48 évente sokmilliós patkánysereg támadja meg Indiát

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Mautam, bambuszhalál, patkányáradás – ilyen neveken ismert India északkeleti részén az a 48 évente ciklikusan megismétlődő jelenség, amikor sokmilliós patkányhordák tűnnek elő gyakorlatilag a semmiből, felzabálják a termést, elpusztítanak mindent, amit csak tudnak, éhínséget és járványokat hozva a népre.

A helyi mitológiába az istenek által kirótt büntetésként épült be a dolog, és sokáig az európai felfedezők is csak legendának tartották, annak ellenére, hogy a brit gyarmatosítók feljegyzéseiben valóban szerepelt egy-egy komoly terméspusztulás és éhínség 1862-ben és 1911-ben. 1958-ban aztán már aránylag dokumentált volt a katasztrófa, 2006-ban pedig már jó előre várták a kutatók, és maga az indiai állam is, még a hadsereget is készenlétbe helyezték. A patkányinvázió pedig valóban jött, megállíthatatlanul, sokmilliós hullámokban.

Mint kiderült, a fura jelenség oka nem az istenek haragja, hanem a Melocanna baccifera nevű bambuszfaj biológiai ciklusa. A bambusz India északkeleti csücskében nagyjából 26 ezer négyzetkilométernyi egybefüggő erdőséget alkot, más fa nem is nagyon él meg azon a környéken, minden konkurenst kiszorított az évszázadok alatt a bambusz. Csak hogy tudjuk hová tenni ezt a számot: ez a terület kicsit nagyobb, mint Szlovénia, és kicsit kisebb, mint Belgium. A bambusz több fajtájára jellemző, hogy egyszerre, akár egy éven át is virágozik, aztán a magok elhullatása után elpusztulnak, hogy kikeljen és kinőjön az új generációs erdő, ami aztán pár évtizedig él, a következő virágzásig.

A Melocanna baccifera esetében ez a ciklus 48 évente következik be, és ha eljön a virágzás ideje, szinkronban kezdi el termelni a magokat a milliárdnyi növény. A Melocanna magjai hatalmasak, körtére emlékeztetnek, akár 300 grammosak is lehetnek, és tele vannak fehérjével és egyéb tápanyagokkal. Amikor az erdő kivirágzik, hektáronként átlagban 80 tonna mag hullik a földre. Hektáronként 80 tonna kaja a helyi állatvilágnak, 26 ezer négyzetkilométeren. És itt jönnek képbe a patkányok. A helyi fekete patkányok igazodtak a bambusz 48 éves ciklusaihoz, a populáció közel fél évszázadon át igazából csak vegetál, alig-alig szaporodik. Hanem amikor elkezd hullani az égből a végtelen mennyiségű ingyenkaja! A patkánypopuláció ilyenkor valósággal berobban, és iszonyatos tempóban kezd gyarapodni. Amíg tart a virágzás, a patkányok gyakorlatilag mást sem csinálnak, mint esznek és szaporodnak.

Aztán persze kiderül, hogy a kajautánpótlás mégsem volt végtelen, a patkányhorda elindul új élelemforrás után nézni, és találkozik az emberrel, illetve a megművelt mezőgazdasági területekkel. El lehet képzelni, milyen pusztítást visznek végbe a rizsföldeken, vagy ha beszabadulnak a falvak magtáraiba. Végül a patkányok nem találnak több élelmet, és előbb leáll az irtózatos tempójú szaporulat, aztán pár év alatt alatt szépen kipusztulnak olyan szintig, amit az élelemben újra szegényessé váló környezet el tud tartani. Most éppen ezen van túl India legerősebben érintett tartománya, és várhatóan 2054-ig nyugtuk is lesz a patkányoktól.

A következő invázió viszont a klímaváltozás miatt várhatóan minden eddiginél durvább lesz.