A holdbéli denevéremberek igaz története

2016.11.02. 07:10

Hatalmas csillagászati felfedezést tett Sir John Herschel a Jóreménység fokánál!

- ezzel a szalagcímmel jelent meg a New York-i The Sun napilap 1835. augusztus 25-i száma. A Sun akkor két éve indult, és a város harmadik legnagyobb újsága volt a már akkor is mértékadó New York Times, és a New York Herald Tribune mögött. A mai fogalmaink szerint kőkemény bulvárlapnak számított, a fő témáit bűnügyek, gyilkosságok jelentették - ez akkoriban forradalmi újdonság volt a politikával, színházi kritikákkal és hasonló elitista témákkal foglalkozó sajtóban.

A szenzációhajhász vonal egyik korai csúcsteljesítménye volt a Herschel felfedezéséről szóló cikksorozat, ami hat részben mutatta be, mit talált a híres csillagász a saját építésű szuperteleszkópjával a Holdon. 30 méteres ametiszt kristályokat, dús növényzetet, végtelen óceánokat, bölényszerű állatok hordáit, unikornisokat (!), miniatűr zebrákat és egyéb fura lényeket - és ez még csak a kezdet volt. Az igazi bombahír a harmadik cikkben jött, amiből kiderült, hogy a Holdon intelligens, emberszerű lények élnek, nagyjából 120 centi magasak, és denevérszerű szárnyaik vannak, amikkel repülni is tudnak. A lényeket Vesperillo Homonak, vagyis emberdenevérnek nevezték el (ekkor kicsit több mint 100 évre voltunk az első Batman-képregény megjelenésétől).

A szenzációs hír az egekbe emelte a Sun népszerűségét, augusztus 28-ra, amikor a sztori igazán berobbant, már napi 19 ezer példány fogyott belőle, amivel nem csak New York, de az egész világ legnagyobb példányszámú lapja lett. Csak egy apró probléma volt a bombahírrel: hogy egyetlen árva szó sem volt igaz belőle.

Az álhír zseniálisan profi módon volt megszerkesztve. John Herschel tényleg híres csillagász volt (a neve a Herschel űrtávcső miatt lehet ismerős, de valójában azt nem róla, hanem az édesapjáról, William Herschelről nevezték el), és akkoriban tényleg Dél-Afrikában volt kutatóúton, elég messze ahhoz, hogy csak jókora késéssel jusson el hozzá a hír. A cikkekben nem Herschel, hanem az asszisztense, Dr. Andrew Grant nyilatkozott (ő fiktív személy volt, a Sun szerkesztői találták ki), és rendszeresen hivatkozott arra, hogy a csillagászati eredmények a skót Edinburgh Journal of Science tudományos szakfolyóiratban is megjelentek. Ez szintén a hír hitelességét erősítette, annak ellenére, hogy az a lap akkor már évek óta megszűnt. A sztori azzal zárult, hogy Herschel forradalmian új, 42 ezerszeres nagyításra képes távcsöve egy szerencsétlen tűzesetben elpusztult, így amíg újjá nem építik, a szenzációs megfigyeléseket nem is lehet megismételni, és igazolni.

Éppen csak megjelent cikksorozat záró darabja, amikor a rivális New York Herald Tribune augusztus 31-én nagyszabású oknyomozó cikkben rántotta le a leplet az átverésről, miszerint a cikk szerzője a Sun szerkesztője, Richars Adams Locke, és valójában egy szó sem igaz az egészből. A Sun mindent tagadott, és hónapokig tartó vádaskodásba és sajtóháborúba fulladt az ügy, aminek a legszürreálisabb része az volt, amikor jelentkezett a híres író, Edgar Allan Poe, hogy az egész sztorit az ő szatirikus novellájából, az Egy bizonyos Hans Pfaall semmihez sem fogható kalandjaiból nyúlták le (a hasonlóság egyébként tényleg szembetűnő).

Ekkor már igazából mindegy volt, a Sun brutálisan megugrott példányszáma a végső leleplezés (Herschel 1835 végén állt ki a közvélemény elé, és cáfolt mindent) hatására sem csökkent le. A Sun soha nem közölt helyreigazítást, Locke is csak két évvel később, amikor már egy másik lapnál dolgozott, vallotta be, hogy ő találta ki az egész álhírt. Akkor arra hivatkozott, hogy Poe művéhez hasonlóan ez is szatíra volt, az akkoriban elég elég elvadult elméleteket hirdető csillagászok kifigurázása. Egyébként abban az időben tényleg súlyosan elszállt teóriák jelentek földönkívüli civilizációkról, a szakmában aránylag komolynak tartott csillagászoktól is, ezért is lehetett valamennyire hihető a Sun sztorija.

A holdbéli denevéremberek története egészen az 1850-es évekig fel-felbukkant még a világsajtóban. A tanulsága pedig máig megállja a helyét: ha egy hír elég szenzációsan hangzik, az se baj, ha nem igaz, elég sokan fognak rákapni ahhoz, hogy üzleti modellt lehessen építeni rá.

Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.

További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!

MEGNÉZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM