Csak nem régóta tudjuk, miért mozognak a kontinensek

Ma már a kisiskolások is tudják, hogy mozognak a kontinensek. De csak az 1960-as években bizonyították be Alfred Wegener német tudós 40 évvel korábbi elméletét, miszerint a világrészek a bolygó felszínén széttöredezett lemezek formájában úszva vándorolnak. Az óceáni hátságokat ugyanis ekkor kezdték csak komolyabban kutatni.

A világtérkép fölé hajolva viszont már régóta többeknek feltűnt, hogy Brazília keleti partjai és Afrika nyugati része mintha két összeillő puzzle-darab lenne. Madagaszkár is feltűnően passzolni látszik Afrika délkeleti csücskéhez. Francis Bacon angol ősracionális filozófus fejében is szöget ütött a gondolat.

Igaz, ő sok minden máson is szívesen elmerengett: feltalálta például a villámhárítót, egy újfajta kályhát, a bifokális szemüveglencsét, mindemellett javaslatot tett az amerikai függetlenségi nyilatkozat megírására, és ő lett az USA egyik alapító atyja.

Grönlandon próbált szerencsét

Wegener csillagászatból írta ugyan a doktori disszertációját, de 1905-ben úgy tűnt neki is, hogy a csillagászatban már nincs sok kutatni való. Zavarta a helyhez kötöttség is. Ezért inkább csatlakozott egy grönlandi expedícióhoz, és kiépítette az első grönlandi meteorológiai állomást, ahol sárkányokkal és ballonokkal végzett méréseket. A kutatás tudományos szempontból sikeres volt, viszont az expedíció vezetője két társával halálos balesetet szenvedett.

Majd figyelmét a kontinensekre vetette

Nem hagyta nyugodni a gondolat, miért hasonlók a földben talált fosszíliák Brazíliában és Nyugat-Afrikában. Azt a korabeli feltételezést, hogy a két kontinenst egykoron egy földhíd kötötte össze, jó nagy butaságnak tartotta. Szerinte a két földrész össze volt kapcsolódva, aztán valamiért széttöredeztek és elsodródtak egymástól.

Megmagyarázni ugyan nem tudta, milyen erők mozgatják a földrészeket, de egybefüggő tudományos hipotézis formájában téziseit A kontinensek eredete című könyvében fejtette ki 1915-ben.

Dúlt az első világháború, őt magát is besorozták, a fronton pedig megsebesült. Nem túl meglepő módon a közvéleménynek a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a kontinensek esetleg mozoghatnak.

1922-ben megjelent egy teljesen átdolgozott kiadás, és elmélete most már nemzetközi figyelmet váltott ki. Létezett olyan elképzelés, hogy 100 millió éve, a kréta időszak alatt megnőtt a Hold gravitációs vonzása, ez pedig az Egyenlítő felé mozdította el a kontinenseket, létrehozva például az Alpokat és a Himaláját is. Wegener szerint nem ez, hanem a Föld forgásának centrifugális ereje mozgatja a kontinenseket. Elméletét azonban nem vették komolyan. Annyira kevés bizonyítékot tudott felmutatni, hogy a tudományos közösség túlnyomórészt elutasítóan elfordult tőle. 

Olyan gyors is lehet, mint a haj növekedése

Egészen az 1960-as évekig kellett várni, hogy felfedezzék az óceáni hátságokat. És már ember utazgatott az űrben, amikor rájöttek, hogy a folyékony földköpeny feláramlik a földfelszín szilárd kérgéhez (litoszféra), és a kijutó és szétterülő magma széttolja a kontinens-lemezeket. 

Bár a valódi hajtóerőt nem ismerte, Wegener elmélete pillanatok alatt elfogadottá vált. Eszerint a földrészek valaha (körülbelül 200 millió évvel ezelőtt) egyetlen szuperkontinensbe, a Pangeába tömörültek, ami az idők folyamán aztán feldarabolódott, és megkezdődött a mai kontinensek vándorlása.

Nem mozognak gyorsan, a köröm növekedési sebességétől (pár centiméter évente), a haj növekedési sebességéig (15 centiméter évente), ám a földtörténeti idő léptékében bejárhatják a bolygót.

Wegener elismert tudós lett. Posztumusz. 

Csavaros életében bevezette még a meteorológiába a turbulencia fogalmát. Sok mindenen átlátott. Ő írta le elsőként (tudományosan helyesen) a délibáb jelenségét is.

Újra hívta Grönland

Megint expedícióra indult Grönlandra 1929-ben. Célja a propelleres szánok kipróbálása volt. Előtte még az inuitok anorákja alapján speciális ruhát tervezett a résztvevőknek. Ezt az ötletet átvették később a télisportruha-tervezők is. 1930 novemberében azonban eltűnt. Holttestére később bukkantak rá, gondosan eltemetve a jégben. Grönlandi kísérője azonban soha nem került elő, ahogyan Wegener naplója sem.