtáinig tú as? –
Próbálsz a seggemben elbújni, ahonnan jöttél?

– kiáltotta a fáma szerint a csata hevében, ami anatómiailag sántít ugyan, de sértésnek első osztályú.

Az angolok 1574-ben megpróbálták leigázni, és még a kastélyát is ostrom alá vették, de O'Malley helyrajzi ismereteinek hála legyőzte őket. Connaught brit kormányzója, Sir Richard Bingham 1593-ban elfogta O'Malley fiát, bár nem ez volt az első összetűzés köztük: 1586-ban Bingham emberei megölték a kalózkirálynő egy másik fiát. Az már csak hab volt a tortán, hogy a kormányzó a fiúval együtt O'Malley földje egy részét is elvette.

A kalózkirálynő sejtette, hogy ezt nem tudja a vízen megoldani, így Greenwich-be utazott, hogy magánál I. Erzsébetnél lobbizzon a fiáért és földjeiért. Még a gael törvényekbe is beleszállt, ugyanis azok alapján a férje földjeiből O'Malley-nak semmi bevétel nem járt, és a követelések mellé bedobta a kompenzációt is. Azzal érvelt, hogy valójában nem is kalózkodott és fosztogatott, csak azért ragadt fegyvert, mert a helyi politika ennyire veszélyes, és így védte földjét és népét a tengeren 40 éven keresztül. Bingham ellenezte az audienciát, szerinte ugyanis O'Malley volt minden ír probléma okozója.

A nagy találkozás

A két királynő 1593 szeptemberében találkozott. Az elbeszélések szerint O'Malley rangjának megfelelő díszes ruhában érkezett a tárgyalóterembe, de tőrrel az oldalán, amit nem volt hajlandó hátra hagyni. Ezt azzal tetézte, hogy nem hajolt meg Erzsébet előtt, mert nem ismerte el Írország uralkodójaként. Latinul tárgyaltak, ez volt a közös nyelvük.

Szánalommal kell tekintenünk erre a koros hölgyre, [...] aki a vitáinkban a világ ellen is harcba szállna értünk

– mondta Erzsébet az egyébként vele nagyjából egykorú O'Malley-ről.

A tárgyalás végeztével megegyeztek, hogy Bingham visszaadja O'Malley fiát, földjét, és kifizeti a kompenzációt, cserébe a kalózkirálynő nem támogatja tovább az ír lázadókat, és Sir Francis Drake-hez hasonlóan csak Anglia ellenségeit fosztogatja és bántalmazza a tengereken.

Ugyan a kormányzó elengedte a fiút, de semmi más feltételt nem teljesített, így a legyőzött O'Malley később támogatta az ír lázadókat a vesztes ír kilencéves háborúban, aminek vége felé visszavonult a kastélyába. 1603-ban halt meg, pont mint I. Erzsébet, és élete több irodalmi és zenei alkotáshoz is ihletül szolgált később.