8 millió halottja volt a koronavírus-járványnak, amiről még biztosan nem hallott (spoiler: sertések)

A Covid-19 járvány előzményeit, a 2003-ban Kínából kiindult, és a fél világon elterjedt SARS-t, és a 2012-ben a Közel-Keleten pusztított MERS-t ma már mindenki unásig ismeri. Azt azonban kevesen tudják, mert a maga idején nemigen ütötte meg a mainstream média és a közvélemény ingerküszöbét, hogy 2013-ban is volt egy koronavírus-járvány Amerikában, ami 8 millió hatottal járt.

A PEDv-nek elnevezett koronavírus (Porcine epidemic diarrhea virus - sertések járványos hasmenés-vírusa) története azonban ennek ellenére is érdekes, és tanulságokban gazdag.

A vírust az 1970-es években fedezték fel brit állatorvosok, amikor néhány sertésfarmról olyan hasmenéses esetekről érkezett jelentés, amit nem tudtak egyetlen addig ismert kórokozóhoz sem kötni. A betegség elsősorban a fiatal állatokat érintette, és általában enyhe lefolyású volt. Hamar kiderült róla, hogy bár az emberekre is veszélyes koronavírusok rokona, a PEDv

embert nem képes megfertőzni, így nem keltett túl nagy izgalmat az orvostudomány köreiben. A vírus később felbukkant Ázsiában, kisebb járványokat okozva Kínában, Dél-Koreában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken. Az első komolyabb kitörések 2010-ben történtek Kínában, amikor megjelentek a vírus agresszívabb mutációi. Az egyik innen származó vírustörzs, a G2b AH2012 okozta három évvel később a nagy amerikai járványt.

2013 tavaszán ohioi, iowai és indianai farmokon ütötte fel a fejét a PEDv-fertőzés, ez volt a vírus első dokumentált felbukkanása Amerikában. A vírust hamar azonosították, hiszen akkor már évtizedek óta ismert volt az állatorvosok előtt. Csak éppen nem tudtak mit kezdeni vele. Mivel a korábbi törzsek enyhe betegséget okoztak, senki nem fektetett időt és energiát gyógymód vagy vakcina kifejlesztésébe. Mivel korábban ismeretlen volt a vírus Amerikában, a természetes immunitás nulla volt ellene, sőt, valójában az állatorvosok túlnyomó többsége nem is tartotta reális veszélynek, hogy a vírus valaha megjelenjen a kontinensen.

A PEDv az állatok gyomrában, illetve bélrendszerében okozott olyan károkat, ami súlyos hasmenéshez vezetett. Az pedig extrém kiszáradáshoz, amibe pár napon belül az állat bele is pusztulhatott. Főleg a fiatal sertések között volt nagyon veszélyes a vírus, az újszülöttektől a néhány hetes korosztályig gyakorlatilag 100% volt a halálozási ráta. A felnőtt jószágoknál a tünetek általában nem voltak ennyire súlyosak, de a betegség jellegéből adódóan a széklettel a vírus nagyon hatékonyan tudott elterjedni a sertésfarmokon. Bár ezek tipikusan zárt rendszerek, az emberek ruháin, cipőtalpain, a szállítókamionok platóin a PEDv akadálytalanul ugrott át újabb és újabb farmokra, vágóhidakra.

Mivel se ellenszer, se vakcina nem állt rendelkezésre, a farmerek és állatorvosok úgy küzdöttek a járvány ellen, ahogy tudtak: tömeges teszteléssel, a sertésfarmok gyakori fertőtlenítésével, a beteg állatok elkülönítésével. A farmokra csak speciális öltözetben lehetett bemenni, az állatokat szállító kamionokat, és úgy általában mindent, amivel az állatok kapcsolatba kerültek, sűrűn sterilizálták. A sertéshús ára persze időközben az egekbe szökött.

Több mint egy évbe telt, mire 2014 őszén a járványt sikerült elfojtani. A járvány 32 államba jutott el, és rendesen megtizedelte az amerikai sertésállományt: összesen 8 millió állattal végzett, ami több mint a 10%-a volt a teljes akkori amerikai állománynak. Mivel a betegségen átesett sertések immunitást szereznek a vírus ellen, azóta csak kisebb PEDv-járványok voltak. Az amerikai állattenyésztés azonban megtanulta a leckét: azóta bármilyen fertőzés első jelére karanténba zárnak tetszőleges állatfarmot, hogy a járvány terjedését a lehető leghamarabb meg tudják akadályozni.

(Borítókép: Egy sertésfarm Iowa államban Fotó: Scott Olson / Getty Images)