A barokk kor két legnagyobb zeneszerzőjét ugyanaz az ember vakította meg

Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach a barokk kor (ez a klasszikus zenében nagyjából az 1600 és 1750 közti időszakot jelenti) kiemelkedő zeneszerzői voltak. Bár arról nincs hitelt érdemlő feljegyzés, hogy valaha találkoztak volna, ugyanabban az évben, alig egy hónap eltéréssel születtek, egymástól alig száz kilométerre a mai Németország területén, az akkori Türingiában, illetve Szászországban. Aztán a két hosszú és legendás zeneszerzői pályafutás végén mindketten megvakultak.

John Taylor a szemsebészet korai és kiemelkedő alakja volt a 18. századi Angliában, persze a kiemelkedőt csak akkoriban gondolták pozitív értelemben, ma már egyértelműen negatív a megítélése. Taylor Londonban tanult orvosnak a kor egyik valóban úttörő sebészétől, William Cheseldentől, és már 24 éves korában a szem felépítésével kapcsolatos anatómiai könyvet írt. Miután megműtötte Edward Gibbon híres korabeli író-történészt, híre ment az angol arisztokráciában, és hamar a királyi udvarban, II. György személyes szemészének pozíciójában találta magát. Mivel ennek óriási marketingértéke volt, sok elfoglaltsággal viszont nem járt, Taylor rájött, hogyan kereshetne rengeteg pénzt vele: kinevezte magát a „szemsebészet lovagjának”, illetve „királyi, császári és főpapi optikusnak”, és egész Európát végigturnézta.

Ma már elég nehéz elképzelni, de úgy járta a vidéket, mint egy vándorcirkusz, a szemműtéteket pedig a városok főterén, óriási közönség előtt, vásári mutatványként végezte. Becslések szerint a páciensei egyharmadánál volt csak sikeres a beavatkozás, ami nem is csoda, hiszen akkoriban a baktériumok létezéséről például egyáltalán nem tudtak, és ismeretlen volt az érzéstelenítés is. Így a műtétek egyrészt roppant fájdalmasak voltak, másrészt sokszor követték fertőzések.

Händel látása az 1740-es évek végén kezdett megromlani, szürkehályog miatt. Taylor 1751-ben műtötte meg, többször egymás után, sikertelenül. A szürkehályog a szemlencse elszürkülését jelenti, amin keresztül így, hogy egyre kevésbé lesz áttetsző, kevesebb fény jut a retinára, és a látás elhomályosodik, végül teljesen megszűnik. Taylor ezt úgy próbálta kezelni, hogy...

(és most még van ideje továbbugrani, ha a horrorisztikus részeket inkább kihagyná)

...egy tűt szúrt a páciens szemébe, amivel a szemlencse elfályolosodott, hályogos részét igyekezett a retina elől elmozdítani. Mindezt, ahogy már említettük, érzéstelenítés nélkül. Bármennyire is borzasztóan hangzik, ezt az eljárást a szubszaharai Afrikában a mai napig alkalmazzák a kuruzslók és népi gyógyítók. Händelnél mindenesetre nem jött be a dolog, teljesen elveszítette a látását. Viszont legalább túlélte a műtétet, ha komponálni utána már nem is tudott, és élete utolsó nyolc évét vakon élte le.

Bachot egy évvel korábban műtötte meg Taylor, és ő sokkal rosszabbul járt: a látása elveszítése mellé egy csúnya fertőzést is összeszedett, amit a szemész hashajtóval és rendszeres érvágással próbált kezelni. A zeneszerző néhány hónapig szenvedett rettentő fájdalmaktól, majd belehalt a fertőzésbe.

Taylor később Svájcban telepedett le, és folytatta szemsebészi pályafutását, a feljegyzések szerint több száz embert vakítva meg. Ironikus módon élete utolsó éveire ő maga is elveszítette a látását.