Az ember, akinek bíróságon kellett bizonyítania, hogy él, de nem sikerült

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Megvan a Gyalog-galopp klasszikus jelenete a hullaszállítókkal, meg az öregemberrel, aki bőszen bizonygatja, hogy ő még él? Azért elevenítsük fel a biztonság kedvéért:

Ilyen abszurdot csak a Monty Python tud kitalálni, ugye? Hát, nem: egy Donald E. Miller, Jr. nevű fickó egészen hasonlóan járt az amerikai bíróságon pár éve (igaz, őt a végén nem csapták tarkón egy bunkósbottal).

Történetünk 1986-ban kezdődik, amikor Miller egyszerűen világgá ment, senki nem tudta, hová lett, él-e, hal-e. Beleértve az exfeleségét két kislánnyal, akik elég kínos helyzetbe kerültek, miután elmaradtak a gyerektartási csekkek. A lelépett férfit kereste a rendőrség, az FBI, sőt, a felesége még magánnyomozót is fogadott, hiába - így aztán először eltűntnek, majd nyolc év múlva hivatalosan halottnak nyilváníttatta Millert. Ez azért volt fontos, mert így a család jogosult lett különféle állami segélyekre. Mivel a férjnek se híre, se hamva nem volt semmilyen állami nyilvántartásban sem, a bíróság kimondta, hogy hivatalosan halott. A család a következő években kb. 30 ezer dollárnyi segélyt vett fel.

2005-ben aztán Miller egyszer csak előkerült. A korabeli sajtóbeszámolók nem térnek ki arra, hogy 20 éven át hol volt, mit csinált, és miért nem tűnt fel egyetlen hatóságnak sem a létezése, mindenesetre amikor meg akarta újíttatni a jogosítványát (ami Amerikában gyakorlatilag személyi igazolványként is működik), a hatóság visszadobta, mondván, halottnak nem jár jogsi. Miller bíróságra vitte az ügyet, és azt hihetnénk, hogy ennél könnyebben bizonyított és megnyert eset nem létezhet a jog történetében - csakhogy közbeszólt a 19 évvel azelőtt elhagyott feleség. (Aki egyébként azóta újra megházasodott, ráadásul az új férjét is Millernek hívták.)

Mrs. Millernek vissza kellett volna fizetnie az évek alatt felvett állami segélyt, és helyette pereskedhetett volna a hirtelen újra élő exférjével az elmaradt gyerektartásért, amihez érthető módon nem fűlt a foga. Az ügyvédje azonban talált egy kiskaput: Ohio állam törvényei csak három évet engedélyeznek a halottnak nyilvánítási ítéletek elleni fellebbezésre. Nem volt mit tenni, a bíró nem nyilváníthatta újra élőnek a láthatóan élő Mr. Millert, ehelyett azt javasolta, hogy forduljon a központi népességnyilvántartó hivatalhoz, amit nem köt az ohiói törvény, és igényeljen új társadalombiztosítási számot (azzal pedig tulajdonképpen új személyiséget az állami hivatalok szemében). Miller így is tett, de a bürokrácia észrevette a trükköt, és lecsapott a feleségre, kamatokkal együtt összesen 47 ezer dollárnyi árvasági segély visszafizetését követelve tőle.

Innentől már csak egy újabb évtizedig, 2014 karácsonyáig húzódó pereskedés volt hátra, hogy megnyugtató módon kerüljön pont a sztori végére: Miller Ohióban továbbra is halottnak számít, de a szövetségi hivatalok szemében élőnek; a feleségnek pedig nem kellett visszafizetni a segélyt, hiszen az állam szempontjából továbbra is félárvák a gyerekei.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.