Az egypetéjű ikreknek az ujjlenyomatuk is azonos?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Az egypetéjű ikrek az utolsó porcikájukig tök ugyanúgy néznek ki, és ha nem segítenek más frizurával, arcszőrzettel, vagy éppen azzal, hogy az egyik kicsit meghízik, a legközvetlenebb környezetüknek is nehézséget okoz a megkülönböztetésük. Persze, hiszen azonosak a génjeik, vágja rá erre az ember, még a bűnügyek felderítésénél használt DNS-azonosítás sem tudja megkülönböztetni őket (bár ez ma már nem teljesen igaz).

Na de mi a helyzet a másik, sokkal régebbi azonosítási módszerrel, az ujjlenyomattal? Azok is egymás tökéletes tükörképei az egypetéjű ikreknél?

Nos, az a helyzet, hogy az ujjlenyomataik ugyan jobban hasonlítanak mint két véletlenszerű emberéi, de nem teljesen ugyanolyanok, egyértelműen meg lehet különböztetni őket mikroszkóp alatt.

Az ujjlenyomataink ugyanis a génjeinktől függetlenek, az anyaméhben alakulnak ki, részben a környezeti hatások által alakítva, részben teljesen véletlenszerűen (utóbbiban hasonlítanak az anyajegyekre, általában azok is véletlenszerű mutációk eredményei, és mint ilyen, nem azonosak az egypetéjű ikreknél). Hogy pontosan hogyan alakul ki a mintázat, nem teljesen ismert, hatással lehet rá a magzat testhelyzete, mozgása, az őt érő stresszhatások, a köldökzsinór hossza, és nagyjából bármi, ami az anyaméhben történik. Logikus, hogy az ikrekkel nem 100%-ban ugyanaz történik, még ha ugyanazzal a DNS-sel indulnak neki az életnek, és meg is osztoznak az anyaméhen 9 hónapon át.

Hogy egyáltalán minek van ujjlenyomat, szintén nem egyértelmű. Sokáig az volt a tudományos közmegegyezés, hogy segíti a tárgyak biztos megfogását, de az utóbbi években ezt kísérletekkel cáfolták. Most a legesélyesebb magyarázatnak az tűnik, hogy a tapintás érzékenységét növeli és így ad evolúciós előnyt az apró bőrredők mintázata a teljesen sima bőrhöz képest.

Ujjlenyomata egyébként nem csak az embernek van, de a csimpánzoknak, gorilláknak, sőt, a koaláknak is. Utóbbi a leginkább zavarbaejtő, egyrészt azért, mert a koalák elég messze vannak tőlünk evolúciós értelemben, másrészt a méret és a mintázatok is szinte tökéletesen egyeznek az emberi ujjlenyomatokkal. Valószínűleg minden rendőrségi helyszínelő legrosszabb rémálma, hogy egyszer egy állatkertben a koalák ketrecében történik egy bűntény, ahol az állatok ujjlenyomatait képtelenség megkülönböztetni az emberekéitől.

További érdekes kérdés, hogy egy halottnak van-e ujjlenyomata. Micsoda hülyeség már a felvetés is, gondolja most ön, hát persze hogy van, a bőr mintázata a halál után sem tűnik el az ujjbegyünkről még jó ideig. Ez persze igaz, viszont a modern kor leggyakoribb ujjlenyomat-ellenőrzése, az okostelefonok szenzora számára a halott ujjlenyomat láthatatlan. Ennek az az oka, hogy ezek a szenzorok nem optikai alapon működnek, hanem bőrellenállás alapján azonosítják a mintázatot. Ahol az ujjlenyomaton a barázdák futnak, a bőrünk nem érintkezik a szenzor felületével, nagyobb az ellenállás. Ennek a megméréséhez viszont szükséges a testünk termelte szuperalacsony mennyiségű elektromosság - ami természetesen megszűnik, amint beáll a halál. (Persze a halottól hagyományos módon levett ujjlenyomattal és némi trükközéssel ez a probléma is kikerülhető.)