A történelem leghűségesebb asszonyai
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
- A pop izgat, a blues nyugtat, a metál és a country depressziót okozhat
Az egri nőknek (és más női várvédőinknek) köszönhetően nekünk sem kell szégyenkeznünk, ha a középkori ostromok alatti női helytállás kerül szóba, de a weinsbergi asszonyoknál trükkösebben alighanem senki se segítette ki a megszorult katonaurakat – még ha ez már csak a veszteségek minimalizálására volt is elég.
A mai Baden-Württemberg tartomány területén fekvő, akkoriban a Bajor Hercegséghez tartozó Weinsberg vára ellen 1140-ben indított ostromot III. Konrád Stauf-házi német király. A két évvel korábban megkoronázott Konrád a rivális Welf-ház hatalmának megtörésén fáradozott, a weinsbergi ostrom célja is a területeiről önként lemondani nem hajlandó Büszke Henrik szász-bajor herceg pozíciójának gyengítése volt.
Konrád seregei hamar felül is kerekedtek, a behódolás helyett az ellenállást választókra pedig annak korabeli rendje és módja szerint halál vagy börtön várt. A várvédők azonban egyezséget ajánlottak: leteszik a fegyvert és megadják magukat, ha a király könyörületet gyakorol, és sértetlenül elengedi a nőket.
Konrád elfogadta az ajánlatot, és még abba is belement, hogy a nők ne üres kézzel távozzanak, hiszen mégiscsak a saját otthonukból készült kipenderíteni őket a semmibe. Ezért úgy döntött, hogy a nők magukkal vihetik, amit elbírnak a vállukon.
Arra viszont nem számított, hogy az élelmes nők nem élelmet vagy az értéktárgyaikat szedték a nyakukba az útra – hanem a saját megvert, halálra vagy fogságra ítélt férjeiket és fiaikat. Amikor ugyanis eljött a vár elhagyására szabott határidő, a nők kihasználták a király feltételeiben hagyott kiskaput, és a vállaikon a férfi rokonaikkal jelentek meg a nagykapuban.
Konrád nem különösebben bánta, hogy túljártak az eszén, és a szavát megtartva elengedte a nőket és a vállukon cipelt férfiakat is. Ha hihetünk Odin bölcs szavainak, és Asgard nem is egy hely, hanem az ott élő emberek, akkor a weinsbergi asszonyok ezzel egyúttal magát Weinsberget is megmentették.
A Stauf-Welf viszályt végül csak az 1142-es frankfurti béke zárta le, amelyet már az idő közben meghalt Büszke Henrik fia, Oroszlán Henrik kötött meg III. Konráddal. Ennek értelmében Bajorországot végleg elvesztették a Welfek, de Szászország visszakerült az uralmuk alá. A weinsbergi vár romját pedig a mai napig Weibertreu-nak, vagyis asszonyi hűségnek hívják.
Rovataink a Facebookon