Majdnem karrierjébe került az űrbe csempészett szendvics

Az űrhajósok nem angyalok. Rengeteg különleges képességre van szükség ahhoz, hogy valaki az űrbe mehessen, sok közülük emberfelettinek tűnik, de mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének emberek. Előfordul, hogy nyűgösek, hogy fáradtak, van, hogy szörnyen rossz fejek, és sok példa akadt már rá, hogy megszegnek kisebb-nagyobb szabályokat.

Ilyen szabályok például azok, amik előírják, hogy milyen személyes dolgokat vihetnek magukkal az űrutazásukra. A történelem pedig több esetet is feljegyzett, amikor űrhajósok valami tiltott, de legalábbis nem engedélyezett dolgot csempésztek magukkal űrhajójuk fedélzetére. Hírhedt történet volt, és szenátusi szintig jutó botránnyá kerekedett például az Apollo–15 űrhajósai által űrbe vitt, majd a visszatérés után részben pénzzé tett felbélyegzett levelezőlapok ügye, ami miatt a NASA fegyelmi eljárást indított David Scott parancsnok ellen.

Valószínűleg nem dicsekedett el az ifjú – nemrég, 2018 januárjában elhunyt – John Young, a Gemini–III küldetés pilótája sem azzal, amit főnökeitől kapott, miután kiderült, hogy a szigorú szabályok megkerülésével vitt elemózsiát magával az amúgy alig ötórás, három Föld körüli keringésből álló útra. A később legendás asztronautává váló Young és parancsnok társa, a nem kevésbé nagy formátumú Gus Grissom, a Gemini-program első emberes űrrepülésére indultak 1965. március 23-án a Molly Brown űrhajóval.

Mint később kiderült, Young egy társát, Wally Schirrát kérte meg két nappal korábban, hogy szerezzen neki egy marhahúsos szendvicset a Wolfie Étterem és Szendvicsbolt kínálatából. Schirra a start előtt nem sokkal adta oda az illegális uzsizacsit, Youngnak pedig sikerült észrevétlenül egyik zsebébe rejteni. A start után 1 óra 52 perckor Young elővette az amúgy elég prózai, se mustárt, se uborkát nem tartalmazó szendvicset, és meg is kínálta vele társát. A küldetés során elhangzott kommunikáció írásos jegyzőkönyve szerint az alábbi párbeszéd hangzott el Grissom (C, parancsnok) és Young (P, pilóta) között:

„Mi az?” – kérdezi Grissom.
„Marhahúsos szendvics” – válaszolja nemes egyszerűséggel Young.
„Honnan van?”
„Én hoztam. Kóstoljuk meg! Illatozik, nemde?
„Igen, csakhogy morzsálódik. Elrakom a zsebembe.”
„Tényleg szétesik? Csak egy ötlet volt amúgy.”
„Ühüm.”
„Egy nem túl jó ötlet.”
„Nem lenne amúgy rossz, ha nem esne szét.”

A földi irányítás megnyúlt arcáról sajnos nincsenek fotók, így csak elképzelni tudjuk, milyen döbbenet ülhetett ki az arcokra a dialógus hallatán. Mivel a morzsák veszélyesek lehetnek az űrhajók érzékeny műszereire és az űrhajósokra is – belélegezve fulladást okozhatnak –, a szűk kétszemélyes fülkében a súlytalanság állapotában lebegő apró kenyérdarabkák veszélybe sodorhatták volna az egész küldetést.

Ráadásul a Gemini–III egyik célja pont az volt, hogy az űrhajósok a küldetésre készített űreledelt teszteljék. A szárított, illetve zselatinos bevonattal ellátott ételek valószínűleg közel sem voltak annyira finomak, mint egy kétnapos húsos szendvics, de egy fegyelmezett űrhajós nem tett volna ennyire magasról a küldetés egyik fő feladatára.

Visszatérésük után elég komoly botrány kerekedett a szendvicscsempészetből. Young főnökei egyáltalán nem díjazták, hogy az űrhajós rögtön első űrrepülésén súlyos szabályszegést követett el, semmibe véve a biztonságos űrételek kifejlesztésén dolgozók erőfeszítéseit. Young vagánykodásának híre ment a kongresszusban is, egy képviselőházi bizottság tagjai az űrételek kifejlesztésére költött dollármilliókat emlegetve követelték Young számonkérését, magyarázkodásra kényszerítve a NASA-t.

Az űrhajóskarrierjével játszó, amúgy kiemelkedően tehetséges Young végül egy megrovással megúszta forrófejű húzását, és a NASA legjobb űrhajósává vált, aki egyedüliként repült három NASA-programban is, eljutva a Holdra is. A később már inkább mulatságos epizóddá szelídülő incidens főszereplője, a marhahúsos szendvics 1981-ben újra az űrbe ment, a Columbia űrsikló első útján már a hivatalos ellátmányban kapott helyet a korszerű, nem morzsálódó kenyérből készült étel. És hogy ki volt az első űrsiklóküldetés parancsnoka? Természetesen John Young.

Nyitókép: 1981. február 5. Halszemoptikás felvétel az első útjára készülő Columbia űrsikló pilótafülkéjéből (balra John Young, jobbra Rob Crippen). (Fotó: NASA)