Önnek is folyton szellentenie kell repülőn? Nincs egyedül!

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Repülővel utazni hosszabb távon nem a legkényelmesebb élmény: az ülések szűkek és kényelmetlenek, zavaró az állandó háttérzaj, és még a kaja is pocsék. Az ember azt gondolná, hogy a turistaosztály purgatóriumát elhagyva és a business class méregdrága jegyeit kifizetve ezek a problémák jórészt megszűnnek, vagy legalább enyhülnek – de van egy kínos jelenség, amit a magángépek minden luxusa sem tud semmissé tenni.

Az a helyzet, hogy repülőn az ember sokkal többet szellent, mint idelenn.

Ez nemcsak népi megfigyelés, hanem tudományosan megfigyelt és kísérletileg igazolt tény, még orvosi neve is van: HAFE, azaz nagy magassági bélgáztávozási szindróma. Két amerikai orvos írta le először az 1980-as években és nevezte így el, nemrég mini dokumentumfilmet is forgattak róluk:

A dolog magyarázata egyszerű, gimnáziumi fizikaanyag: a Boyle-Marriotte-törvény, ami kimondja, hogy a gázok nyomásának és térfogatának szorzata állandó (feltételezve, hogy nem változik a hőmérséklet). Vagyis ha egy gáznak nő a nyomása, akkor csökken a térfogata, és fordítva. Ez tökéletesen egybevág a józan paraszti ésszel és a mindennapos megfigyeléseinkkel: egy felpumpált autógumiban például úgy fér el sok levegő, hogy megnövekszik a nyomása.

Az utasszállító repülőkön körülbelül 2000-2500 méteres magaslatnak megfelelő nyomáson tartják a levegőt utazási magasságon. (Ennek mellékhatása, hogy fel- és leszállásnál a dobhártyánk két oldalán más-más nyomású a levegő, és amíg ez ki nem egyenlítődik, addig érezzük a füldugulást, pattogást, kényelmetlen feszítő érzést a fülünkben.) A lecsökkenő nyomás, miatt a fizika törvényeinek engedelmeskedve, a gyomrunkban és a beleinkben megbújó gázbuborékok térfogata megnő. Ezt mi puffadásként érzékeljük, a szervezetünk pedig beindítja a gázoktól való megszabadulás reflexét.

Erre a hatásra ráerősít az, hogy a nyomás csökkenésével a véráramunkból kiválik némi szén-dioxid, és az emésztőcsatornánkba kerül. Vagyis nemcsak a már amúgy is ott levő gáz kitágulása fog kínozni, hanem kap utánpótlást is, akkor is, ha nem fogyasztunk semmi olyasmit, ami gázt juttatna a gyomrunkba (mint a szénsavas üdítők) vagy gázt termelne a beleinkben (mint egyes magas keményítő-, rost- vagy fruktóztartalmú ételek).

Mindez persze nem csak repülésnél jelentkezik, hanem akkor is, ha egyéb okból kerülünk kisebb nyomású levegőbe – például hegymászásnál. A Kilimandzsáróra turistacsoportokat vezető helyiek például hagyományosan remekül szórakoznak rajta. A Huffington Post egyik utazós blogja egyenesen azt állította, a csúcsra feljutó évi 25 ezer turista összesen 75 köbméternyi bélgázzal fingja össze Afrika legmagasabb hegyét. (Sajnos ehhez az adathoz nem mellékeltek se forrást, se mérési/becslési módszertant, pedig biztos érdekes lett volna.)