- Tudomány
- Ma Is Tanultam Valamit
- mexikó
- tömegverekedés
- termékenység
- floralia
- sakura
- húsvét
- locsolkodás
- patakvér
Először Szűz Máriához imádkoznak, aztán a nők véresre pofozzák egymást
Minden népnek megvannak a saját tavaszköszöntő hagyományai. Az ókori Rómában élők virágünnepe, a florália az újjáéledő természetet köszöntötte. A japánok a cseresznyefa-virágzás, a sakura szépségében gyönyörködnek. Magyarországon a legények locsolni járnak a lányos házakhoz. És van a mexikói Guerrero állam, ahol a falusiak tavasszal összegyűlnek egy mezőn, esznek-isznak, majd elmondanak egy imát, és a közösség nőtagjai véresre verik egymást.
A pogány rítusnak megvan a maga szimbolikája. Nálunk a húsvéti locsolkodáskor elfröcskölt víz az életet, az újjászületést jelképezi (meg a locsolók libidóját). A guerrerói tömegverekedés is termékenységünnep, mondhatni primitív esőtánc: a helyiek szerint minden csepp kiontott vér egy csepp esőnek felel meg. Az összecsapások ennek megfelelően nem a győzelemről szólnak, hanem arról, hogy minél több vér folyjon.
A májusonként megrendezett mexikói tömegverekedések egyszerre nyúlnak a prehispán és a katolikus tradíciókhoz. Aznap a nők korán kelnek, hogy időben elkészüljenek a főzéssel. Hagyományosan csirkét, pulykát, rizst, főtt tojást és tortillát készítenek; az ételt magukkal viszik a csatatérre. Miután megérkeznek, szépen elrendezik az ételt, majd virágokkal és pulykabélből fújt luftballonokkal díszítik fel a mezőt. Evés után Szűz Máriához, illetve a helyi esőistenhez, Tlalochoz imádkoznak. Aztán jön a bunyó.
A falusiak kört alkotnak; középen zajlik a verekedés. Az idősebb, tapasztaltabb nők provokálni kezdik a fiatalabb lányokat, hogy szálljanak ringbe, és ontsák a vérüket. Mert az összecsapásoknak nem a győzelem a célja, hanem a fröcskölő vér. A kifolyt vért vödörbe gyűjtik; ezzel locsolják meg a földeket, jobb termésért imádkozva.
A verekedésnek nem nagyon vannak szabályai. Csak az ékszereket kell levenni, és a résztvevők – nem tradicionális, hanem praktikus okokból – összekötik a hajukat. A csetepaté sötétedésig tart; akkor a résztvevők megölelgetik egymást, és mindenki hazamegy a falujába.
A bunyóba néha a férfiak is beszállnak, de többnyire meghagyják a nőknek és a gyerekeknek. Hogy miért? Mert a hagyomány szerint a férfi a földjén dolgozik; a verekedés az asszonyok dolga.
Rovataink a Facebookon