Mindenki nyugodjon meg, a sör átvészeli az atomháborút

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Megvan az Indiana Jones-sorozat méltán közutálatnak örvendő negyedik részének kulcsjelenete, amiben a főhős bekeveredik egy kísérleti nukleáris robbantás kedvéért felhúzott makettvárosba, de túléli az atomcsapást, mert elbújik egy hűtőben? Nos, az eset a valóságban is megtörtént, annyi különbséggel, hogy a hűtő tartalma nem egy darab Harrison Ford, hanem egy csomó sör volt, amin azt tesztelték az amerikai tudósok, hogy hogyan bírják az atomrobbanást, és az azzal járó radioaktív sugárzást. Az ötlet elsőre merő őrültségnek tűnik, de ha jobban belegondolunk, a hidegháború alatt igenis fontos információnak számított, hogy egy esetleges nukleáris háborúban milyen italok maradnak biztonságosan fogyaszthatóak.

Az Operation Teapot, vagyis Teáskanna-hadművelet 1955. februárja és májusa között zajlott, összesen 14 kísérleti atomrobbantással a nevadai sivatagban. Ezek közül kettő, a kudarcba fulladt Apple-1, majd az egy hónap múlva sikerrel megismételt Apple-2 az érdekes most számunkra. Az első bomba 14, a második 29 kilotonnás volt - összehasonlításképpen Hirosimát egy 15, Nagaszakit pedig egy 21 kilotonnás bomba pusztította el. A teszt célja hivatalosan "nukleáris robbantások hatásának tesztelése kereskedelmi csomagolású élelmiszereken" volt, itt találja a titkosítás alól feloldott eredeti jegyzőkönyveket róla, Alex Wellerstein tudománytörténész blogján.

A kísérletben sört (üveges és dobozos verzióban, másfél decistől 1,2 literes kiszerelés között), és különféle üdítőitalokat teszteltek, voltak, amiket a hűtőbe tettek, volt, amit csak úgy kinn hagytak a földön, volt, amit elástak. Külön tesztelték az egymagukban hagyott, és a tucatjával összecsomagolt kiszereléseket, és minden egyes tesztsör-konfigurációt a robbantás epicentrumától különféle távolságokra is.

Az eredmény: a sör egészen jól átvészeli az atomrobbanást, a fizikai hatásokat a dobozos természetesen sokkal jobban, mint a törékeny üveges, de a radioaktivitást mind a kettő meglepően jól állja. Az epicentrumhoz közeli (300 méter, vagy annál kevesebb) tesztpéldányoknál sem mértek utólag életveszélyes szintű radioaktivitást, az orvosi vélemény az volt róluk, hogy vészhelyzetben simán megihatók, rövid távon nem ártanak.

Ennél persze sokkal fontosabb, hogy milyen az atombombát átvészelt sör íze. Rossz hírünk van: nem túl jó. A tesztelők (sajnos nem maradt fenn név szerint, kik voltak a hős kóstolók) arról számoltak be, hogy a sörnek enyhe, de határozottan kellemetlen mellékízt adott az atomrobbanás, mintha lejárt volna a szavatossága. A hatás annál erősebben érződött, minél közelebb volt a sör a robbanástól, a legtávolabbiak (3 kilométer) esetében semmi különöset nem észleltek a kóstolók. A tanulság végül az lett, hogy a sör simán tudja helyettesíteni az ivóvizet egy atomcsapás utáni helyzetben, de jobb, ha felkészülünk, hogy az íze esetleg nem lesz kereskedelmi minőségű.